Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

25. Szívdobbanás

Jimin pov's

Rohantunk. Igyekeztem végig fogni Soo Min kezét, elvégre én sokkal gyorsabb voltam a lánynál, de nem akartam lehagyni őt, valamint túlzottan húzni se, nehogy a végén megrángassam a karját. A buszon ülve félig megszáradtunk, mire oda értünk, de onnan Soo Min házáig megint csurom vizesek lettünk. Ahogy beértünk a házba, rögtön levettem a cipőmet, hogy ne vizezzek össze mindent, de ez már ott megbukott, hogy beléptem.

- Azt hiszem, ránk fér egy zuhany. - nevetett fel, miközben a haját rendezgette. - Gyere, megmutatom merre van a fürdő.

- Előbb neked kellene. Nehogy megfázz. - nem tudom, hogy a hirtelen időváltozás miatt, vagy azért, mert eláztam és hideg van a házban, de remegni kezdtem.

- Fent is van egy fürdő. - fordult vissza, miközben húzva maga után a vízcsíkot, elindult felfelé. Pár másodperc múlva visszajött, egy lila köntössel a kezében, majd intett, hogy kövessem, és kinyitotta előttem az ajtót, ami előtt állt. - Ne haragudj, de csak ezt tudom adni, amíg megszárad a ruhád. Feltekerem a fűtést, és ráterítjük a radiátorra. - bement a helyiségbe, majd az alsó szekrényből elővett egy törölközőt, és letette a zuhanykabin mellett levő mosógépre.

Megköszönve elvettem tőle a köntöst, majd bezárkóztam a fürdőbe, de addig nem nyitottam meg a csapot, amíg meg nem győződtem róla, hogy ő is felment, és zuhanyozni kezdett. Azt hittem, előtte még fel akar takarítani, aminek nem lett volna sok értelme, és ennek tetejében még meg is fázna.

A meleg víz szinte égette a bőrömet, ahogy rám zúdult, de tagadhatatlanul élveztem minden cseppjét. Teljesen felmelegedtem, és úgy tűnik, én voltam a lassabb, mert mire kiértem, Soo Min már nagyban takarított. A haját ő is megmosta, így a tincsei végéből itt-ott még lecsöppent egy vízcsepp. Önhatalmúlag kiterítettem a már félig meleg radiátorra a ruháimat, majd felmértem a lányt.

Rövid ruháját lecserélte hosszúra, de aminek nagyon örültem, az az volt, hogy nem vette vissza a szemüvegét, és kontyolta fel a haját. Nyilván azért, mert még vizes, és ezt majd akkor akarja, mikor megszáradt. Ha hagyom...

Észre se vettem, mióta állok ott mellette, és bámulom, ahogy felmossa az általunk összevizezett padlót, de mikor végzett, és kicsavarta a rongyot, felnézett rám. Fejét oldalra biccentette, és a füle mögé tűrt egy tincset.

- Mi az? - megingattam a fejem, és elmosolyodtam.

- Eszembe jutott pár dolog, veled kapcsolatban. - kíváncsian nézett rám, de nem tudta elkerülni a figyelmét, hogy itt állok előtte egy lila köntösben. Elfordította a fejét, és aprót nevetett, amit megpróbált elnyomni, kisebb-nagyobb sikerrel.

- Az első, hogy mennyire szépnek talállak így. Szemüveg, és hajgumi nélkül. - semmi gonoszkodó nem volt abban, amit mondtam. Említettem ezt már korábban is neki, és nem azért akartam zavarba hozni, mert viccesnek találja a kinézetemet, és, hogy visszaadjam ezt neki ezzel. Egyszerűen csak kimondtam azt, ami először eszembe jutott. Az igazat. - A második pedig, hogy vajon ki volt az a lány, aki úgy leoltotta OhMa-t.

- Oh.. Hogy az. - bólintott egy nagyot, majd elment mellettem, és kihozott még egy törölközőt a fürdőből. Megfogta a kezem, és szinte kényszerített, hogy üljek le a kanapéra, majd a fejemre dobta az anyagot, és gyengéden elkezdte felitatni hajamról a vizet.

- A tied is vizes ám!

- De az enyém gyorsan szárad. - nevetett fel. Karomat nagy ívben lendítve derekára fogtam, és közelebb húztam magamhoz, amitől megállt a keze, és egy pillanatra szerintem el is felejtett levegőt venni.

- Ezzel nem úszod meg a kérdésemet. Egyenesen letaglóztál aznap. Céltudatos voltál, komoly, elszánt, és vad. Nem így ismertelek meg. - éreztem rajta, mennyire megfeszült, amit valahol aranyosnak találtam. Elképzelni sem tudom, hogy egy ilyen lányt ne akart volna idáig senki se felszedni, hiszen csak rá kell nézni. Mégis úgy viselkedik, mintha minden érintésem új lenne számára, ami kicsit megnyugtat, elvégre ez azt jelenti, hogy nincs vetélytársam.

