Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

17. Bonyodalmak

Reggel kicsit elgondolkodtam, hogy bemenjek-e az egyetemre. Még mindig az álom hatása alatt voltam, de ezt a napot nem hagyhattam ki, elvégre sok olyan ember lesz jelen, akikkel találkozni szeretnék. Betettem pár könyvet is tőlük, hátha bejön az, amit a tanár mondott, és lesz idejük dedikálni párat. A remény hal meg utoljára, szokták mondani.

A tükör előtt elmélázva gondolkodtam, miközben a hajam fésültem. Most először ötlött fel bennem az, hogy mi lenne, ha leengedve hagynám a hajam, és nem húznék szemüveget? Annyira megszoktam már, hogy bizonyára egész nap feszengenék tőle, ezért elvetettem az ötletet, de amíg be nem értem az egyetemre, ezen gondolkodtam.

Amint beértem, megláttam Young Mit, ahogy feszengve a büfé előtt várakozik, hogy sorra kerüljön. Előtte is, és mögötte is férfiak álltak, és látszott rajta, mennyire nem érzi jól magát, ezért mellé szegődtem, és átkaroltam a kezét. Rajtam táska volt, így nagyobb helyet foglaltam, ezzel kissé hátrébb kényszerítve a már-már Young Mi sarkán álló pasikat, akik annyira beszélgettek, hogy ezt észre se vették.

- Köszi. - döntötte vállamra a fejét, és mosolyodott el, mire én csak bólintottam. Pogácsát vett, egy csomag rágóval, amit rögtön fel is bontott. Van ám itt logika, előbb a rágó, aztán a kaja. De nem kérkedtem, csak sóhajtottam, és elindultunk a terem felé. - Nézd.. Ami akkor történt..

- Nem fogok beszélni róla, ha te nem akarsz. Dolgozd fel, és ha akarsz, akkor hozzám bármikor jöhetsz, és elmondhatod. De én nem foglak rá kötelezni.

- Köszönöm. Még magamnak sem akarom elmondani, hogy mi történt, amikor te még nem voltál ott.. Majd egyszer. - nézett rám, és ígérte meg, bár tudtam, hogy ez nagyon messze van. - És kérnék még valamit, ha nem nagy gond. - megráztam a fejem, és továbbra is rá figyeltem, de közben muszáj voltam nézni, hogy a folyosón kik vannak előttem, mert nem akartam nekik menni. - Ülnél egy ideig Jimin mellett? - amint megkérdezte megálltam, így a mögöttem jövők hangos káromkodásba kezdtek, miközben kikerültek. Ugyan ez volt az álmomban is, csak ott én kérdeztem meg, és nem fordítva.

- Persze, nem gond. - habogtam válaszul. Leültünk a helyünkre, de máris furcsa volt. Mikor megjött Jimin, ugyan azzal az arccal közelített felénk, amit én már láttam, és ez kissé frusztráló volt.

- Sziasztok. - ült le mellém. - Jobban vagy csajszi? - dőlt hátra és nézett el mögöttem Young Mi felé, aki nagy mosollyal az arcán bólintott.

- Tudod, hogy van ez. A nátha erősebb volt, mint én. - befeszítette azt a kevéske izmát, ami a karján volt, majd megütögette szemléltetésképp, ami be is vált. Jimin is elmosolyodott, majd megfordult, és elővett egy füzetet. Nagyon jól játszotta a tudatlant úgy, hogy mindenről volt sejtése, elvégre az utolsókat végig is nézte, és lényegében ő mentette meg a lányt is. És persze engem is.

A nap eléggé érdekesen telt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire... Laza lesz. Mindenki azt hitte, hogy két részre bontanak minket, az újságírókra, és a médiásokra, hogy mindenki a megfelelő emberrel tudjon beszélni, de nem így lett. A tanárok, néhány diák segítségével székeket vittek előre, egy félkört kialakítva, majd rövides időn belül meg is érkeztek a vendégek. Tizenegy ember jelent meg, a meghívott listáról, ebből öt író, egy újságíró, kettő filmrendező, egy forgatókönyvíró és kettő kamerás. Továbbá, mivel ilyen híres emberekkel voltunk körülvéve, a sajtó is befurakodott az ajtókon, hátul helyet foglalva, hogy felvegyék ezt a rendhagyó eseményt.

Szerencsére, mielőtt még bármilyen anyagot is felvehettek volna, a tanár megkérdezte tőlünk, hogy ki szeretné eltakartatni az arcát a videóban, ugyanis azok, akik nem engedélyezik, hogy mutassák a fejüket, nem fogak bekerülni, csak hangtorzítóval, és retussal. Természetesen abból a kilenc emberből én voltam az egyik, aki jelentkezett, és legnagyobb meglepetésemre Young Mi is ezt választotta.