Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

61. Készülj

- Jimin, te mit... Mármint.. Hogyan?

- Az legyen az én titkom. - puszilta meg az orrom hegyét. - Young Mi-tól tudtam meg, hol van ez a hely. Csak a szerencsémnek köszönhetem, hogy észrevettelek, és nem kellett a kórházig elmennem. Ott már lehet nem találtalak volna meg.

- De miattam.. Ide jöttél? - nem volt egy olcsó utazás, és fárasztó is volt egyben ő pedig mindezt azért tette, hogy láthasson?

- Legközelebb ha szökni próbálsz jusson eszedbe, hogy még a világ másik felére is elmegyek érted. - mosolyodott el. Te jó ég, a felszín alatt, amit észre se vettem, mennyire hiányzott! A mosolya, az arca, a csókja, az érintése... Mindene.

- Én nem is..

- Tudom. - bólintott, majd végre lehajolt, és adott egy rendes csókot is. Megfogta a kezem, és húzni kezdett, mire én kíváncsian megtorpantam mögötte.

- Hova megyünk?

- Hogyhogy hova? Keresünk valamit, ahol aludhatunk. Amíg te kiabáltál a hölggyel - mutatott az információs pult felé - Addig én kerestem egy jó kis helyet. Imádni fogod. - összekulcsolta ujjainkat, majd ismét elindult, ám ezúttal mentem vele. Kint már egy taxi várt minket, akinek még csak azt se kellett elmondani, hogy hova menjen, azonnal elindult. Gondolom, mindent elintézett, amit még mindig képtelen vagyok felfogni.

Talán ez csak egy álom, és valójában most is Soo Ho-nál vagyok, a kanapén, csak még nem ébredtem fel. Vagy lehet, hogy már a gépen ülök, csak elbóbiskoltam?

- Megjöttünk. - jelentette be Jimin, és szállt ki a járműből, hogy amíg én is így teszek, ő kivehesse a csomagjaimat. Fel sem fogtam, hova érkeztünk, elvégre szállodának néztem az egész helyet. Ahogy beléptünk, rögtön megcsapott a kellemes meleg, de a légkör kicsit nyomasztó volt. A szállodai enyhe színek helyett itt minden vad, és sötét volt, legfőképp a bordó dominált.

- Üdvözlöm önöket. - szólított meg minket egy idős hölgy, az üvegfal mögül. - Előre be vannak jelentkezve?

- Nem. - ment oda Jimin. - Csak egy éjszakára szeretnénk szobát kérni.

- Értem. - felelte. Felvette a szemüvegét, és a monitort kezdte bámulni. - Ajánlhatom esetleg a teljesen felújított szerepjáték szintünket? Jelenleg szabad az orvos, a rendőr, az étterem, és a marvel szoba. - nem hittem a fülemnek. Egy pillanat alatt leesett, hol is vagyunk, elvégre a könyveimben tettem utalást az ilyen jellegű helyekről. Jimin sanda és perverz tekintettel hátra fordult felém, mire én megráztam a fejem, és gyilkos pillantásommal megpróbáltam elhitetni vele, hogy ő is távozni akar, azonban ez nem jött be.

- Köszönjük, de csak egy egyszerű szobát szeretnénk.

- Értem. Tessék a kulcs. - nyújtotta ki a kis kivágott részen, amit Jimin rögtön zsebre vágott. Visszajött mellém, közben ajkába harapott, nehogy felröhögjön, és felkarolta a cuccomat. A liftbe szállva rögtön elnevette magát, én viszont nem voltam ennyire vidám.

- Te tiszta bolond vagy. Ez volt a legközelebb? Egy szex hotel?

- Mi bajod van vele? Ugyan olyan ágyak vannak itt is, ha nem kényelmesebb. Különben is, megmondtam. Ma büntetés jár, amiért úgy otthagytál. - megingattam fejem a gyerekeskedésén, és továbbra is morcos fejjel követtem őt a szobáig.

- Ez nem jó hely... - suttogtam magam elé, miközben ő elhaladt mellettem, majd bezárta magunk után az ajtót.

