Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

51. A következő szint

A január szépen lassan eltelt, mi pedig belecsöppentünk ebbe a borzalmasan őrült februári időbe. Az egyik nap még kellemes meleg van, ami már inkább tavasz, míg a másik nap hull a hó, ami reggelre persze elolvad, ráadásul csúszik is. Nem tudunk kiigazodni, hogy mikor mi várható, ahogy a meteorológusok se, így Jiminnel már külön táskába hordjuk a váltás ruhát, ha esetleg túl hideg, vagy meleg lenne.

Nem mondom, hogy megszoktam, de egyre jobban megbarátkozok Jimin dolgaival. Reggel, mikor érzem, hogy tényleg nagy gond van, segítek rajta, persze csakis azzal a kikötéssel, ha utána nem teszi szóvá, hogy arany kezem van. Ő pedig este törleszt, még akkor is, ha kézzel-lábbal hadakozok. Szerintem ezt élvezi, elvégre vadászhat rám, és néha uralkodhat is felettem, amíg meg nem adom magam.

Az anyja talált új munkahelyet, így most úgy tűnik, egyenesbe jöttek a dolgai, már csak bele kell szoknia az ottani helyzetbe. Jimin lakása immáron teljesen kész van. Mindent átpakoltunk az anyja házából, csak az olyan holmikat hagyta ott, amik akkor kellenek, ha esetleg ott aludna. Kimeszeltük a vendégszobát, majd két nap tanakodás után végre dűlőre jutottunk a színével kapcsolatban is.

Mivel kicsit elmaradtam az írással, így voltak napok, mikor megkértem Jimin-t, hogy ne jöjjön át, és bezárkóztam a szobába annak érdekében, hogy utolérjem magam. Az új könyvemet hamarosan elküldjük a nyomdába, ahol megkapja azt a borítót, amit választottunk neki Taehyung-al, majd kimegy a kiadókhoz. Nem tudom miért, de várom már, hogy olvassák. Ez megint csak más, mint a többi, és nincs annyira teletömve szexjelenettel. Egyrészt azért, mert ennek a könyvnek is, mint ahogy az előzőnél is, a mondanivalója sokkal többet ért, mint az ágyjelenet, és a főhőseim kapcsolata, de nyilván mindenki jobb szájízzel áll hozzá egy olyan könyvhöz, ami boldog és romantikus befejezést kapott.

Épp ezért igyekeztem olyan izgalmas cselekményeket írni, ami elfeledteti a olvasóval, hogy már régen feküdtek le a szereplők, és csak akkor eszmél fel, mikor már az utolsó sorokat olvassa. Nagyon remélem, hogy sikerült ezt elérnem, mert tényleg igyekeztem, és mindenem beleadtam. Nem igazán értem még, hogy most miért várom azt, hogy olvassák, elvégre semmilyen visszacsatolást nem kapok az miatt, mert nem ismernek. Mégis jó lesz legalább látni, hogy egy-két embernél ott kukucskál a táskában, vagy épp a kezében.

A mai is egy ilyen nap volt. Már három napja nem láttam Jimin-t, csak este beszéltünk valamennyit, de olyankor szegény nagyon fáradt volt, így bealudt, amit meg is értek. Szeretnék a hétvégén vele lenni, pláne így, hogy végre befejeztem a könyvet.

Megengedtem a fürdővizet, és teleszórtam levendula illatú fürdősóval, hogy kicsit ellazítson. Nem gondolná az ember, de az írásba is el lehet fáradni! Pláne, ha valaki úgy űzi ezt a szakmát, ahogy én. Órákon át, pihenés nélkül. Először csak az ujjbegyeid kezdenek sajogni, majd a tenyered oldalsó része, és a többi ujjrészed kezd zsibbadni, míg végül a karod is begörcsöl, és úgy érzed, hatalmasra nőtt, de igazából csak lüktet.

Levettem a ruhámat, bedobtam a mosógépbe, majd elmerültem a habokban. Élveztem, ahogy a forró víz égeti a bőrömet, amíg az meg nem szokja, hogy utána kellemes bizsergés kússzon végig a testemen. Mire sikerült elkényelmesednem, hallottam, amint valaki épp felfelé tart a lépcsőn. Összehúztam magam, és még jobban alámerültem, az állam már a hab tetejét verdeste, mikor kopogtattak.

- Soo Min? Bemehetek? - hallottam meg Jimin hangját. Egy pillanatra elgondolkodtam, de mivel már nem vetekedek ezzel az érzéssel, így bólintottam, majd kiszóltam, hogy igen. - Ne haragudj csak.. Látni akartalak.

- Igen, én is. Arra gondoltam, hogy hétvégén átmegyek mert már hiányoztál. - mosolyodtam el, és emeltem fel a fejem, míg ő lehajolt, és egy üdvözlőcsókot nyomott a számra.