Szombat este volt, mint mindig ittam es írtam,
Az elmult dolgokért, amik már nem voltak, sírtam.Mint egy gyerek, aki elvesztette a karácsonyi ajandékát,
Már egy felnőtt voltam, aki elvesztette a hazáját.Amugy még csak 16, de egyedül éltem.
Mint a legtöbb fiatal álmokat kergettem.Élni éltem, és a lelkem eladtam volna,
Bárkinek csak már ne fájjon a holnap.Nekem ezt a sorsot szánták,
Jövőmet ők mind látták.Csak én nem, nem akartam,
Bele sohasem gondoltam.Hogy lehet és, hogy van is,
Csak abba kellene hagyni.Az ivást, a sírást, a magammal való vívást.
Ezt mondták. Be nem tartom.De nem megy!
Fáj tulságosan az élet,
A magány, a létem.
És az életem képe.Csak be akarok állni és elveszni,
Sajnálom, egy csalódas vagyok,
nem tudtam elég erős lenni.(szombat este gondolkodsz, vasárnap meg nem teszed, de valahogy a következő héten mégis a korházban kötsz ki, nem baj ihlet legalább van)
ŞİMDİ OKUDUĞUN
német napsugarak - versek
ŞiirVerseim. Gondolataim. Szavaim foszforai. Minden benne van, aminek benne kell lennie.