- Miért? - felvontam a szemöldököm, és odasétáltam az ágy mellett levő labdához. Első ránézésre úgy tűnhet, hogy ez csak egy egyszerű labda, amin az emberek tornászni szoktak, a szokatlanul nagy mérete miatt, de amint jobban szemügyre vesszük, megláthatjuk rajta a turpisságot. A labdából két nagyobb dildó is kilógott, mint amikbe a gyerekek kapaszkodnak, csak ezek viszonylag vastagabbak voltak.

- Hogy miért? - kérdeztem vissza. Nagy lendületet vettem, és hozzávágtam a férfihoz, aki a remek reflexeinek köszönhetően elkapta, és letette maga mellé.

- Ha ettől kiakadsz, akkor ezt figyeld. - emelte fel ujját, és nyomott meg a villanykapcsoló mellett egy gombot. A plafon egy kis részen megnyílt, majd egy csörlő leengedett onnan két láncot, amiknek a végén egy-egy bilincs volt. Bizarr. - De ha nem szimpi a Pókember stílus - folytatta. Egy ajtószerű beépített szekrényhez ment, amit kinyitott, és elállt onnan, hogy rálássak. Két fa volt összeillesztve, egy hatalmas X-et formázva, aminek mint a négy végén bilincsek húzódtak.

Megráztam a fejem, majd hátra léptem egyet. A férfi jóízűen felnevetett, és visszasétált az előző szekrényhez.

- Vannak itt jobb dolgok is. Nézd. - levette a cipőjét, és a szekrényhez lépett. - Biztos vagyok benne, hogy ezt élveznéd. - kuncogott fel, miközben egy bugyit mutatott nekem, aminek a belső anyag részébe szintén volt egy kicsi vibrátor ragasztva.

- Vidd a közelemből.

- Oh, nem csak ez van. - nevetett fel ismét, és kotorászni kezdett. - Ez jó lesz bemelegítésnek. - vett elő egy rózsaszín vibrátort, amitől pír szökött az arcomra, és eltakartam a szemem. - Egy kis szemkötő, bilincs - sorolta azokat, amiket kitett a szekrény melletti magasított polcra. - Ohh, ezen még szőrme is van. Egzotikus. Jéé! - kiáltott fel, és húzott elő egy hatalmas tollat. Gyönyörű volt, olyan, mint ami a pávákon szokott lenni, de messziről látszott rajta, hogy mű. Gondolom nem arra van kitalálva, hogy az ember gyönyörködjön benne. - Ezt is be kell mutatnom neked.

- Nem akarom tudni, milyen voltál az előző párkapcsolataidban. - motyogtam magamnak olyan halkan, hogy ne hallja meg.

- Van itt még gyertya, korbács, pálca.. Biztosan nem az egyik könyvedbe csöppentünk?

- Nem, mert ma azokat nem fogjuk használni! Tedd vissza, és menjünk aludni. - direkt nem azt mondtam neki, hogy menjünk feküdjünk le, mert most rögtön rám vetette volna magát.

- Ohh, Soo Min. Megtaláltam azt, amitől sírni fogsz, olyan élvezetet ad majd. - fordult felém, és kezdett el nagy léptekkel közeledni, hátradugott kézzel. Nem tudtam hova hátrálni, elvégre majdnem az ágyon voltam. Sarkam a szélébe ütközött, így megálltam, és vártam, hogy a férfi elém érjen. - Ezt pedig. - suttogta fülembe, miközben hasamtól elkezdett valami műanyagot simítani, fel a mellemig. - Az édes kis mellbimbóidra, ami olyan érzékeny. - mintha csak tudta volna, hogy melltartón keresztül hol vannak a már most keményedő csúcsok, csipkedni kezdte, ezzel ingerelve őket.

Belenyögtem a szájába, amivel rögtön lecsapott enyémre, megmutatva már az elején a birtoklását, és a dominanciáját.

- Nem kell félned. Vigyázok rád. Megmutatom, hogy miről írsz évek óta. Hidd el, élőben jobb. - kacsintott, és ezzel együtt lelökött az ágyra. Vetkőzni kezdett, és a kipakolt holmikért indult, miközben én tenyerembe temettem az arcomat. Ma sem fogunk aludni.