Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

33. Máshol

Reggel, mikor belenéztem a tükörbe, elszörnyülködve fedeztem fel a szemem alatt éktelenkedő karikákat, valamint a sápadt bőrömet, ami kissé nyúzottnak tűnt. Ha most Taehyung látna, biztos kiverné a hisztit, miért nézek így ki. Őt is rég láttam, és jó lenne még az előtt meglátogatni, hogy elutazna. Young Mi is említette, hogy idén ő és a bátyja lemennek a nagyszüleikhez, szóval tényleg csak én és Jimin leszünk. Nem hiszem, hogy a ,,szeretet ünnepét" Soo Bin úgy akarja tölteni, hogy apa és én egy légtérben vagyunk. Azonban valamit kezdenem kellene ezzel a dologgal. Egy rohadt oldalt nem tudok írni? Ez komoly?

- Szerinted ha kicsit véres lesz, az kikészíti a tanárt?

- Mi a szent szart akarsz te írni?! - háborodtam fel az egyetemre érve. Ezt az egy mondatot hallottam, elvégre most fordultam be a sorunkba. Az az ismeretlen fiú, akiről tudom, hogy Jiminnel jár egy szakra, de a mi óráinkra is mindig beül, most Young Mi előtt állt, és nézte, ahogy a lány a füzetébe írogat.

- Nyugi. Nem olyan. Bokszoló a srác, és megvédi a nőt, akit szeret, mikor megtámadják őt az utcán. - wow... Young Mi meg akarja filmesíteni a vele történteket? De hát arra nem is emlékezhet, elvégre mélyen aludt.. Ez kicsit ijesztő.

- Érdekesen hangzik. - jött mögülem Jimin hangja. Leültem a helyemre, elvégre eddig az ő részénél álltam, majd ránéztem, és egy mosollyal köszöntöttem. Felfogta, mit is akarok ezzel sugallni, így viszonozva a gesztust kitette maga elé a füzetet, és felém fordult. - Hogy haladsz? Vagy még el se kezdted? - na, ettől tartottam.. Nem mondhatom el neki, hogy nem tudtam megírni.. Biztosan csak pillanatnyi megingás volt az miatt, hogy ezt majd a tanárom is el fogja olvasni, illetve Jimin meg fogja animálni. Igen, biztosan erről van szó.

- Kész vagyok vele. Akár kezdhetünk is dolgozni rajta. Mármint.. - gondolkodtam el. - Van hozzá programod? Nem igazán tudom, hogyan működik ez..

- Nyugi, van. - nevetett fel. - Szerencsére ismerem is. Régebben mikor unatkoztam azzal foglaltam el magam, hogy tíz másodperces mini filmeket rakok össze.

- És ennek mennyinek kell lennie?

- Egy percnek. Lesz vele dolgom, elvégre nem vagyok profi. De ha elolvastam, miről is szól, biztos megjön hozzá a kedvem, hogy minél előbb elkészítsem.

- Na igen.. - hátra néztem Young Mi-ék felé, de annyira el voltak foglalva egymással, hogy esélyük se volt meghallani, miről beszélünk. Nem mintha mondott volna bármi olyat, amivel lebuktathat. - Lehet ez fura lesz, de én azt szeretném, ha előbb a film lenne meg.

- Mi? Miért?

- Szeretném látni, hogy mit tudsz azáltal kihozni ebből, ahogy én elmesélem, anélkül, hogy elolvasnád. - várjunk, ez a mondat értelmes volt? Egyszerre akartam több dolgot mondani, és most arra sem emlékszem, mi volt a mondat eleje. Épp úgy, mint tegnap...

- Oh, ez érdekesen hangzik. De mielőtt leadod, ugye elolvashatom? - magabiztosan bólogattam, de máris megbántam, hogy nem mondtam el neki az igazat. Miért hazudtam? Nincs abban semmi, hogy nem foglalkoztam vele, és majd ma megírom.. Nem kell tudnia arról, hogy képtelen voltam egy értelmes mondatot leírni, de hazudnom sem kellett volna. A bizalom az első dolog, amit meg kellene erősítenünk, de én még csak nem is igyekszem, hanem hazudozok. Ha kiderül, meg fog utálni.. Amit jogosan fog tenni. - Óra után hazaugrok a laptopomért, és utána átmegyünk hozzád.

- Miért nem megyünk egyből hozzád? Ha már beugrasz... - ekkor az összes jókedve elszállt. Tekintetét elszakította az enyémtől, és a padot kezdte nézni, miközben ujjai ökölbe szorultak. - Rosszat kérdeztem? Bocsánat.. - simítottam kezére, ami azonnal ellágyult, ahogy a tekintete is. Mégis mi folyik itt?

