Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

64. Interjú

Halihooo ^^
Köszönöm Yumi-Yung - nak, hogy szólt, az előző részhez elfelejtettem kiírni...
Ez a sztori alapból 63 részes lett volna, de mikor már fent volt minden rész, csak draftban, írtam még hozzá 4-5 részt. Dee a wattpad ezt nem állította sorba, és ezért vannak a részek megkeverve
Valószínűleg, ha már mindegyik fent van, letörlöm őket, és újra rakom, hogy rendesen legyen sorban 😁😅💕

Kegyetlen két nap volt. Minden percben el akartam újságolni Jiminnek, de közben attól féltem, hogy Young Mi fogja elszólni magát. Az ellentétes érzések kis híján megöltek, miközben azon is aggódnom kellett, hogy mit vegyek fel, hogyan legyen a hajam, és, hogy milyen kérdések fognak a fejem felett röpködni.

Fel voltam készülve mindenre, elvégre Tae már bejelentette a közvetítőnek, hogy Shayla is ott lesz, de a többiek csak úgy tudják, hogy Kim Taehyung, és egy meglepetés vendég. Álmatlan éjszakáimon végig Jimint figyeltem, aki hol mosolyogva, hol komoran szórakoztatta tekintetem, mikor épp melyik álomszakaszában volt.

Csütörtökön enyhe gyomorgörccsel a hasamban ébredtem fel, de a férfinek erről mit sem mondhattam. Mosolyogtam, és úgy viselkedtem, mint minden reggel. Az egyetemen Young Mi alig bírt a vérével, és mikor magunkra maradtunk bejelentette, hogy ő is nézni fogja a műsort. Az öt órakkor való kezdés nem egy leányálom, és valószínűleg Jimin is haragosan fog felkelni, hogy bekapcsolja a tévét. Arra gondoltam, még adás előtt felhívom, mivel sosincs némára állítva a telefonja, és megkérem, hogy kapcsoljon egyenesen arra a csatornára, majd leteszem. Ez tűnt a legjobb megoldásnak.

Tudtam, hogy fáradt leszek, ezért este már korán lefeküdtem.. Volna, ha Jimin hagyja. Valahogy pont most jött rá az az érzés, hogy magáévá kell tennie többször is. Mintha tudta volna, hogy mi fog történni, és ez lenne a büntetésem érte. Az éjszaka folyamán többször is elmentünk, kielégítettük egymást, és csak fél egykor döntött úgy, hogy most már ő is fáradt. Ezek után négykor kín szenvedés volt felkelni, még ha az éjszaka miatt sokkal szabadabb is volt a lelkem.

Mire elkészültem, Tae már kint várt a kocsival, elvégre ő tudja, hova kell menni. Hatalmas gombóccá zsugorodott össze a torkom, mikor kiszálltunk, és bementünk az épületbe. A férfi, aki majd kérdezgetni fog minket, nagy mosollyal az arcán fogadott, és mesélte el, mekkora rajongóm. Beavatott, hogy ha van olyan kérdés, amire nem szeretnék válaszolni, akkor arra természetesen nem kell. Olyankor csak menjek bele egy másik témába, mintha válaszoltam volna, és onnan tudni fogja, hogy ott nem kutakodhat tovább.

Továbbá azt is mondta, hogy túlságosan személyes kérdést nem akar feltenni, így nincs okom az aggodalomra. Lószart nem volt. Igenis aggódtam. Az utolsó öt percben tárcsáztam Jimint, és elmondtam egy imát, hogy bocsásson meg ezért. Én sem szeretem, sőt, kifejezetten utálom, ha korán reggel felébresztenek. Olyankor egész nap morcos vagyok.

- ,,Soo Min? Hol vagy? Miért hívsz ilyen korán?"

- ,,Ne haragudj." - kértem elnézést. Hangja fáradt és meggyötört volt. - ,,Kérlek menj le, és kapcsold be a tévét a hatos csatornára."

- ,,Mi? Miért?"

- ,,Csak... Bízz bennem, és kapcsold be" - kértem gyengéden, majd letettem, és lenémítottam, hogy ne zavarjon.

Mikor felcsendült a zene, megragadtam Tae kezét, és végignéztem a kint ülő embertömegen, akik nyilván a hang és képhatás miatt vannak itt, mint statiszták. Vagy az is lehet, hogy ezért ők fizettek, hogy ne a vásznon, hanem élőben lássák a műsort.

- Tae... Nagyon sokan vannak. Ez.. Nem fog menni. - estem kétségbe, szinte elszorítva a férfi csuklóját.

- Soo Min - fordult felém, és tette rá tenyerét az arcomra. - Hagyd ezt abba. Kimegyek oda, leülök, majd mikor behívnak, te is ezt fogod tenni, válaszolsz a kérdésekre, és utána hazamész aludni egy jót. Ez a nap is olyan, mint a többi. Nem kell aggódnod, ott leszek melletted, még két méterre se. - mutatott el a két fotel felé, amik egymás mellett vártak ránk.

