német napsugarak - versek

Nem csak a kávé meleg

Tél van. Hideg.

Bennem is csak a kávé meleg.

Testem kihűlt, úgy érzem, mellkasom szétszakadt,

A bennem futó szorongás meg hirtelen szétszaladt,

Egész testemet ellepte, így kezemet is kézbe vette,

Azért remeg most úgy, mintha nyárfalevél lenne.

Ülök az ágyamon és eszembe jut az álmom,

Ami úgy gondolom, nem lehet a valóságom.

De valami alapja lehet mégis,

Ezért írok most verset én is.

Szobatársam elmém képeiben kiáltja,

Az összes próbálkozásodnak hiába.

Vedd le azt a több ezer maszkot,

Legyen végre egy igazi arcod.

Innen látom, hogy nem vagy valódi,

Előbb vagy utóbb te is fogsz csalódni.

Magamban már nem fogok, hisz megtettem,

Akkor mikor rájöttem beleestem.

Tudtam, hogy szerettem,

De azt nem szerettem, hogy tudtam.

Ennyi tett még hozzá: legyek önmagam,

Mert ő helyettem nem tud az lenni.

Igaza is volt, ezt nem lehet elengedi.

Lehet hazudni, de attól a szíved nem lesz valódi.

Bekellett vallanom, nem csak a kávé meleg bennem,

Hanem egyik része szívemnek is, ezt nem szabad felednem.

-biszexualitás, csak a szívem egyik része meleg , a másik fiúkat ugyan úgy szeret