Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

4. Ismerkedés

Azt hiszem rájöttem, miért mondott Tae olyanokat, amit. Az éjjeli virrasztás mellett háromóránként megittam egy kávét, aminek az lett a következménye, hogy reggel hatkor elaludtam, és már csak a telefonom rezgésére keltem, azaz az ébresztőmre.

Még soha nem éreztem magam ilyen nyúzottnak, ráadásul úgy nézem ki, mint egy hulla, mikor belenézve a tükörbe megigazítottam a hajam. Csakis az a gondoltam vigasztalt, hogy megérte. Jimin miatt megszületett a főszereplő, így maga a történet is, aminek már túl vagyok a negyedén. A szavak, az ihlet, és az egymás utáni veszekedésekből kifolyó ágyjelenetek csak úgy záporoztak az elmémbe, könyörögve nekem, hogy most rögtön írjam őket le. Én pedig tovább mentem.

Amíg fogat mostam, elgondolkodtam azon, vajon meddig bírok elmenni. Annyit tudok magamról, hogy olyat sosem fogok írni, ahol a nő nézi, amint párja mással szexel. Olyat se szeretnék, ahol ugyan ez történik fordítva, de szerencsére ahogy láttam, az olvasóim sem érdeklődnek ilyen tartalom után. Sok olyan könyvet tudnék említeni, amiben ilyenek részletesen le vannak írva, éppen ezért nem kell nekem is beállnom a sorba.

- Soo Min? Nagyon elgondolkodtál, jól vagy? - kérdezte Young Mi. Annyira elkalandoztam, és olyan fáradtnak érzem magam, hogy észre se vettem, mikor vettem fel rendes ruhát, és kóboroltam el az egyetemig. Pedig valahogy buszra is kellett szállnom, mert nem szeretek gyalogolni. Lehet, hogy ma inkább korán lefekszem, hogy legalább a karikák eltűnjenek a szemem alól.

- Persze, csak.. Fáradt.

- Azt látom. - fújtatta, miközben megérintette a szemem alatti részt, és lágyan végigsimított, mintha csak smink lenne, és le tudná onnan törölni. - Mit csináltál éjszaka te perverz?

- Nem fogod elhinni! - fordultam hozzá, belül pedig már hangosan nevetgéltem a fején, legalábbis a szemein, amiben kisgyermeki fénnyel csillant meg a kíváncsiság. - Sorozatot néztem.

- Ne már! Ez unalmas! - szontyolodott el. - Azt hittem végre bepasiztál. Amíg külföldön voltam annyi férfi megfordult volna a szobámban, én meg nem engedhettem be senkit, mert tudtam, hogy ha összejönnénk, a távkapcsolat nem működne.. - kezdett panaszkodni, mire megforgattam a szemem, és elmosolyodtam.

- Jó lenne olyan könnyedén venni a szerelmet, ahogyan te teszed. - Young Mi nem az a szégyenlős típus, aki óvatosan megy bele a párkapcsolat rejtelmeibe, hogy ne sérüljön meg a szíve. Ő inkább fejest ugrik, és ha összetörik, két nap alatt kiheveri. Nem tudom, hogy ez az abszolút gyengeség, vagy inkább az abszolút erős jellem.

Tekintetem elkalandozott a tegnap elég jól összerakott szereplőm megformálójára, aki egy sorral előttünk, a másik oldalon ücsörgött egyedül. A könyvét lapozgatta, miközben zenét hallgatott, de látszott rajta, hogy nincs ínyére a dolog. A tekintetéből sugárzott az unalom, és a tenni akarás. Hiányolta a kalandot, amit egy átlagos egyetemi szünet tartalmazhat. De akkor vajon miért nem megy oda a többiekhez, és ismerkedik meg velük? Akik velünk vannak, mint jó fejnek, és normálisnak mondhatóak. Bár kinek mi, ugyebár.

- Jimint nézed ennyire? - vigyorodott el a képembe hajolva Young Mi, majd ő is elnézett a férfi felé. - Miért nem megyünk oda beszélgetni vele? Tegnap eléggé kedvesnek tűnt. - igen, ez igaz.

