Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

45. Hiányzol

Újult erővel tértem vissza az egyetemre, azt leszámítva, hogy olyan voltam, mint a mosott szar. Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy rendesen megviselt ez az egész. Azóta rémálmaim vannak, különböző szemszögekből megnézve azt a pillanatot, mikor szakítottam Jiminnel. Már-már örülök annak, ha nem jön este álom a szememre.

Általában megfordul az eset, és ő dob ki engem, de én tudom, hogy az, amit utána miatta érzek, azt érezte és érzi még talán most is ő. Rettenetes dolgot tettem, de ez volt a legjobb módja ahhoz, hogy egy szép napon elfelejtsük egymást, és boldogan élhessünk.

Jiminnek nem lesz nehéz találni magának egy barátnőt, elvégre csak rá kell nézni a férfire, és máris mindenki szerelembe esik. Remélem nem fog próbálkozni, mikor találkozunk, mert félek, még nem sikerült akkorát lépnem, hogy visszautasítsam. Ha most megkérne, visszamennék hozzá, és zokogva kérnék bocsánatot tőle azért, amit tettem. De nem tehetem. Amíg van bennem egy cseppnyi tartás, addig nem fogok még csak hozzászólni se.

Én értem be először, így nem a helyemre, hanem Young Mi széke mellé ültem, így Jimintől két hely távolság választott el. Szerencsére a lány jött be előbb, így már semmi se gátolt meg abba, hogy a mai napot túléljem. Ha Jimin megelőzte volna Young Mi-t, szerintem rögtön mellém csapódott volna, hogy beszélhessünk.

- Beléd meg mi ütött? Hogyhogy itt ülsz?

- Inkább azt mondd el nekem, hogy miért vagy ismét szingli. - vágtam vissza. Megszokott volt már nálunk, hogy elfelejtünk köszönni a másiknak, így történt ez most is. De amíg vele csinálom ezt, addig nincs semmi gond.

- Nem jöttek össze a dolgok. Túlságosan rámenősnek tartott. Ő nem akarta olyan gyorsan ezt az egészet, mint én, ezért jobbnak látta, ha szakítunk. - tehát lényegében ugyan az történt velük, ami most Jiminnel és velem, csak abban a kapcsolatban a pasi dobta Young Mi-t.

- Sajnálom. - fogtam a vállára, de ő elmosolyodott, és megingatta a fejét.

- És most te jössz. Miért ültél ide? Így akarod heccelni Jimint?

- Valójában mi.. Szakítottunk. - vallottam be őszintén, miközben az ajtó felé pillantottam. Nem akarom, hogy véletlenül meghallja, miről beszélgetek Young Mi-vel, ezért figyelnem kell, mikor jön be. Ha egyáltalán bejön ma..

- De hisz szilveszterkor még nem volt semmi baj. Történt valami azok után, hogy beájultam?

- Nem igazán. - azt még neked se tudom elmondani, hogy le akart fektetni. - Egyszerűen csak rájöttem, hogy nem tehetem ezt vele. Jimin tapasztalt, és férfi, tehát vannak szükségletei, amit az én szűz fejem nem tud kielégíteni. El kellett engednem, hogy ne legyen egy mérgező kapcsolatban.

- Hu. - szólalt fel, egy nagy sóhajjal. - Ez kísértetiesen hasonlít a mi történetünkhöz. Nem vagyunk mi véletlenül testvérek? - bokszolt a vállamba, majd közelebb ugrált a székkel, és magához ölelt. - Nem akarok a párkapcsolatról papolni neked, mert fogalmam sincs, milyen az igazi szerelem. De amit köztetek láttam, az az volt, még ha most úgy is érzed, hogy ezzel megszakítottad. Remélem te nem fogsz belerokkanni ebbe.

- Nem terveztem. - azonban van még egy gond. Nem kerülhetem ki a Jiminnel való találkozást, elvégre el kell mennem a tárgyalásra, amiről azt sem tudom, hogy mikor lesz. Nem állhatok elé, és kérdezhetem meg.. Be kell mennem az őrsre, és ott faggatózni. Úgyis megjegyeztem a főfelügyelő nevét, majd megkérem, hogy küldjék ki hozzám, ő biztosan tudja.

Jimin pov's

Ott volt, de mégsem. Elült mellőlem, hogy ne is lásson, és minden pillanatban Young Mi-hoz beszélt, nehogy a lány itt hagyja. Félt tőlem, abból a szempontból, hogy bármikor felállhatok, és kérdőre vonhatom, hogy komolyan gondolta e a szavait, holott már napok teltek el azóta.