Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

21. Szövetséges

Ott voltam. Minden egyes mondatot végighallgattam, amit mondott az interjúban. A sajtósok először nem akarták elhinni, hogy ő az igazi Shayla, ezért kérdéseket tettek fel neki, de olyan természetességgel válaszolt rájuk, hogy már-már én is elhittem neki, amit állított. Az egyik válasza ábrándított ki végleg ebből az egészből olyannyira, hogy majdnem ott téptem meg a nőt, a kamera előtt.

,,Eddig titkoltam a személyemet, de most értem arra a pontra, hogy felfedjem magam, a rajongóim miatt. Hogy legyen mindenki előtt egy olyan arc, akit szerethetnek, miközben a könyveimet olvassátok"

Soha nem volt szándékomban az, hogy istenítsenek az emberek, és az, hogy az utánzatom ezt akarja elhitetni, illetve már ezt hitette el a többiekben rettenetesen feldühít. Csakis az biztatott maradásra, hogy Jimin ott volt mellettem, és ő is hasonlóképp húzta a száját minden egyes válaszánál. Most jól jött, hogy nem dőlt be a OhMa-nak, Young Mi-vel ellentétben.

Abban a három órában, amit csak ketten töltöttünk, Jimin nélkül, azt hittem lelövöm a barátnőmet. Annyit mesélt Shayla-ról, mintha én nem lettem volna ott, és egy idő után már idegesített, hogy nem tudok az unalmas órára figyelni. Meg akartam neki mondani, hogy hagyja abba, ez az egész egy hazugság, és, hogy cseppet sem érdekel az az álszent nő, de inkább mindenére csak bólogattam, és csendben maradtam.

Amint kicsöngettek, szinte kirobbantam az egyetem ajtaján, és célba vettem a szerkesztőséget. Kihasználva, hogy ilyenkor Taehyung-nál soha nincs senki benyitottam az irodájába, majd bezártam az ajtót, kulcsra. Tae levette a szemüvegét, és oldalra helyezte a kezében levő papírt, amit mikor bejöttem nagyban elemezgetett.

Kissé zihálva, az előbbi gyors tempóm miatt daráltam le neki, hogy mi is történt. Kezdve a szar napommal, OhMa hazugságával, valamint a ténnyel, hogy a sajtó lehet, hogy rövides időn belül meg fogja látogatni a férfit. Meglőtt fejjel hallgatta végig minden egyes szavam, mint akinek nincs mit hozzáfűznie. A végén már majdhogynem ordibáltam, annyira idegesített, hogy csendben van, de mégis végig mondtam.

- Mondj már valamit! - szóltam fel, és ültem le a kanapéra, bosszús arccal. Tae pislantott kettőt, majd olyan jóízű nevetés tört ki belőle, mint még talán soha. Kezével takarta száját, amin a vigyora a füléig ért, arca pedig egyre jobban vörösödött. - Mi van?

- Akkora ügyet csinálsz ebből, holott a megoldás ott van a kezedben. - megingattam a fejem, tudatván vele, hogy fogalmam sincs, miről hadovál itt nekem. Sóhajtott egyet, és kifújta minden jókedvét, hogy ne törjön fel belőle egy újabb roham. - Te vagy a megoldás. OhMa talán az igazi Shayla?

- Természetesen nem.

- Csak ezt kell bebizonyítanod.

- Hogyan? - kérdeztem vissza. Lábát feltette az asztalra, és hátra dőlt, hogy kényelembe helyezze magát.

- Be akarod vonni a rendőrséget? - megráztam a fejem. Azért odáig nem akarok elmenni. Bár nem tetszik, hogy ellopta a személyiségemet - amiről senki sem tud - de nem akarom ráküldeni a zsarukat.

- Akkor csak rá kell venned OhMa-t, hogy bevallja, nem ő az igazi Shayla. Vagy, valamilyen formában leleplezni őt. De nem igazán értem, miért zavar ez téged. Elvégre így biztosan nem jönnek rá arra, hogy te vagy. Talán féltékeny lettél?

- Nem! - csattantam fel, amitől felemelte a kezét, mintha védekezne, és megrázta azt. - Csak zavar, hogy olyannak állít be, amilyen nem vagyok. - beképzeltnek, arrogánsnak, és... Bátornak.

- Akkor azt ajánlom, már holnap állj rá a témára.

- Mi? Egyedül? Nem segítesz?

- Nem. - rázta meg a fejét, és komolyodott el, amitől tudtam, hogy most nem viccel. - Ezt most egyedül kell megoldanod.