- Nem, nincs semmi baj. Akkor legyen nálam. Ha téged nem zavar. - megingattam a fejem, de többre nem is volt időnk, elvégre bejött a tanár. Miért érzem azt, hogy nem akarja, hogy átmenjek? Nem érzi még idejét annak, hogy találkozzak a szüleivel? Miért is érezné.. Két napja járunk, persze, hogy kételkedik. Ő sem olyan bizalmas velem szembe, mint amennyire mutatja, csak igyekszik az lenni, s ezzel engem is arra sarkallni. Becsülöm benne a kitartását.

---------------------------

- Indulhatunk? - mosolyodtam el, mikor megállt előttem. Ő is viszonozta ezt, bár az övé nem volt őszinte. Zavarta valami, amit nem tudtam, és még csak elképzelésem sem volt mi, mégsem kérdeztem semmit. Most nem ő, hanem én fogtam meg a kezét, és húzódtam közelebb hozzá. Ez az apró gesztus valamiért olyan jól esik, pláne most, hogy magamtól jutott eszembe és hajtottam végre. Mások akkor éreznek ekkora örömöt, mikor mondjuk nyernek a lottón.

Jiminék háza nem volt se nagy, se túl kicsi. Pont megfelelő volt neki, azonban mikor beléptünk, megéreztem egy női illatot, amit kissé furcsálltam. Jimin nem szólt semmit, némán rúgta le magáról a cipőt, és haladt el valamerre. Ott álltam egyedül, és kereszteztem magam előtt a kezem, várva, hogy a férfi visszajöjjön.

Egy nőt hozott magával, nagy valószínűséggel a konyhából. Rövid haja volt, nagyjából a válláig ért, és olyan hatása volt első benyomásra, mintha emos lenne. Tincsei teljesen eltakarták arca jobb felét, ehhez képest csillogó szemekkel nézett rám, és nagy mosollyal az arcán nyújtotta ki a kezét.

- Szia, Choi Ji Soo vagyok, Jimin anyukája.

- Oh, én Kwang Soo Min, a... - Jiminre pillantottam, aki sejtelmes mosollyal oldalra biccentette a fejét. Nem hiszi, hogy elmondom? Vajon az anyja tud rólam? - A barátnője. - feleltem végül határozottan.

- Örülök, hogy megismerhetlek. Mondhattad volna, hogy jöttök! Most főzhetek megint!

- Jajj, nem kell! - szabadkoztam a nőnek, aki máris Jimin felé fordult, és dorgálta meg ujjával.

- Ugyan már. Szeretek másoknak főzni. Gondolom estig maradsz. - kérdezte, de rögtön Jiminre pillantott, aki nagyban bólogatni kezdett. JiSoo vissza indult a konyha felé, a férfi pedig megragadva a kezem behúzott az egyik szobába. Rögtön a szám elé emeltem a kezem, mikor megláttam a Hulk-os párnahuzatát ott díszelegni az ágy közepén.

- Hékás! Ne nevess ki!

- Dehogy. Csak az volt az első, amit megláttam, és.. - megint nevetni kezdtem. Bármit kinéztem volna belőle, csak ezt nem, és most, hogy ott áll mellette egyszerűen nem bírom abbahagyni.

Hirtelen elmélyült a tekintete, majd nagy léptekkel megindult felém. Mikor már csak pár centi választott el minket, hátrálni kezdtem, de mivel ott álltam az ajtóban, így hamar nekikoppantam a kemény felületnek. Jimin az oldalamhoz tette kezeit, hogy ne tudjak elmenekülni, majd fejével a nyakamhoz hajolt. Először csak belefújt, amitől kirázott a hideg, majd csókot lehelt az érzékeny bőrre, és gyengéden szívni kezdte.

Kezemmel a mellkasán gyűrtem a pólóját, mintha abba kapaszkodnék, amíg abba nem hagyta.

- Nem gondolod, hogy veszélyes kinevetned azt, akinek a szobájába vagy bezárva? - suttogta a fülembe, majd meghallottam, hogy magam mellett kattan a zár, ő pedig felemelte a feje fölé a kulcsot. - És most mit fogsz csinálni?

- Tökön rúglak, és elfutok. - vágtam rá semmit mondó fejjel, de már alig bírtam.

- Wow.. Elég nyers vagy. - kuncogott fel, ami az én jegemet is megtörte.

Kinyitotta az ajtót, majd elővette a laptopját, és leült az ágyára. Kis idő múlva megütögette maga mellett a helyet, ezzel hívva engem is oda. Lehuppantam mellé, de a szemem majdnem ketté ált, mikor ránéztem a monitorra. Sok szín, sok ikon, és rengeteg szöveg, amiből elsőre semmit sem fogtam fel. Mintha vírusos lenne a gép. Ez lenne az a program?