Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

44. Szilveszter 2/2 A szakítás

Kipakoltuk az italokat, Soo Ho pedig elővett öt poharat, amiket azonnal meg is töltött. Direkt mondtam neki, hogy nekem csak gyerek adagot adjon, de nyilván tettette a süketet, majd nyálas hangnemben bocsánatot kért, hogy nem hallotta a kérésem.

Az indító kör után, megbeszéltük, hogy mit fogunk enni, és felhívtuk azt a pizzázót, ami még ma is nyitva van, mivel szerencsétlenségükre pont ekkor van a tizenötödik évfordulója az étteremnek. Hamar megjött, nem is kellett neki háromnegyed óra, így felkaroltam Young Mi-t, és kimentünk a kajáért. Ő fizetett, én pedig behoztam, de mikor a konyhába értem, azt hittem, megáll a szívem. Direkt szóltam neki, de nem hallgatott rám, most pedig ott ül az asztalnál Soo Ho-val, aki szúrós szemekkel méregeti a férfit.

- Szóval azt mondod, a húgom pasija vagy.

- Igen. - töltött a poharába egy kis Soju-t, amit minden bizonnyal a japánban tett látogatása alkalmával csempészett magával, és Jimin elé tolta.

- Igyál. Van mit megbeszélnünk.

- Mire gondolsz? - kérdezte vissza a férfi, majd egy korttyal leküldte az italt, ahogy Soo Ho is. Azonban újra megtöltötte.. Le akarja itatni?

- Nem adom csak úgy át neked. Mi az, amit a legjobban utál?

- Főzni. Illetve, ha megzavarják.. - Jimin szeme kitágult, ajkába harapott, a konyhába pedig csend telepedett. Te jó ég, az előbb majdnem elmondta Soo Ho előtt, hogy utálom, mikor megzavarnak írás közben! Nem hagyhatom, hogy lerészegedjen, a végén még lebuktat! - Ha alszik.

- Hmm.. - bólintott a bátyám, majd koccintott, és ismét megittak egy pohárral, ami varázslatos módon újratöltődött. - Azt lecsekkoltad-e már, mekkora a melltartómérete?

- Na jó elég! Ne beszéljetek úgy rólam, mintha itt se lennék! Te! - mutattam Soo Ho-ra - Ne merészeld kikérdezni az életemről! Nem járunk annyi ideje, hogy tudja a méreteimet, vagy azt, hogy mi a kedvenc színem, és mire vagyok allergiás. És te! - fordultam Jimin felé. - Ne merészelj részeg lenni!

- Hát ezt rendesen elintézted. Pedig most jött volna a java. - szólalt fel mögülem Tae, akinek már épp kezdtem volna osztani az észt, ha nem láttam volna meg Young Mi kétségbeesett tekintetét. Mind a ketten az ajtóban álltak, de Tae a lány vállára tette a kezét, az állát pedig a feje búbjára helyezte, úgy beszélt. Young Mi azt sem tudta, fiú-e vagy lány, fülig pirult, amit nem igazán értettem, de tudtam, hogy segítenem kell rajta, mielőtt elájul.

- Tae, mégis mit csinálsz?

- Oh, bocsi.. - engedte el, és lépett el mellőle. - Már megszoktalak, és egy pillanatra elfelejtettem, hogy nem ismerem. - utalt Young Mi-ra. - Akkor együnk.

-----------------------

Kaja után mi mást csinálhattunk volna, mint leülni a kanapéra, és beszélgetni, miközben ők leisszák magukat. Estére úgy éreztem magam, mintha elmegyógyintézetbe kerültem volna. Mindenen nevettek, alig bírtak összehozni egy értelmes mondatot, és ha felálltak, hogy eljussanak valahova, kísérgetnem kellett őket, nehogy elboruljanak. Nem fogok hazudni, kicsit féltem, mert tényleg nagyon sokat ivott mind a négyük, és csak én voltam józan

- Wohoo! Mindjárt új év! Soo Min, remélem nem felejtetted el a határidőt! - kiáltott fel Tae, miközben a zoknijából készített zászlószerű anyagot lóbálta a feje fölött.

- Milyen határidőt? - kérdezett vissza Young Mi.

- Ne hallgass rá. Nem látod, hogy részeg? Még a nevét se tudja.. - nevettem fel, megpróbálva megmenteni saját magam. A végén még nem Jimin, hanem ő fog lebuktatni.