Először Taehyung-ot az előre bejelentett félt hívták be, és tettek fel neki néhány alapkérdést. Hogy van ma, hogy megy a munka, stb. Aztán, mikor meghallottam, hogy kimondja azt a szót, hogy ,,meglepetésvendég", nagyot ugrott a szívem, és hátraléptem egyet.

- És most, kérem köszöntsék, és ismerjék meg nagy szertettek az írónőt, Shayla-t. - a lábam remegett, és azonban mégis egy halvány mosollyal az arcomon lépkedtem ki robotszerűen a fotelhez, és huppantam le, miközben végig Tae megnyugtató és biztató mosolyát figyeltem.

- Jó reggel mindenkinek. - feleltem kislányos hangon.

És elkezdődött. Bevallom, nem sokra emlékszem a kérdésekből, mert azok úgy záporoztak rám, mint mikor valami hideget teszünk a forró olajba, és az nagy cseppekben vulkánná alakulva köpködni kezd. Igyekeztem mindenre válaszolni, de ahol elakadtam, szerencsére Tae segített továbblendülnöm.

Azonban volt egy kérdés, amit igenis felfogtam. Azt mondta, nem kell olyat elmondanom, amit nem akarok, vagy ami túlságosan a magánéletembe nyúlik, de ezt az egyet meg akartam osztani a világgal. Vagyis, inkább Jiminnel, akit remélek, hogy még mindig figyel.

- Nagyon hálás vagyok az olvasóimnak. Még ha nem is tudtunk eddig beszélni, ti is tartottátok bennem a lelket. Ti ösztönöztetek arra, hogy írjak. Mikor az utcán megláttam a könyvem valakinek a kezében, vagy a metrón, bárhol, az... Felbecsülhetetlen boldogsággal töltött el. De mégis.. - mosolyodtam el, és néztem a kamerába. Jimin szemébe. - Van egy személy, akinek külön köszönettel tartozom. Ha nem lenne a párom, az életem része, nem itt ülnék, hanem a szobámban,a gép előtt. Nem tudnám, mi a feltétel nélküli bizalom, nem tudnám, hogyan menjek neki a félelmeimnek, és, hogy mi is a boldogság, amit egy másik fél adhat. Ő mutatta meg nekem a szerelmet, és ezért nem tudok elég hálás lenni neki.

- Szerencsés fickó, szerencsés olvasók, és szerencsés ez a mai nap is! Sajnos csak ennyi fért bele a mai adásba, kedves hölgyeim és uraim, de lesz még Morning TV interjú, remélhetőleg a bájos Shayla-val is - jelentette ki, és nézett rám, megerősítésre várva.

- Örömmel jönnék vissza beszélgetni. - feleltem, majd a bemondó elköszönt, a lámpák pedig már nem világítottak tovább az arcunkba. Vége volt. Tae rögtön a karjaiba zárt, és felnevetve simogatta meg a fejem, miközben köszönetet mondtak nekem a körülöttem levő emberek, akiket nem fogtam fel, hogy kicsodák. Innentől más semmit se tudtam, hogy hol vagyok, hogy mi történt, annyira sokkolt ez az egész.

Csakis akkor ült ki egy elégedett mosoly az arcomra, mikor már Tae autójában ültünk, és hazafelé tartottunk.

- Nagyon jó voltál. - bukott ki belőle. - Bunkó leszek, de rosszabbat vártam tőled. Olyan gyorsan felnőttél. - kezdett el pityeregni, persze csak poénból. A szívem zakatolt, még mindig, de már sokkal megkönnyebbülten dobogott.

Otthon kiszálltam, elköszöntem Tae-tól, és bementem a kapun, hogy végre elengedjem magam, és visszaaludhassak a jól megérdemelt további négy órámba, azonban Jimin már a küszöbön várt, keresztbe font karokkal.

- Tudom, most lehet haragszol, de nem akartam szólni. Azt szerettem volna, hogy lásd, ne hiába az a sok lelkizés, amit eddig értem tettél.. Én is szeretnék bizonyítani, de nekem nem megy úgy, mint neked. - pillantottam fel rá. A férfi ekkor már előttem volt, és magához vonva érzelmes csókot nyomott a számra, megszámlálhatatlanul sok apróbb puszival.

- Nagyon szeretlek. Gyere hozzám feleségül.

- Azért annyira ne siessünk.

- Ne reménykedj. Ha kell, most azonnal előteremtek egy gyűrűt. - szorított még jobban magához. Ezek szerint bevált, amit terveztem, és most ő is boldog.

- Teremtsünk elő egy takarót. Mindjárt összecsúszok, olyan álmos vagyok. - feleltem.

- Támogatom az ötletet.

Ez pedig nincs átolvasva 🙈