Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

5. Egy barát

Futva rohantam a szerkesztőséghez, hogy még ott érjem Taehyungot. Már háromnegyed is elmúlt, ő pedig világosan kimondta, hogy négy után dolga van, tehát jó esetben ötvenkor el kellene indulnia, és még nem is mondta el, hogy mit akar. Szinte feltéptem az ajtót, és úgy rontottam be hozzá, aki már összepakolva állt az ablak előtt, és nézelődött ki, az alatta elterülő városra.

- Ne haragudj.. - szabadkoztam. Felemelte a kezét, és megrázta a fejét, majd az asztalához lépett, és elővett egy levelet, amit a kezembe nyomott.

- Csak látni akartam, hogy betartottad-e azt, amit kértem, de látom felesleges koptatnom a számat. Ez reggel jött neked, de nem fogsz neki örülni. - hadarta. Telefonjáért nyúlva leült a székre, én pedig rögtön kivettem a borítékba rejtett levelet, és olvasni kezdtem.

Azt hittem padlót fogok attól, ami benne volt. Az egyetem igazgatói tanácsa írta, és nem csak nekem szólt, hanem még rajtam kívül pár ismert, neves írónak. Arra kérnek, hogy az adott napon menjek be, és beszéljek egy kicsit a diákoknak a munkámról, és, hogy hogyan jutottam el oda, ahol vagyok, mik kellettek ehhez, és milyen tanácsaim vannak a jövőjüket nézve, ha ebben akarnak elhelyezkedni.

- Mi lesz, ha visszamondom? - vagy nem csinálok semmit, csak épp nem megyek el.

- Nem hiszem, hogy számítana. Mármint, szeretnek, ez tény, és csalódottak is lesznek ha kitudódik, hogy te is meg lettél hívva, csak baszol elmenni, de nem gondolom, hogy bármit is változtatna.

- Most miért beszélsz így velem? Azért, mert késtem? - háborodtam fel a stílusán. Nem szokott komoly hangnemben káromkodni, csak akkor, mikor viccelődik, most viszont harapni lehet a feszültségét. - Elmondanám, hogy létezik telefon, ezt el is mondhattad volna, és akkor nem lennél késésben miattam! - fontam össze magam előtt a karom, és dobbantottam a lábammal.

Taehyung csak sóhajtott egyet, és megdörzsölve orrnyergét, felállt a székből, és elém lépett.

- Ne haragudj. - kért bocsánatot, kicsivel lágyabb hangon, miközben kitárva kezét magához húzott egy ölelésre. Nem taszítottam el, elvégre érzem rajta, mennyire ideges. - Szakítottam a barátnőmmel, és most megyek a cuccaimért. A testvére felajánlotta, hogy ha akkor megyek, mikor otthon van, beenged, és nem kell megint látnom azt a nőt, hogy tovább veszekedjünk.

- Ne haragudj.. - Nem tudtam. - kértem én is elnézést, és simítottam a hátára, nyugtatásképp. Pár másodpercig még a karjaiban tartott, aztán elengedett, és zsebre vágta az asztalon hagyott mobiltelefonját.

- Most megyek. Menj haza aludni. - nem parancsolta, inkább kérte, de olyan fejjel, mint aki tudja, hogy ennek annyi értelme van, mintha a falnak beszélne.

- Tae! - szóltam utána, mire megállt, de nem nézett vissza. - Ha gondolod, elmehetünk valahova inni. Kiereszteni a gőzt, miután hazapakoltál.

- Lerészegednél miattam? Mi történt veled Shayla? - nézett rám a válla felett, egy ördögi mosollyal. Tudja jól, mennyire utálom, ha itt, vagy bárhol máshol így hív, mert akárki meghallhatja, és akkor nekem végem. Mégis, most nem tudtam rá haragudni és jól elagyabugyálni őt, amiért pimaszkodott velem.

Kiléptem a szerkesztőség ajtaján, és elindultam a legközelebbi buszmegálló felé, hátha nem kell annyit várnom a következő járatra. Megtehetném, hogy a campuson éljek, de úgy gondolom, az a húsz perc buszozás igazán nem nagy távolság. Ráadásul szeretem a házamat, elvégre minden, ami benne van, azt én választottam, ki, és én dolgoztam meg értük. Az a ház az én egyediségem, és büszke vagyok rá, még ha más el is szörnyülködik a drágának kinéző holmikon. Young Mi kifejezetten szeret ott tanyázni, de mostanában már leszokott erről, a barátja miatt, akit mondanom sem kell, hogy kidobott.

Egy pillanatra elmosolyodtam, majd meg is ráztam a fejem, a gondolataimban megszületett képtelenségen. Ez a hirtelen egybeesés, hogy Tae-t most dobták, Young Mi pedig jelenleg szingli, eléggé megmozgatta a fantáziámat, de az lehetetlen, hogy ők ismerjék egymást. Elvégre Young Mi eddig Olaszországban volt.

