Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

49. Kezdeményezés

Nagyot kiáltva csavartam magamra a törölközőmet, és futottam ki a fürdőből, egyenesen Jiminhez, aki a konyhában tevékenykedett. Azonnal megfordult, majd kinyújtotta a karját, hogy tompítsa a becsapódásomat. Arcán láttam, hogy halálra rémítettem, de vészhelyzet volt.

- Mi a baj? - kérdezte.

- Egy... Ekkora izé ott van a plafonon, és majdnem rám esett! - mutogattam a méretét annak az állatnak, amit már nem lehet póknak hívni. Semmilyen olyan teremtményt nem szeretek, aminek több lába van, mint négy. Számomra az nem állat, hanem ufó. Most pedig majdnem megevett az egyik, ami egyszerre volt hangya, pók, és szarvasbogár is.

- Nyugi. - simított vállamra. - Akkora max én lehetek felhevült állapotban. - mondta rettentő szellemesen, majd mielőtt megcsaphattam volna, megfordult és elővett egy üres befőttes üveget. - Hozom a bestiát. - kacsintott rám. Bement a fürdőbe, és bezárta az ajtót.

Én ezt az egészet úgy életem meg, mint mikor a hercegnő végignézi, ahogy a lovagja bemegy a sárkány tüzébe, hogy megmentse, de már nem láthatja többet. De szerencsére ez nem az a történet. Jimin pillanatok alatt kijött, kezében az üveggel, és benne azzal a fekete állattal, ami úgy kapálózott a lábaival, mint én, mikor Jimin csiklandoz.

- Szeretnéd megsimogatni? - kérdezte, majd elkezdte felém hozni, nagy mosollyal az arcán.

- Vidd innen azt a szart! - kiáltottam fel, és kerültem ki a férfit, majd bezártam magam a fürdőbe, és megeresztettem magamra a vizet.

Egy kellemes zuhany után sandám kikukucskáltam az ajtón, hogy elengedte e már az állatot. Szerencsére Jimin ismét a konyhában volt, és készítette a vacsorát, így kimentem, és mintha csak otthon lennék, felültem mellé a pultra, ahol nem leszek útban.

- Többször fogok pókokat csempészni a fürdőbe.

- Miért? Azt akarod, hogy szívinfarktust kapjak? - háborodtam fel. Előre dőlt, majd egy puszit nyomott a számra.

- Így észre se vetted, hogy egy szál törölközőbe futottál ki hozzám. És még úgy is szép voltál. - tette hozzá, mikor látta, hogy megint elkezdtem pirulni. De most őszintén, hogy tud ilyeneket mondani? És ettől ki ne kapna agyvérzést, mikor a pasija agyba-főbe őt dicséri?

Amíg Jimin zuhanyozott, én összetűrtem a ruháit, amit leszedtem a másik szobában levő szárogatóról. Nem volt sok, csak pár póló és nadrág, amit áthozott. Gondolom a többi még az anyjánál van, és azt akarja majd áthozni. De holnap már egyetemre is kellene menni. Most megint magyarázkodhatok majd Young Mi-nek, hogy miért ülök ismét Jimin mellett.

- Miről fantáziálsz? - lépett mögém, és ölelt át hátulról. - Jól állna rajtad a pólóm. - nézett a kezemben levő anyagra. Miközben gondolkodtam, teljesen lefagytam, így észre se vettem, hogy a tűrögetésben is megálltam. - Nem akarsz ebben aludni?

- Nem. - nevettem fel. - Olyan lenne, mint egy hálóing.

- És? Az miért baj? - mert ha reggel te kelsz fel előbb, akkor biztos vagyok benne, hogy addig fogysz bámulni, amíg fel nem ébredek a szuggerálásodra. Ráadásul estére nem szoktam melltartót húzni, ebben pedig egy rossz mozdulat, és a két iker simán kikukucskálhat, a kivágott nyaka miatt. - Soo Min. Ígérem, hogy nem foglak kukkolni. Amúgy is meg kell szoknod.

- Hogy bármelyik pillanatban kilóghat valamim a ruha alól? - háborodtam fel, mire ő megingatta a fejét, és a nyakamba csókolt.

- Hogy bármelyik pillanatban hozzád érhetek, akár ruhástul, akár ruha nélkül. Na, öltözz át, addig felhozom a vacsit. - hallottam, hogy bezárja maga mögött az ajtót, én pedig hezitálás nélkül dobtam le magamról a most rajtam levő pólómat, és vettem fel az övét, nehogy akkor nyisson be, mikor semmi se takar felül.