német napsugarak - versek

черные тучи

A városban a szmog száll le a lelkekre,
Elgondolkoztál már valaha azon, mit tettél te?
Hány szívbe vájtal örjöngő parázsló sebet,
Hányszor csenget szádból, hamisan a szó szeretlek?
Vagy épp mikor adtál fényt valakinek,
Vagy csak tüzet a sarkon egy embernek?

Mennyiszer mondtad már ez az utolsó feles, cigaretta,
Aztan hajnalig a romkocsmában megittad.
Mennyi tett és mennyi erény,
Mert az élet, olyan mint egy szikla, kemény.
Hányszor tettél jót és hányszor tettél rosszat,
Valaha már megszámoltad?

Vagy csak én teszek fel túl sok kérdést,
Csak nekem van túl sok zakattolás a fejemben és,
Követhetetlen gondolat menetek, 
Amikbe valahogyan mindig belekeverlek.
A sok fekete felhő a városok felett,
Valahol ezt mind te tetted.

Valahol örömöt, valahol botrányt hozztál,
Sok embernek már biztos csalódást okoztál.
Gondolsz-e rájuk, mindennap, mint én.
Van e valahol a fekete felhők felett remény?

Ha tudod a választ kérlek hívj fel,
És egy fekete kávéra hívj meg.
Majd beszélünk az igazságokról és a hazugságainkról.
Milyen az mikor már nincs több szó,
Csak a szánkból kilogó parázsló cigaretta, ami szétfoszló.