Csak annyit voltunk vele, amíg leértünk a büfébe, és vettek maguknak valami kaját, de ez a pár perc is meggyőzött róla, hogy nem ő lesz a világom ördöge. Én nem vettem semmit, mert nem volt olyan, amit szívesen ettem volna, ő pedig annyira letargiába esett, hogy bocsánatot kért. Azt hitte, miatta nem akarok enni, mert idegen létére eljött velünk, nekem pedig nem volt módomban hogyan elmagyarázni neki, hogy ez egy baromság.

- Nem hiszem, hogy oda kellene mennünk. - válaszoltam végül, elfordulva Jimintől. - Ha társaságra vágyna, akkor tenne érte, de látványosan elutasít mindenkit. - miről beszélek? Épp az imént vettem észre, mennyire unja a fejét! Nem lehetek ennyire kegyetlen egy olyan emberrel, akit nem is ismerek.

- Emlékezz rá, mennyire be voltál szarva az első napokon. - mélyült el Young Mi hangja.

- Az lehet, de ő férfi. - válaszoltam könnyedén, de mikor a szemébe nézve megláttam azt a komolyságot, és anyai rágalmazást, amit világéletében szeretett bevetni ellenem, leszegett fejjel bólintottam, és szedtem össze a cuccomat, hogy leüljünk mellé. Young Mi vidáman bólintott egyet, és ő is felállt, ám mikor elindultunk volna, Jimin a hátára kapta a táskát, és kiment a teremből.

- Ezt a pechet! Vajon hova mehet?

- Gondolom órára. Ezek szerint nem ezen a szakon van, csak felvett pár olyan órát, ami nekünk kötelező. - sóhajtottam, visszahuppanva a székembe. Most, hogy belegondolok, a történetben is egyetemista a két főszereplő. Sajnos, már nem tudok változtatni a megismerkedésük körülményein, de azon igen, hogy egy váratlan esemény miatt a pasinak el kell mennie külföldre tanulni, így a kapcsolatuk veszélybe kerül. Te jó ég, nem vehetem el Jimin élettörténetét!

Mikor bejött a tanár, megrezdült a telefonom, így sunyiban előkapva levettem a fényerőt, hogy ne világítson a szememben, ezáltal tetézve a lebukás veszélyét, és megnyitottam az üzeneteimet. Taehyung kérte, hogy menjek be egyetem után, de lehetőleg még négy előtt, mert utána dolga van. Sietnem kell majd, mert háromkor lesz vége az utolsó órámnak.

Megbeszéltük, hogy nem hagyjuk annyiban a dolgot, ha már volt olyan kedves, és felsegített tegnap a földről. Ebédnél megvártuk, amíg leül, majd betámadva az asztalát, kérdezés nélkül helyet foglaltunk. Én ültem előtte, Young Mi pedig mellette.

- Remélem nem gond, ha idegesítünk ebben a tíz percben. - mosolyodott el a lány, Jimin pedig végignézve rajtunk halkan felkacagott.

- Azt hittem le akartok fizetni, amilyen kecsesen leültetek ide. Jó étvágyat. - biccentett a fejével, és kezdett neki az ételnek. Lopva pár pillantást felé, magamba szívtam közelről is az arcát, amit tegnap a nagy hevességem miatt csak futólag tudtam felmérni annyira, hogy írni tudjak róla. Jimin tényleg az a tipikus tökéletes pasi szerepű férfi, legalábbis kinézetre mindenképp.

Annyira bámultam, hogy észrevett, és felnézett rám. Megfagyva dőltem kicsit hátrébb, és pillantottam Young Mi felé, de segítséget nem remélhettem, ugyanis a lány nem rám, hanem az ételére volt különös tekintettel.

- Ne haragudj. - nevettem fel, mintha csak elbambultam volna. - Csak arra lennék kíváncsi, hogy milyen szakon vagy. - erre már a barátnőm is felkapta a fejét, majd a férfire nézett.

- Kommunikáció és média szakon. - felelte könnyedén, mi pedig bólintottunk, elvégre mi is azon tespedünk. - Csak engem a média jobban érdekel, ezért vettem fel minden ahhoz kacsolódó tantárgyat. - így már érthető, miért láttuk őt eltűnni. - Gondolom titeket jobban érdekel az újságírás.

- Is. - válaszolta Young Mi.