Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

36. Részeges

A közös filmezés cseppet sem úgy ment, mint ahogyan azt én elterveztem. A közepe felé annyira elfáradtam, hogy eldőltem a kanapén, és szinte rögtön el is aludtam. Arra ébredtem fel, hogy Jimin lassan betakar valamivel, majd egy puszit nyom az arcomra, felveszi a cipőjét, és elhagyja a házat. Nem akartam elaludni, végig szerettem volna nézni, elvégre én választottam, mégis az a mázsás súly, ami a hirtelen a szememre rakódott erősebb volt, mint én.

Reggel még az ébresztőm előtt keltem arra, hogy el van zsibbadva a karom. Félig lelógtam a kanapéról, így a kezem rettenetesen szúrt, mintha ezernyi hangya rágcsálná az izmaimat. Elmentem zuhanyozni, majd felvettem valami normális ruhát, és elindultam az egyetemre. Young Mi már ott volt, ahogy az a fiú is, akivel párban van. Valami vicceset nézhettek a telefonján, mert mind a ketten hangosan nevetgéltek, de mikor leültem, a fiú elvette a készüléket, és elment.

- Bocs, ha megzavartam valamit. - fordultam barátnőm felé, aki elmosolyodott, és sóhajtott egyet.

- Kicsit nehéz eset a srác. Nem akarja, hogy bárki meglássa a bemutatás előtt, ezért sértődött meg.

- Akkor... Bocs, hogy leültem a helyemre? - javítottam ki magam, mire mind a ketten elnevettünk magunkat. Ekkor fogtam csak fel azt, amit a lány mondott. - Várj, bemutatás? Nem csak le kell adni a tanárnak?

- Szerintem fel is kell majd olvasni. Miközben megy a kisfilm. Mármint én biztos ezt csinálnám, hogy ne legyen olyan egyszerű, mint a középsuliban. Csak megírod, és beadod. Ha már ezen a szakon vagyunk, akkor vállaljuk fel a véleményünket, és mutassuk meg a többieknek is, hogy mit tudunk közönség előtt alkotni.

- Oké, kérem vissza a régi barátnőmet. Ez az új nagyon sokat beszél egyszerre, hivatalos nyelven.

- Bocsi! - mondta, majd előre hajolt, hogy megöleljen. - Túl sokat voltam ManSeok-al. - áh, szóval így hívják. Jó tudni. - Ti, hogy haladtok?

- Egész jól. - feleltem, igyekezve arra, hogy hihető legyen. A kisfilmet szerintem Jimin otthon két perc alatt befejezi, de azt a kurva történetet még mindig nem tudtam megírni.. Olyan nyugodtan mondta, hogy csak el kéne fogadnom őt, de könyörgök, nincs időnk! Pénteken le kell adni, erre itt van a hétfő, és még nincs egy mondat se.

- Tényleg, ő hol van? - hangzott fel a kérdés, mikor meghallottuk a csengőt. Megráztam a fejem, jelezve, hogy fogalmam sincs, majd a telefonomért nyúltam, de ekkor belém hasított a felismerés jeges nyila, amitől úgy éreztem magam, mint egy idióta. Basszus.. A saját pasimnak nincs meg a telefonszáma? Hogy lehettem ekkora ökör? És ő, hogy felejthette el, hogy legalább egyszer elkérje?

Egész délutánig azon gondolkodtam, vajon miért nem jött ma be. Történt valami, ami miatt nem ért ide? Vagy tudta, hogy nem fog ráérni, ezért még csak el sem indult? Remélem, nem az anyjával történt valami.. Tegnap még nem volt semmi gond, bár én nem tudom, mi folyik náluk este, mikor az apja hazaér. Egyáltalán haza szokott menni? Bár Jimin mindent elmondott, mégis olyan, mintha nem tudnék semmit se. És így még elképzelni se tudom, milyen lehet. Biztos volt oka, hogy ennyire alávetette magát az alkoholnak. Az ember általában nem nyúl csak úgy a szeszhez.

Mivel sehogy se tudtam elérni, ezért elhatároztam, hogy meglátogatom. Az idő jócskán elment, mivel Young Mi-val bent maradtunk órák után. Megkért, hogy segítsek neki átírni a történetét, mert laposnak érzi, én pedig - burkoltan - eljátszottam, hogy alig értek hozzá, de azért tudok segíteni. Végül nem volt vele sok gond, csak néhány mondat szerkezete volt furcsa. Young Mi-nak olyan, mint én. Szeret hosszú mondatokat írni pont helyett, és ez vezet néha oda, hogy belekavarodik. Egy mondatban vált múltba, jelenbe, majd ritkán jövő időbe is, ami felolvasva elég hülyén jön ki. Ha összeszámolnám, hányszor futottam már bele én is ebbe a hibába...