Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

29. Lebuktál

Soha éltemben nem voltam még ilyen biztos magamban. Soo Min Shayla, ami egyszerűen felfoghatatlan, de ez a könyv a bizonyíték rá. A többinél még csak gyanakodtam, a szoba, a háza, illetve a kísértetiesen hasonlító jelenetek miatt, de ez már végleg meggyőzött az igazamról. Soo Min úgy akarta feldolgozni a történteket, hogy kisebb változtatásokkal ugyan, de leírja a fájdalmát egy könyvben. Szinte biztos vagyok, hogy ezért is hiányzott. De nagyon aggódok, mert másfél hét alatt megírni egy könyvet azért az nem kis munka. Talán nem is aludt ez idő alatt, csak itta a kávét, és írt, amíg az ujjai már görcsbe nem álltak. Muszáj látnom, hogy jól van e!

Reggel az egyetem helyett a Pleasure felé vettem az irányt. Reméltem, hogy Tae ott van, és mikor benyitottam az irodájába, nagy kő esett le a szívemről. A férfi levette a szemüvegét, és letette a tollat, ami a kezében volt, majd felnézett rám. Rögtön elmosolyodott, és mögém pillantott, de mikor látta, hogy nem jön senki, felállt, és elém lépve kezet nyújtott.

- Hát te? Egyedül?

- Segítened kell. - kezdtem bele azonnal, kertelés nélkül. - Másfél hete nem érem el Soo Min-t, és Young Mi se. Még csak be sem engedi a lakásába.

- Mégis mi történt? - ezek szerint nem tudja? Hogy lehet, hogy a legjobb barátjának mondta őt Soo Min, mégsem tudja?

- Meghalt az anyja, és kiderült, hogy ő is veszélyben van a betegsége miatt, amit hordoz magában. Ettől teljesen összetört, és..

- És? - látszott rajta, hogy egy másodperc alatt vált feszültté.

- Tudom ki ő. Taehyung. Tudom, hogy ő Shayla, és ne is próbáld tagadni, hogy te is. - dühe egy pillanat alatt vált át meglepettséggé. Szemei kitágultak, ajkai elváltak egymástól, és egy pillanatig teljes képszakadás volt nála.

- Ugye nem mondtad el senki másnak?

- Nem, és nem is terveztem. Én is csak a most kiadott könyve után jöttem rá. Túlságosan sok az összeköthető életrajzi elem.

- Ez dicséretes. - bólintotta. - Még a legjobb barátnője se tudta kideríteni.

- Félek, hogy baja lesz. - vagy már túl késő, és már megtörtént a baj. - Veled sem beszélt?

- Üzleti úton voltam, és csak tegnap éjjel értem haza. De ha el akarod mondani neki, akkor nem értem, miért ide jöttél. Kétlem, hogy ha engem is vinnél, akkor szóba állna velem.

- Miért?

- Gondolj bele. Én voltam az egyetlen, aki tudott a kilétéről, és most hirtelen te is megtudtad. Te nem gyanakodnál a helyében arra, hogy én mondtam el neked? - aprókat bólintottam, miközben leszegtem a fejem, és nagyot sóhajtva beletúrtam a hajamba, hogy hátra simítsam. Ez az egész el van baszva! - Tudod - folytatta - Ő elég érdekes lány. Talán ez volt a legnagyobb félelme, hogy rajtam kívül más is megtudja a titkát. Kicsit ingatag a lelki világa.

- Ezt értem, csak azt nem, miért. - hisz nincs azzal semmi baj, hogy írónő.

- Gondolom az miatt, amit ír. De ezt majd ő elmondja, ha szeretné. Menjünk, segítek bejutni. Hátha nem volt annyi esze, hogy bevigye a szőnyeg alatt hagyott kulcsát. - még az is? Miért nem jutott eszembe, mikor szinte az összes könyvében a szőnyeg alatt, vagy a virágcserépben van az a rohadt pótkulcs! Legalább, ha én nem is, de Young Mi-t be tudtam volna küldeni, hogy megnézhesse, hogy van Soo Min.

Alig vártam, hogy végre a ház előtt lehessünk. Tae azért úriemberhez méltóan bekopogott, de a harmadik próbálkozásánál sem jött bentről semmilyen válasz, ami még nyugtalanabbá tett. Felemelte a lábtörlőt, és az egyik résből kivette a kulcsot, ami szinte olyan színű volt, mint a padló, ezért én észre se vettem.