- Tudom. - felelte halkan, majd apró mozdulatokkal törölgetni kezdte a hajam végét. - Néha elfeledkezek magamról, és akkor olyan vagyok, mint egy házisárkány. Nem szeretem, mikor ilyen vagyok, de akkor muszáj volt.

- Nekem bejött. - vontam vállat, és néztem fel rá, amitől a lengén hagyott törölköző lecsúszott a nyakamba, így bele tudtam nézni a lány szemébe. Olyan érzelmekkel átitatott tekintetet még életemben nem láttam. Volt benne minden, amit csak el tudtam képzelni, a félelemtől elkezdve a meglepődöttségen át az izgalomig. Vajon mit tenne, ha megcsókolnám? Tekintve, hogy egy apró öleléstől így elgyengül, szerintem szikrát nem kapna utána.

Elengedtem, és megfogva a törölközőt én is elkezdtem szárítani a haját, de én kicsivel kíméletesebb módszerrel, elvégre a haja töve már félig megszáradt. Csak a végét csavartam be, és dörzsöltem meg párszor, hogy legalább ne csöpögjön a ruhájára a víz.

- Úgy tűnik ez nem fog elállni. - néztem ki az ablakon, de igazából csak a ruháimat akartam sunyiban ellenőrizni, hogy megszáradtak e már. Megfordítottam őket, de esély se volt arra, hogy ezek a közeljövőben legyenek szárazak.

- Rendelhetnénk kaját. Mármint, kezdek éhes lenni.

- Mi lenne, ha főznénk? - fordultam meg, és néztem a szemébe. Szemöldöke felszökött a homlokára, kezét pedig mellkasa előtt keresztbe fonta. - Mi lenne, ha főznék? - javítottam ki magam, egy bizakodó mosollyal az arcomon, de ős továbbra se válaszolt. - Nem akarom szívatni a futárt azzal, hogy ő is elázzon. Gyere. Ha nem vagy mellettem, nem turkálhatok a konyhádban, és akkor éhen maradsz.

- Gonosz vicceid vannak. - dorgált meg ujjával, és indult el a konyha felé, amit a beleegyezésének vettem. Nem akartam semmi ördöngösséget csinálni, csak egy kis krumplit, és hozzá fűszeres húst. Kértem tőle egy kést, majd kivettem pár krumplit az egyik mosogatóban hagyott tálba, és hámozni kezdtem, miközben a lány elővette a fagyasztóból a húst. Idő kellett, amíg felolvad, de addig legalább elrendeztem a tepsiben a karikákra vágott krumpli darabokat, és megfűszereztem, ízlés szerint. - Hogy tudod megjegyezni, hogy mit hogyan kell csinálni? - felült a pultra, így rögtön mellettem termett, és azt nézte, mennyi borsot szórok az egyes krumpli darabokra.

- Kiskoromban sokat segítettem anyámnak a konyhában. Azt hiszem, ez már berögzült. - vontam vállat, mintha ez természetes lenne, de már éreztem magamon, hogy nem így kellett volna válaszolnom.

A kedvem rögtön elment, komor lettem, amit végképp nem akartam, ha már itt vagyok Soo Min-nél. Felszeltem a húst is, majd a krumplira tettem, és betoltam a sütőbe. Közben azon gondolkodtam, mivel tudnám elvonni a figyelmemet, hogy ne gondoljak az otthonra, és szinte rögtön meg is találtam azt.

- Van olyan helyiség ebben a házban, amit Soo Min nem mutatott meg? - nevettem fel, és mutattam el a kanapé melletti kis ajtó irányába. A lány elfehéredve bámulta azt az ajtót, mintha épp érzékeny területen tapogatóznék, majd sóhajtott egyet, és megrázta a fejét.

- Persze, hogy nem mutatta meg, mivel még sosem volt ott bent. Vannak olyan holmijaim, amit sajnálok kidobni, de már nem használom, és azokat tartom ott. Bár lehet, hogy ha most kinyitnám, rám zúdulna minden. Azt hiszem több éve nem nyitottam már ki.

- Értem.. - nem tudom megmondani mit, de furcsálltam. Ennek a háznak minden centije patyolat tiszta, mindennek megvan a helye, és minden használatban van, ami nem a konyhában helyezkedik el. Miért lenne ezek után egy olyan szobája, ahova a nem használt dolgokat teszi? Szívesen megkérdeztem volna, hogy mik is vannak ott, de már túl erőltetettnek éreztem ezt a témát.