német napsugarak - versek

Kis semmiségek

Jettiről

És mióta ez a lány elment,
A szavaim megrekedtek.
Valahol a néma csöndben,
Ami kettőnk között éledt.
Elnyelte ez a bús komor lélek.

Azóta nem írok verseket,
Nem vallok szerelmet.
Csak nézek, és félek,
Keze mással fonódik végleg.

Szavaim összeropannak köztük,
Nem köszönöm az időnk köztünk.

-----------------------------------------------------

Kiszaladunk a rózsa bokor erdőből,
Megtöltjük vérrel a tengert.
Sellőket boncolunk viccből,
És a homokban várjuk a reggelt.

- Egy átlagos hétvége veled a parton

------------------------------------------------------

Kormos remegő kezek, a fekete tenger tere,
Ilyen a lelkemben lévő meredeken húzódó terep,
Amit csak, ha lehet, kifacsar egy elveszett megrekedtt gyerek.

Hibáztat és síkít bennem, feneketlen hajóban hever.
Süllyed el a sötétségben, mint én is vele.

Elvágnám már a torkom, ha nem kérné tartsam életbe azt a szívem, ami halott.
Maradjak meg vele, éljem meg a holnapot.

Bennem és ő benne, egy szív vagyunk, úgy néz ki ketten, de egyedül halunk.

----------------------------------------------------

Kiöntöttem neked a whiskeyt és te ki mondtad, azért még át gondolom, hogy szeretlek-e.

Válaszoltam.

Nem kell, mert, ha akarnál se tudnál és én sem viszont. Kifogyott mindkettőnk, itt a holtpont.

- Apa

--------------------------------------------------------

Rózsa tövisek tekerednek a torkomra és a tüskék ketté szelik a hangszálaim.
Síkítanék és sírnék, ha még tudnék, de hang nem jön fel, csakis vér.

Végig folyik a számon, mint aki épp nyershúst evett.
Rácsavarodik a kezemre és a lábamra, el nem ereszt.

Befut a rózsabokor, töviseket ereszt belém.
Szomorú napokat felejteni nem lehet, nincs remény.

- pánikroham