német napsugarak - versek

Fű

A zöld kis darabkákat sodórgatom a kezemben,
A te és a világ megannyi hangjai, a fejemben.
A félelem már a kezemben vacog és remeg.
Kellesz nekem! Ha valaki kell, te ott vagy nekem.

Szemem kíván pontosan úgy, mint a szívem,
Megszagollak és az illatoddal beüt a holnap íze.
Kezem lágyan rád vigyázva, kever a dohánnyal.
Te csak mosolyogsz rám, mint egy gyerek homályjal.

Én is. Téged akarlak! Tudom nem szeret a holnap.

Mintha a pillantásával beszélne hozzám,
Meggyújtom a zöld darabokkal a bombám.
És béke van, boldogság, szeretet, meg chill,
Még egy két pillanat és hamarosan beüt a pain-kill.

Tátong a szemem, furcsa vagyok,
Valahogy túl nyugodt, túl boldog.
A kis lakást beveti a füst és eltemeti,
A hangokat a fejemben elereszti.

Az ágyon szanaszét hevernek az emlékek, ruhadarabok.
Rossz tapasztalatok, emlékek, ma este muszáj. Hagyjatok!