Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

6. Shayla

Reggel arra keltem, hogy valami mindjárt megfojt. Taehyung hason feküdve pihent mellettem, miközben egyik keze a nyakamnál átnyúlt a másik oldalra, mintha csak megölelne. Megfogtam a karját, és letettem az oldala mellé, majd felültem, és vettem pár nagyobb sóhajt most, hogy újra tudok rendesen nyelni, és lélegezni.

Kimászva az ágyból, a telefonomért nyúltam, de amint megláttam, hogy mennyi az idő, rögtön felkiáltottam álmából a másnapos férfit.

- Baszki! Elkéstem! Mennem kell!

- Nyugi már.. Akkor nem mindegy? - vetette vissza magát az ágyba, és temette tenyerébe az arcát.

- Maradhatsz, ha akarsz, de nekem mennem kell. A picsába is! - szólaltam fel, majd a lépcsőn lefutva ledobtam magamról a pólómat, és felvettem egy másikat. Gyorsan összefogtam a hajam, felvettem a szemüvegemet, és készületlenül elindultam a buszmegállóba. Majd itthon bemásolom a mai jegyzeteket, amit minden bizonnyal egy füzetbe fogok bezsúfolni.

Mondanom sem kell, mennyire megbámultak az emberek, mikor meglátták a kinézetemet. A ruhám kissé gyűrött volt, ez a farmer volt rajtam tegnap, és ettől már most olyan mocskosnak éreztem magam, mintha három napja nem fürödnék, ráadásul kócos voltam, és a szél is fújdogált. Kész megváltás volt beérni az egyetembe, ahol épp szünet volt, és meglátni Young Mi halálra torzult fejét.

- Hogy nézel ki?! Miért van mindig olyan hajad, mint aki most szabadult a hálószobából?- kiáltotta el magát, mire a többiek is felnéztek rám, én viszont nem törődve velük bearaszoltam először Jimin, majd Young Mi mögött, és leültem a barátnőm mellé. Gondolom az első órán azt hitte, hogy nem jövök, ezért ült le Jimin mellé.

- Segíts.

- Hát fogok is! Úgy megtéplek.. - harapta el a mondat további felét, majd sóhajtva felállt, és kivette a gumit a hajamból.

- Elaludtál? - mosolyodott el Jimin, miközben azt figyelte, Young Mi miket művel a hajammal.

- Olyasmi. - válaszoltam neki furcsa grimaszokkal tarkított arcommal, ugyanis barátnőm tényleg komolyan gondolta, hogy közben megtép. Szerencsére csak annyi ideje volt, amíg a tanár be nem ért, utána már nem tudott tovább kínozni.

- Mielőtt eltűnnének, szeretnék adni maguknak valamit. - a professzor oda ballagott az első sorba, és egy jókora paksamétát nyomott az ott ülő lány kezébe. Kezdődhetett, az ,,egyet levesz, tovább adja" játék, ami, bár felnőttek vagyunk, nálunk sem megy zökkenőmentesen. Ahogy a kezembe ért a szórólapszerű papír, rögtön megakadt a szemem egy néven, még azelőtt, hogy elolvastam volna miről szól. Azt hiszem ilyen esetekre mondják azt, hogy a szemem meg sem mozdult a sokktól.

- Ez komoly? De jó! Tőlük mind olvastam! - áradozott Young Mi.

- El sem hiszem, hogy Shayla-t is meghívták. - nevetett fel Jimin, és tette le maga elé a lapot. Idő közben rájöttem, hogy én erről már tudtam, elvégre kaptam az egyetemtől egy levelet, hogy meg vagyok hívva, de most a diákokkal is közölték, kik lesznek a ,,vendégek". Mindenféle rétegből hívtak pár embert. Írókat, újságírókat, forgatókönyvírókat, producereket, és a médiásokra való különös tekintet miatt még olyanokat is, akik a felvételeknél a kamerákat állítják.

- Te is olvasod a könyveit? - csillantak fel Young Mi szemei, ahogy Jiminé is. Bólogatva a lány felé fordult.

- Persze. Az egyik kedvenc íróm. Ezért is sajnálom, hogy semmit se tudok róla. Bár, így még érdekesebb.

