Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

9. Barátságos

- Megyek, idehívom az orvost. - szólt be Young Mi, és már el is tűnt az ajtóban, egyedül hagyva engem a férfivel. Nem mertem ránézni, ő pedig csendben tördelte a kezeit, az ágy mellett ülve, mintha ideges lenne. De miért lenne az?

- Köszönöm, Jimin. Mármint, hogy behoztál. - felültem, és a bokámhoz érintettem a kezem. Meg akartam én is tapogatni, miközben azért imádkoztam, hogy ne legyen eltörve. Bár annyira azért nem fáj, az se segítene ki, ha meghúzódtak volna a szalagok, mert köztudott, hogy az nehezebben gyógyul, mint a törés. - Ideges vagy?

- Igen. Ha mérges vagyok, akkor sem vagyok akkora seggfej, hogy ne figyeljek a környezetemre. A picsába is Soo Min, mi lett volna, ha kitörik a nyakad? Akkor is majd elég lesz egy szimpla sajnálom?!

- Tehát.. Nem rám vagy mérges, hanem arra a fiúra?

- Miért lennék rád mérges? - enyhültek meg az arcvonásai, de válaszolni már nem tudtam, mivel nyílt az ajtó, és belépett rajta a doktornő.

- Elnézést a zavarásért.. - szabadkoztam, mire sejtelmes fejjel leült, és felnézett rám.

- Még egy ilyen hülyeség, és kifordítom a lábad. Amúgy is, ez most nem lesz kellemes. - figyelmeztetett, mielőtt ráfogott volna a lábfejemre, és a vádlimra. Mozgatni kezdte le és fel, jobbra és balra, hogy megnézhesse, mi a probléma, én pedig közben belemélyesztettem a körmömet a matracba. Nem bírom jól még a kisebb fájdalmakat sem. - Nincs eltörve, szerintem csak megrándult. Van, aki érted tud jönni? Nem lenne célszerű erőltetned. Ha adhatok egy tanácsot, most egy-másfél napig ne is állj rá, csak ha nagyon muszáj. Zuhany, vécé, ilyesmikre gondolok.

- Nincs. Buszozni szoktam. De nem lakok messze, nem lesz gond. - legyintettem, ami látszólag nem tetszett neki. 

- Meg a francokat! - szólalt fel Jimin. - Várjatok meg itt, hazamegyek a kocsiért, és elviszlek.

- Én pedig nálad alszok. - folytatta Young Mi, mire felvont szemöldökkel felé fordultam, és csípőre vágtam a kezem. 

- Miért is?

- Mert ismerlek. Tudom, hogy nem tartanád be a tilalmat, pláne azért, mert egyedül laksz. - mindenképp kérni akartam tőle, hogy fejtse ki a magánéletemet. Imádom, hogy mikor veszekszünk, körülötte szinte megszűnik a világ. 

- Ugyan már Young Mi, tudom, hogy csak azért akarsz velem jönni, hogy a házamban aludj. - közben észre se vettem, mikor távozott a nővér, és lettünk ismét hárman a szobában.

- Ez így van. Imádom a házadat. - mosolyodott el, és kezdett dülöngélni jobbra-balra.

- Miért? Mi olyan különleges abban a házban? - kérdezte Young Mi-től Jimin. Szerencsétlen elég hülyének nézhet minket. 

- Ha meglátod, majd megtudod. Az a hely a második mennyország.

- Ne higgy neki! Azért mondja, mert egyezik az ízlésünk. - néztem Jiminre, aki meglőve hallgatta, és próbálta felfogni, miket dobálunk egymásnak.

- Teljes mértékben. Máskülönben nem lennél a legjobb barátnőm.

- Ezek szerint csak azért szeretsz, mert ott lakok, ahol. - tettem keresztbe a kezem, mire Young Mi felnevetett.

- Nagyon furák vagytok. - jelentette ki egy nagy mosollyal az arcán, miközben felemelte a kezét, mintha csak pisztolyt szegeznénk felé, és meg akarná adni magát. - Megyek azért a kocsiért. - mondta, majd kimenekült a szobából. Nem akartam gondot okozni neki, pláne nem feltartani, és elvenni a délutánját, de be kell valljam, tényleg nem fogok tudni nélküle hogyan hazajutni. Bár biztos vagyok benne, hogy jobb lenne a lábam, ha járnék rajta, de mire odajutok, beszarok a fájdalomtól.

Amíg vissza nem ért, Young Mi-be kapaszkodva, mint aki most törte ki a lábát, kibotorkáltam az egyetem parkolójához, ahol rövides időn belül megjelent Jimin is. Én ültem előre, Young Mi pedig középre, és előre hajolt, hogy mindent lásson. Tudom, hogy ha hátul ül, akkor abból általában rosszullét lesz, de most hátha kibírja ezt a kis időt.

Autóval sokkal gyorsabban hazajutottunk, mintha buszoznánk. Mikor Jimin leparkolt, rögtön kipattant az autóból, hogy kinyissa nekem az ajtót, és már nyúlt is értem, hogy kivegyen, de én nagy nehezen meggyőztem, hogy nem kell mindig cipelnie. Elővettem a kulcsaimat, és beengedtem őket a házba, de a férfi már a küszöbön megtorpant.

- Igazából nem akarok zavarni, csak elhoztalak.

- Ha szeretnél, maradhatsz. - vontam vállat, visszafordulva felé. - Young Mi-t egyedül túlélni fél lábbal amúgy is egy kész világháború lesz.

- Vigyázz a szádra, mert a végén elengedlek, és nem fogsz tudni eljutni a nappaliig! - nézett rám bosszúsan barátnőm, én pedig csak vigyorogva elindultam a kanapé felé. Leültem, és rögtön megdörzsöltem a már zsibbadó bokámat. Már nem fáj annyira, de azért még nem elviselhető a fájdalom. Utálom, hogy ilyen gyenge vagyok.

- Ez tényleg a te házad? - nézett szét Jimin. Elmosolyodtam, mert eszembe jutott, hogy Young Mi-nek is ugyan ez volt az első kérdése és ugyan ilyen fejet vágott, csak ő nőhöz mérten mindent összefogdosott.

Azt viszont furcsálltam, hogy mikor beért a konyhába, szinten minden apróságot megnézett. Mintha felmérné a terepet, de túlságosan is elveszne a részletekben. Arcára mély gondolatok ültek ki, amiből nem szívesen szakítottam volna ki, ezért is fordultam oda Young Mi-hez.

- Ha itt akarsz aludni, akkor ágyazz meg magadnak fent. Letettem tegnap az ágyra a paplant, de nem húztam még fel.

- Oké. - bólintott. - Jimin, feljössz megnézni a tetőteret? - fordult a férfihez, mire kivettem magam mögül az egyik párnát, és megdobtam vele.

- Ne menőzz a házammal!

- Miért ne? Te most úgyse tudsz. - mutatott a lábamra, és nyújtotta ki rám a nyelvét, miközben megfogta Jimin kezét, és húzni kezdte. Szerencsétlen férfi szerintem azt se fogta fel, hogy mit beszéltünk, annyira elgondolkodott valamin, legalábbis az arckifejezése erre utalt. Vajon miről gondolkodhatott?