Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

56. Csajos este

- Anyám nem szereti a felhajtást.

- Ez, hogy jön ide? - néztem a férfire, aki a pultnak támaszkodva keresztezte mellkasa előtt a kezét. - Csak te leszel ott, én, és ő. Ez nem nagy létszám, ráadásul már voltunk így. Nem akarok több embert meghívni. - bár nagyon fájdítja a szívem, hogy Ji Soo-nak nincsenek olyan barátai, mint nekem Tae vagy Young Mi. Jimin még csak meg sem említette, hogy másokat is hívhatnánk, mert nincsenek mások. - Milyen tortát vegyünk neki?

- Csokisat. Bár nem látszik rajta, de csokoládéfüggő. Gyerekkoromban is mindig csipegetett az enyémből. Persze tudta, hogy ha megkérdezte volna, akkor adtam volna neki. - nevetett fel a boldog emlékek mesélése közben, ami engem is mosolygásra késztetett.

- Akkor ma egyetem után elmegyünk venni neki egy tortát, én kitalálok valami ajándékot, és keresünk hozzá gyertyát is.

- Más terveim voltak egyetem után. - lépett mögém, és simított a derekamra, hogy lágyan ringatni kezdjen.

- Sajnos el kell napolnunk. Vagy hetelnünk. Ki tudja, mikor lesz megint kedvem. - ingattam meg a fejem, heccelve őt, elvégre tudom, mire megy ki a játék.

- Aztán majd ne lepődj meg, ha véletlenül az egyik szünetben behúzlak a vécébe, és ott teszlek a magamévá.

- Azt próbáld meg. - kiáltottam fel. Meg akartam fordulni, de olyan erősen ölelt magához, hogy ez képtelenség volt. Csak nevetett, miközben én püfölni kezdtem a kezét, ahol csak értem.

- Na, induljunk pukkancs. Kíváncsi vagyok, hogy sikerült az a randi. - Jiminnek igaza volt. Bár megkértem Tae-t, hogy írjon, miután hazaért, csak annyit mondott róla, hogy jól érezte magát, és kísérteties módon Young Mi is. Mintha együtt kitervelték volna, hogy hárfáznak az idegeimen, és nem mondanak róla többet, csak majd az egyetemen. Épp ezért siettünk, mikor leszálltunk a buszról. Tudtam, hogy a lány már ott lesz, így levágódtam mellé, és nagy levegőt véve kíváncsi szemekkel vizslatni kezdtem.

- Mi van? - kérdezte semmitmondóan, egy könnyed vállvonás keretében.

- Hogy mi van? Mi történt, jól sikerült, kedves voltál, és ő kedves volt, unatkoztál? Mondj már valamit! - ráztam meg a vállánál fogva, mire csuklómra fogott, és halkan felnevetett. Jimin a vállamra helyezte az állát, hogy ő is kíváncsian fürkészhesse és hallgathassa a lányt.

- Igazából nem sok dolog történt. Csak beszélgettünk. Az elején nagyon kínos volt, mert nem volt miről beszélni, de.. Utána elmondta, hogy mi történt aznap, mikor kicsit becsiccsentettem. Utána pedig a téma jött magától. Elmondta, hogyan járt az utolsó barátnőjével, én pedig beavattam a pasizási ,,szokásaimba". Azt mondta, ő nem lenne velem ilyen kegyetlen, mert kizártnak tartja, hogy rám lehetne unni két hét alatt. Ezért a következő randink holnap lesz.

- Na, ez már valami. - szólal fel Jimin, én pedig bólogattam. Tudtam, hogy jó hatással lesznek egymásra, még ha akkor úgy is gondoltam, hogy nem lesz folytatása. Ennek ellenére, az, amiket elmondott eléggé azt bizonyítja, hogy akarnak valamit a másiktól. De mind a kettő bizalmatlan még, a múltban elszenvedett sérelmük miatt. Azonban, mint ahogyan az kiderült, hasonlóak egymáshoz, biztosan fel tudják majd együtt dolgozni. Erről is lehetne egy remek könyvet írni...

- Azért nekem is lennének ám még kérdéseim. Akkor ott hagytalak titeket, mert minden olyan zavaros volt, és olyan hirtelen de.. Ez az egész cucc - itt megállt egy pillanatra, és elgondolkodott, hogy kimondja e a Shayla nevet - Elég érdekes számomra.

- Állok rendelkezésedre. Persze nem itt. - ingattam meg a fejem. - Délután elmegyünk megvenni a tortát, és az ajándékot - néztem Jiminre, aki nagyban bólogatott - Este pedig átjöhetnél. Rendelek pizzát.