Beléptem a házamba, és elterültem a kanapén. A telefonom már a buszon is rezgett, de nem akartam ott elővenni, mert ha nem arra figyelek, hogy merre megyünk, akkor vagy elájulok, vagy elhányom magam. Egészen addig, amíg kinézek az ablakon, nincs semmi gond köztem, és a hasam között. Azonban, mikor fél szemmel rápillantottam, és megláttam Tae nevét, rögtön felültem, és megnyitottam.

,,Áll még az az ivászat? Ki kell rúgnom magam.. Elegem van! Mindenki hülyének néz.. Az összes nő!" - írta, és bár nem volt az egész csupa nagy betű, mégis éreztem az üzeneten, hogy ha lehetne, ezt most ordítva közölte velem.

,,Tudod hol lakok. Várlak." - Taehyung előtt nincs mit titkolnom. Tudja ki vagyok, tudja milyen vagyok, tudja miket írok. A legnagyobb dolog, amit mai napig köszönök neki, hogy el s fogadja, és kézzel-lábbal küzd, hogy titok maradhassak, ahogyan azt kértem. Igazi barátra leltem benne, és a hónapok során, amit úgymond vele töltöttem a szerkesztőségben, mikor munka volt, meg is kedveltem. Persze nem úgy, hogy a szerelmem legyen, tudom, hogy neki nem jönnek be az olyan lányok, mint én, de örülök, hogy a barátom. És annak is, hogy ez így van, mert ha tudnám, hogy a végén én is lehetnék a következő kiszemeltje, nem engedném be olyan nyugodt szívvel a házamba iszogatni.

Fél óra múlva meg is jött, de amint meglátott, mormolt valami köszöntésfélét, és rögtön rányúlt a boros pohárra. Nem tudom, régebben mikkel halmozta el a raktáramat, de most előszedtem az összes olyan alkohol tartalmú üveget, amit ő ajándékozott nekem poénból. Tudja, hogy egyedül nem iszok, és még társaságban is csak különleges esetekkor.

Teletöltötte a poharat, majd hihetetlen gyorsasággal kiitta a tartalmát, amit látni is fájt. Képzelem, milyen lehet majd érezni a hatását. A tekintetében düh csillogott, némi megvetéssel, és szomorúsággal, amit nem értettem, és nagyon rossz volt így látni.

- Elmondod, mi történt?

- Oh, hát hogyne! - emelte égbe a kezét, a boros üveggel együtt, majd belekortyolt, immáron pohár nélkül. - Emlékszel? Azt mondtam, a testvére felajánlotta a segítségét. Miért is voltam akkor balfasz, hogy elhittem? - nevetett fel gúnyosan, és megütötte a saját homlokát. - Basszus, minden nő egy idióta. Kivéve téged. Te aranyos vagy, és minden bizonnyal normális is lennél, egy párkapcsolatban. - mutatott felém, én pedig mosolyogva bólintottam. Tudtam, hogy csak azért emelt ki, hogy ne sértődjek meg, de most még engem is mocsoknak tart.

- Folytasd. - kérleltem, ugyanis a további magyarázás helyett letette az üveget, és a címkéjét kezdte kapargatni. Lehet, nekem nem is kéne innom, mert a végén még nagyon megbánnánk, amit részegen kigondolva ,, úgy sem mered!" logikával megcsinálnánk.

- Ott volt ő is. És az a rohadt szemét BoMi is! - remek, pont akkor tudtam meg az ex nője nevét, mikor már kidobta szerencsétlen pasit. - Mind a ketten végignézték, ahogy összepakolom a szétdobált holmimat, és röhögtek rajtam. Általában van tartásom, de két nő és a beszólásaik, miközben nekem azon kell agyalnom, hogy hova rejthették a többi ruhámat... Érthető, hogy kiborultam nem?! - kiáltotta el magát, de nem rám volt mérges, elvégre még csak a közelembe se nézett. Olyan volt, mintha a boros üveggel beszélne, és vitatkozna.

- Bolond volt, ha kidobott valaki másért téged. Nem kell ezen felhúznod magad. Csak aludj rá egyet, és hidd el, ha elengeded jobb lesz.

- Ja, persze. Mindig ez van. Nem kell több nő.

- Beállsz melegnek? - nevettem fel.

- Jesszus, dehogy! - emelte fel a kezét, ám nagy valószínűséggel a lábaival is lendített egy jókorát, mert a szék dőlni kezdett, Taehyung pedig nagyot koppanva borult el a padlón, az asztal másik oldalán. Azonnal felpattantam, és mellé guggolva felmértem, hogy nincs e komolyabb baja, de azon kívül, hogy elaludt.. Vagy elájult, nem láttam rajta sérülést.

Remek. Akkor most ki kéne találnom, hogy hogyan viszem fel a vendégágyba..