- Ezt meg, hogy érted? - bújt ki belőlem a kérdés. Közelebb húzódtam Young Mi-hez, és államat a vállára hajtottam, hogy én is rálássak a férfire.

- Néha jó egy könyve után elgondolni, vajon milyen jellem lehet. Sok olyan írótól olvastam már, akik nem vállalják az arcukat, de róluk legalább van pár sor érdekesség. Shayla-ról viszont semmit sem tudunk. Éppen ezért szeretek fantáziálgatni. Már összeraktam magamban egy képet, ahogy előttem áll egy apró, fekete hajú, vékony lány, nagy szemekkel, és kerek arccal. - nevetett fel a saját mondatán, miközben megdörzsölte a tarkóját.

- És mi történne,ha találkoznál vele, de nem így nézne ki? - tettem fel óvatosan a kérdést, nehogy túl feltűnő legyen. Nekem barna hajam és szemem van, cseppet sem kerek az arcom, és már olyan vékony vagyok, mint egy kiéheztetett kisgyerek. Lehet most már ébresztőket fogok beállítani magamnak, hogy rendesen egyek, mert kezdem szégyellni a testem. Nem élek úgy, hogy éheznem kelljen, mégsem vagyok olyan szépen kidomborulva, mint például Young Mi.

- Hogyhogy mi? - kérdezett vissza. - Kellemes csalódás lenne. De biztosan átérzed, hogy miről beszélek.

- Persze. - szegtem le a tekintetem, és válaszoltam nagyon halkan. Jimin, mint a többi olvasóim is, szeretnék, ha megmutatnám magam a világnak, csak azt nem értem, miért. Ha elmondom, mik a kedvenc ételeim, filmjeim, mit csinálok szabadidőmben, és milyen gyerekkorom volt, talán azért fogják szeretni a könyveimet? Én személy szerint sok olyan írót azért olvasok, mert megfogott az élettörténete, de velem semmi izgalmas nem történt még eddig, akkor meg mégis mit mondhatnék a népnek?

Ráadásul nem bírnám elviselni a tudatot, hogy ismernek, de csak azért nem hívnak ribancnak, mert szeretik, amit írok. Elvégre ez erről szól. Ki tudná jobban leírni az ágyjeleneteket, mint egy útszéli örömlány?

- Te is olvasol tőle? - csendült fel a következő kérdés, mire szintén odakaptam a fejem a férfire.

- Nem. Az én ízlésvilágomhoz ez túl sok. - Young Mi felnevetett mellettem, mintha tudná, hogy én írom, és most mekkorát hazudtam Jiminnek. De biztos vagyok benne, hogy nem erről van szó. - Neked miért kedvenced? - mit érdekel engem? Felmérést készítek, hogy az olvasóim mit szeretnek a pornó könyvekben? Vagy csak hallani akarom, ahogy dicsér? Ennél már nincs lejjebb..

- Sok mindenben egyezik a stílusunk.

- Mármint... Az ágy jelenetekben, vagy.. - zavarodott össze és kérdezett rá Young Mi, mintha csak az én számból húzta volna ki a szavakat.

- Mi ez itt, egy kínvallatás? - nevetett fel Jimin. - Igen, szeretem olvasni, amiket ír, a tömény részektől elkezdve az enyhe romantikusabb dolgokig. De néha úgy érzem, hogy az írónő a saját maga életéből is beleírt néhány jelenetet. Főleg azoknál gondolok erre, ami nagyon ki van részletezve.

- Szóval azt hiszed, hogy egy mocskos perverz állat. - fogtam fel a mondata lényegét, és kényelmesedtem vissza a székemre.

- Nem. - felelte. - Most pont nem azokra a részekre gondoltam.

Nem volt már időnk tovább beszélgetni, pedig nekem pont most lett volna érdekesebb a dolog. Lehet, hogy ezt csak azért mondta, mert nem akarta, hogy mi is azt higgyük róla, amit én az előbb kimondtam, de.. Mi van, ha nem? Való igaz, vannak olyan részek benne, amiket a saját életemből csepegtettem bele, főleg a családi vonalakon, de még egyszer sem vettem észre, hogy azokat a semmilyennek mondható leíró részeket jobban részleteztem volna. Jimin tényleg hatalmas rajongó lehet, ha ezt észrevette. Vagy csak jó a megfigyelőképessége.