Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

22. Védd meg magad!

- Szóval. Oh, köszönöm. - lepődött meg az elé rakott teán, holott itt főztem mögötte. Az egyetemen nem volt célszerű tervet boncolgatni, mivel amint elkezdte mondai, hogy mit is talált ki, Young Mi rögtön berobbant a helyére, és áradozni kezdett, amitől nekem felfordult a gyomrom, Jiminnek pedig elment a kedve mindentől.

Így kötöttünk ki nálam. A konyhában ücsörgött, amíg én főztem egy citromos teát, és felbontottam egy csomag sütit, amit az asztalra helyeztem. Törökülésbe húztam lábaimat, és meredten figyeltem rá, miközben ropogtattam az apró csoki darabokat.

- Igazából eléggé nevetséges ötlet, de beválhat. A lényeg, hogy kérünk Taehyung-tól hamis kártyákat, amik azt igazolják, hogy ott vagyunk gyakornokok. Ez felhatalmaz minket arra, hogy gyakorlás céljából kihasználjuk azt a szakot, amin tanulunk, és lerohanjuk OhMa-t a kérdéseinkkel.

- De mit akarsz tőle kérdezni? - az eleje nagyon jó ötletnek tűnt, egészen addig, míg eszembe nem jutott, hogy Tae nem akart segíteni, mondván, hogy oldjam meg egyedül. De ha Jimin is viszem, akkor csak nem lesz olyan kőszívű..

- Ide tudod nekem adni a szakdolgozatodat? Gondolom már megírtad.

- Oh, igen, egy pillanat. - felszaladtam a szobámba, és elővettem a mappámat, amibe gondosan eltettem, hogy majd be tudjam adni. Még véglegesíteni kellett rajta pár dolgot, de egész rendben volt szerintem.

Jimin a kezébe vette, és olvasgatni kezdte, de ahogy egyre lejjebb ért, a szeme úgy tágult ki. Mintha meglepődött volna, egy pillanatig nem is jutott szóhoz, mikor visszaadta. Meredten nézett rám, ezernyi kérdéssel a fejében, én pedig értetlenül megráztam a fejem.

- Mi az?

- Ezt te írtad?

- Igen. - válaszoltam. - Miért?

- Csak.. Tetszik a stílusod. Igényes, kifinomult, lényegre törő. - nem akartam semmire se gondolni. Nagyon sok minden eszembe jutott, de mind elhessegettem, mielőtt még kilyukadnék egy egy irtózatosan nagy hülyeségnél. Biztos csak meglepődött azon, ahogy írok. Nincsenek miértek! - Szóval, Taehyung azt mondta, hogy Shayla-val csak email-ben tartja a kapcsolatot. Egyszerűen csak odaállunk OhMa elé, és megkérjük, hogy mutassa meg azt. Ha nem akarja, akkor ennyi volt, nincs más bizonyítéka rá, hogy ő lenne Shayla, csak a szavai, de ismered a mondást-

- A te szavad az enyémmel szemben. - fejeztem be a mondatát, holott nem is tudtam, hogy erre gondol, vagy sem. Elégedett mosollyal bólintott, és belekortyolt a teába, amit utána inni kezdett. Bizonyára iható állapotra hűlt, ezért én is így tettem. Beállt közöttünk a kínos csend, amit szerintem egyikünk se díjazott.

- Jajj, már ennyi az idő?! - nézett a faliórára, és mint aki szellemet látott felpattant, és a cipőjéhez sietett. - Ne haragudj, jelenésem van otthon.

- Rendben. Holnap találkozunk! - szóltam utána, de nem hiszem, hogy sokat hallott belőle, hiszen már kint volt. Elmosogattam azt a két bögrét, és bementem a szobába írni. A mai nap után csupán csak három fejezetre futotta, de ezek is olyanok voltak, hogy inkább tértem ki a főhős lelki világára, mint a szexuális életére. Nem megszokott tőlem, de most ez van. Ez a könyv nem tömény szex lesz, hanem igenis érzelem dús és néhol siratós hangulatú.

Másnap reggel úgy döntöttünk Jiminnel, hogy kihagyjuk az első órát, és elmegyünk Taehyung-hoz. Nem akartuk a hétvége utánra hagyni a dolgot, így ma le akartuk buktatni OhMa-t. Mondanom sem kell, mennyire meg volt Tae lepődve rajtunk, mikor becsörtettünk az irodájába.

- Nocsak. Lógtok a suliból? Talán papnak néztetek, és az áldásom kéne a kapcsolatotokra?

- Nem!