német napsugarak - versek

Ami segített

Mint az átszürödő napfény csíkok át a felhőkön,
Te is úgy szúrkáltad szét a szavaiddal a bőröm.

Belém furódtak, mint a férgek a földbe.
El felejtettem nem lettek bele vésve egy kőbe.

Csakis neked hittem.
Csakis a te szavadra adtam.
Ezek a hibás döntések a múltban.

Ma már látom, oda értem már korban.
Mondhatod úgy, megkomolyodtam.

A szavakat a fejemben egy papírlapnak eladtam.
Pedig először majdnem az ördögre hallgattam.

Az írás segített,
Barátként hallgatott.
Zűrös estéken megnyugtatott.

Elmém börtönét feltártam.
Minden bűnös szót szabadlábra raktam.

Én is szabadabb lettem.
Minden vers után, másnap, más emberként, egy új elmével keltem.