Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

60. Hogy kerülsz ide?

Aznap este nem aludtam. Megfogtam a legnagyobb táskámat, amit találtam, és pakolni kezdtem, csak a legfontosabbakat. Nem tudom, hogy fogok oda jutni, de valahogy muszáj. Az orvos még az utcát, és a házszámot is elmondta, így könnyen oda tudok jutni, csak útbaigazítást kell kérnem. Előhalászom az angolos füzetem, és minden tudásom, hogy minél előbb láthassam azt a hülye fejét. Én akarok lenni az első, aki egy jó nagy pofont ad neki, és annak a nőnek is. Hisz ez az egész az ő hibája! Ő és a motoros bandája... Ha Soo Ho meghalt volna, biztosan beperlem!

A nagy mérgelődésem közepette azt vettem észre, hogy máris a reptéren vagyok, és az információs pulthoz igyekszem. Bunkó mód, bemutatkozás nélkül támadtam le a fáradtnak látszó hölgyet, hogy melyik a leggyorsabb járat oda. Az se baj, ha át kell szállni, csak érjek oda.

- A leggyorsabb járatunk is tizenkét óra huszonhárom perc alatt ér át.

- Tökéletes. Van még hely arra a gépre?

- Mindjárt nézem. - ült vissza a székbe, hogy a gépéhez férjen. - Igen, van. Hova szeretné?

- Mindegy, csak ablak mellé legyen, ha lehet. - életemben először fogok repülni, és ahelyett, hogy élvezném, most gyomorgörcsöm lesz majdnem tizenhárom óráig. D ez azt jelenti, hogy holnapra már ott leszek. Vagy Soo Hoéknál az még ma lesz? Fogalmam sincs, mennyi az időeltolódás.

Megkaptam a jegyem, és mivel nem volt sok idő a gép indulásáig, így azonnal elküldött az ellenőrző ponthoz. Szerencsére semmi olyan nem volt nálam, amibe bele tudtak volna kötni, így beállhattam a sorba, és felszállhattam a gépre.

Minden felgyorsult körülöttem. Az emberek helyet foglaltak, a gép ajtaja becsukódott, mi pedig gurulni kezdtünk, majd egyre magasabbra repülni, amíg már nem láttam mást, csak a felhőket. Azonban amint egyenesbe értünk, lelassult minden. Két percenként néztem az órára, hogy mikor érünk már oda, és az első fél óra után azt hittem, megőrülök a türelmetlenségtől. Az előttem levő gépet, ami direkt azért van, mert ez nem zavarja a repülőgép rendszerét, mint a mobil és ahhoz hasonló, még csak nem is akartam használni.

Ujjaim már sajogtak, annyit tördeltem, és szüntelenül azon gondolkodtam, hogyan is fogok eljutni a kórházig. Mindenképp taxi kell, de arra a gatyám is rá fog menni. Most először használtam ki teljes körűen az írói pályafutásomból bejövő pénztartalékomat. Ha most nem lenne, még csak a reptérig se jutottam volna el. És erre nem is akarok gondolni.

El sem akartam hinni, mikor a hangosbemondó felszólított minket, hogy kapcsoljuk be az öveket, és készülődjünk a leszálláshoz. A szívem majd kiugrott, mikor a kerekek leérkeztek a földre, mi pedig szépen lassan lassulni kezdtünk, míg teljesen meg nem állt. Alap esetben ilyenkor megvártam volna, hogy mindenki leszálljon, ám most ez cseppet sem volt az.

Tolongtam, hogy az elsők között lehessek, és minél előbb megkaphassam a csomagom. A reptér mellett közvetlenül taxis autók kígyózó sora várt rám, így kiszemeltem a hozzám legközelebb esőt, és beültem. Nem tudom, itt hogy működik, ezért úgy tettem, mintha otthon lennék. Nyilván látja, hogy külföldi vagyok, és nem fog érte megróni, ha valamit rosszul csinálok.

Meglepően szép volt a kiejtésem, elsőre megértette, és el is indultunk. Miközben utaztam, körülnéztem a városban, és amit csak láttam, magamba szívtam. Lehet, hogy a következő könyvem itt fog játszódni, elvégre elég szép hely. De ami igazán meglepő volt számomra, hogy az írásaim ide is eljutottak. Mivel dugó volt, így csak araszolva haladtunk. Ezáltal észrevehettem a kirakatokban levő könyveimet, illetve a nagyobb üzleteknél a sikerlista második helyén kitüntetett egyik régebbi alkotásomat. Nem is tudtam, hogy ezek ilyen örömöt tudnak varázsolni az életembe.