Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

53. Tervek

Reggel kellemes simogatásra ébredtem, ami a nyakamtól kezdődött, és egészen a derekam aljáig lesiklott. Kinyitottam a szemem, majd megláttam Jimint, aki mellettem könyökölt, és mosolyogva hajolt le, hogy megcsókolhasson.

- Ne haragudj, de gondoltam nem szeretnéd kihagyni a péntek csodálatos napját az egyetemen.

- Nem. - ingattam meg nevetve a fejem, majd feltoltam magam, de rögtön le is ereszkedtem, mikor realizáltam, hogy meztelen vagyok. Hogy voltam képes este így lefeküdni? Legalább a pólóját magamra kaphattam volna..

- Fáj még? - mellkasomnál megfogtam a takarót, és a hátamra gurultam, hogy ránézhessek, és megrázhassam a fejem. - És este nagyon fájt?

- Nem. Jó volt.

- Ne azt mond, amit hallani akarok, hanem ami igaz. - bökte meg orrával az enyémet, mire sóhajtottam egyet, és elhúztam a számat.

- Rendben. Az elején azt hittem, szétszakadok, de szerintem azt érezted is - utaltam a lapockáján levő mostanra már vörös körömcsíkokra - De utána tényleg.. Jobb lett.

- Akkor ma este repetázhatok?

- Azt azért még ne. - biccentettem oldalra a fejem. Magamhoz szorítottam az anyagot, majd lekúsztam az ágy végébe, ahova el volt hajítva a pólója. Feltekertem magamra, és elmentem a szobámig, hogy felöltözhessek. Szerencsére az utóbbi látogatás alkalmával Jiminnek volt annyi esze, hogy ide is hozzon pár ruhát magának, így most nem kell abban lennie, amiben tegnap.

Sokszor írtam, hogy aktus után a főhősnő sokkal felszabadultabbnak érzi magát, szabadabbnak, és függetlenebbnek, de ezt ha lehetne az összesből kivenném. Igazából csak boldogabb vagyok, hogy megléptem ezt Jiminnel, de semmi több. Valószínűleg a járásom most sokkal inkább hasonlít egy pingvinére, mintsem emberre, de annyi baj legyen. Ez is egy ürügy lehet, hogy Jiminbe kapaszkodva sétáljak.

- Na és, mit mondasz? Most már fogsz tudni olyat írni, ahol a főhős még szűz? - kérdezte az utca közepén. Szinte rögtön szétnéztem, azt keresve, hogy ki hallotta meg, de az előttünk levő nő túl messze volt, a hátunk mögött pedig nem jött senki.

- Igen. A következő biztosan olyan lesz. - válaszoltam.

Young Mi boldogan dülöngélt jobbra-balra a padban, mikor meglátott. Láttam rajta, hogy izgatott, és alig várja, hogy mesélhessen.

- Képzeld. - kezdett bele rögtön, kezemre fogva, amit eléggé meg is szorított. - Tegnap találkoztam Taehyung-al a boltban, és megdicsérte az öltözetemet. Az a piros felső volt rajtam, a fekete farmerommal, szóval semmi extra.

- És te ennek így örülsz? Nem gondoltál még rá, hogy elhívd mondjuk egy kávéra, vagy ilyenek?

- Nem. - komolyodott el, szinte egy pillanat alatt. - Nincs szükségem még egy idióta férfire, aki két hét után eldob. Nekem elég ez a rajongásom. - mosolyodott el ismét, mintha egy terhes nővel beszélnék, aki most éli a hangulatingadozós korszakát. Vajon tényleg igaz, hogy nem akar, vagy ő is úgy van vele, mint ahogy én voltam? Hogy nem mer...

Egyetem után megvártam a kapuban Jimin-t, de nem indultam el vele hazafele. Megfogtam a kezét, és visszahúztam, majd egy csókot nyomtam az arcára, amit egy morcos sóhajjal díjazott, és magához rántva rendesen megcsókolt.

- El kell mennem Taehyung-hoz.

- Oké, addig csinálok vacsorát. - vont vállat.

- Nálad, vagy nálam?

- Legyen nálam. - jelentette ki, majd lehajolt, és a fülemhez érintette ajkát - Avassuk fel az én ágyamat is. - mielőtt még bármit is tehettem, vagy mondhattam volna, ellépett tőlem, egy pimasz kacsintással megfordult, és elindult a másik irányba.