- Oké. - egyezett bele a lány. Bár azt nem tudom, hogy fogom ennyi idő alatt kitalálni, mit is kellene vegyek Ji Soo-nak, és már most ég az arcom, ha belegondolok, hogy szerintem megint csak egy bögréről lesz szó, az legalább mégis több, mint a semmi.

--------------------------

A választásom végül is - Jimin közreműködésével - egy takaróhuzatra esett. Mikor bementünk a boltba, hogy körülnézzünk, ő azonnal leragadt, mikor meglátta ezt. Azt mondta, az anyja imádná, mivel a kedvenc színe, énekesének neve és aláírása van rajta, ezért úgy gondoltam, hogy azt veszem meg. Bár eléggé kevésnek tartom, mégsem találtam semmi mást, amivel kipótolhatnám. Megvettük a tortát, és a gyertyákat is, amit addig Jimin házában fogunk rejteni, és az utcafordulóban elváltunk.

Visszasétáltam a buszmegállóhoz, és hazamentem, de mire a házhoz értem, Young Mi már tűkön ülve várt rám a kapu előtt.

- Nem azt mondtam, hogy este? - nevettem fel, és vettem elő a kulcsaimat.

- Nem bírok várni. Tudod, nekem nem olyan egyszerű megemésztenem, hogy egy híresség a barátnőm. - megforgattam a szemem, majd beengedtem a házba, és rögtön a konyhába fordultam, hogy tudjak rendelni vacsorát.

Addig csendben ült előttem, össze-vissza dülöngélve, amivel kifejezte felém a türelmetlenségét, és a kíváncsiságát is.

- Szóval ott bent igazából írsz. - mutatott el a szoba felé, mire bólintottam egyet. Ez Jiminnek is elsőre esett le. - Ezt el se hiszem. De miért nem mondtad? Miért Jimin tudta meg először?

- Valójában nem én mondtam el neki. Rájött magától.

- Azt meg, hogy?

- Mikor anyám meghalt, kiadtam egy könyvet amibe.. Elég sok mindent átvittem az életemből, és ő ezt felismerte. - Young Mi teljesen lefagyva ült előttem, elnyílt ajkakkal. Leszegte a fejét, tekintete elkomorodott, és pár másodpercig nem is mondott semmit.

- Szörnyű barátnő vagyok. Nekem kellett volna leesnie elsőnek, hiszen én ismerlek régebbről. De nekem még csak sejtésem sem volt, hogy pont te..

- Talán azért volt ez, mert ismertél. - zavartan felemelte a fejét. - Tudtad, hogy én képtelen lennék ilyeneket írni, és valahol igazad is van. Ha most kellene elkezdenem, nem bírnék már írni róla. De azalatt a három év alatt már megszoktam a mocskos beszédet, és az obszcén szavakat, így könnyedén leírom. - kimondani azonban még mindig nem. És ha csak meghallok egyet, rögtön száguldozni kezd a vérem a fejembe. - Jimin a múltkor megkérdezte, hogy nem akarom-e felvállalni, hogy én én vagyok. Azt mondtam neki, hogy ez nem menne nekem, de most nézz rám. Megtettem az első lépést, és magamtól elmondtam neked. - bár ez nem nagy dolog, nekem mégis egy mérföldkő volt.

- Soo Min, tudom, hogy hogyan vélekedsz az emberekről, vagy a nagyobb tömegről. De hidd el, hogy neked is jó lenne felfedned magad. Gondolj bele, mikor majd elmész egy könyvtalálkozóra, és millió ember ott lesz előtted, arra várva, hogy egyetlen aláírást kapjon tőled, meg pár sor biztató mondatot. Ez nekik nagyon sokat jelentene, és neked is. Az, hogy látod, mennyien szeretnek, és rajonganak a munkádért.

- Lehet, hogy ez így van, de nekem pont ez a bajom. Nem akarom, hogy az írónő személyiségét lássák bennem. Én nem vagyok perverz, sem pedig egy érdekes személy, mégis ezt gondolja rólam a világ. Ha kiderülne, hogy én vagyok Shayla, akkor nem azért szeretnének, aki vagyok, hanem azért, aki lenni tudok, mikor írok. De az a hamis énem.

- Ez biztos valami írói dolog, mert egyáltalán nem értem. Hány olyan szerző van, akitől olvasol, de szereted mondjuk látni a tévében, és hallgatni az interjúit, amit magáról mesél. Lehet, hogy az emberek azért szeretnének téged, mert Shayla-val ellentétben nem vad és szenvedélyes vagy, hanem nyugodt, és visszahúzódó. - ez teljesen olyan, mintha hasadt személyiség lennék. - Nem akarlak rávenni semmire, csak... Jól gondold meg.

- Igen. Jimin is ezt mondta..