Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

12. Nyugodt légkör

Young Mi álmosan intett felém köszönésképp, majd a kávéfőzőhöz érve bekészítette az éltető anyagot, és elindította a gépet. Áldottam azért, hogy miattam ő is rászokott, mert így legalább amíg le nem csepegett, addig én tudtam nyújtózkodni a kanapén.

Megpróbáltam felidézni az előző este beszélteket a férfivel, aki minden bizonnyal még fent alszik, de amint végigpörgettem magam előtt azokat a mondatokat, amiket itt, ezen a helyen váltottunk, elfogott a düh. Igaza volt Jiminnek, előbb is gondolhattam volna arra, hogy beengedem a házamba, ráadásul meg is engedem neki, hogy itt aludjon.

Idegesen fújtattam egyet, és indultam el a konyhába, kikerülve Young Mi bosszús tekintetét, amiért járok. Tényleg túlreagálta a dolgot, nincs semmi baja a lábamnak. Bár azt nem mondom, hogy ugrálni mernék vele, de már egyáltalán nem fáj, ha rálépek. Ennyit az orvosokról.

- Baj van? - fordult felém, és ült fel a pultra, ahogyan azt én is szoktam, mikor megelégelte a folyamatos csapkodásomat. Arra gondoltam, hogy kihasználom a társaságát, még ha nem is beszélünk, és kipakolom a mosogatógépet, amiből az lett, hogy majdnem letörtem az egyik bögre fülét, és továbbrepesztettem az egyik már kissé viseltes tányéromat.

- Igen, baj van! Beengedtem egy idegent a házamba, és hagytam, hogy itt aludjon, ez a baj! - nem érdekelt, hogy meghallhatja. Minden bizonnyal meg fog sértődni, ha pont erre kel fel, és realizálja, hogy róla beszélek, de most ez se tudott annyira foglalkoztatni, hogy visszafogjam magam. Ideges voltam.

- Jimin nem olyan idegen.

- Miért, milyen Young Mi? - néztem rá. - Azért, mert félig egy szakra járunk, feltétlen meg kell bíznom benne?

- Most miért velem veszekszel? - kapta fel ő is a vizet, enyhe sértődöttséggel a hangjában.

- Kivel tudnék veszekedni? Menjek fel, és verjem ki az ágyból? - bár ez egy eléggé feszült helyzetű beszélgetés volt, mégis mind a ketten elnevettük magunkat a kirohanásom után. Bevallom, tényleg félreérthetően fejeztem ki magam, ami miatt el is takartam az arcom. - Egyszerűen csak nem értem, hogy lehettem ennyire felelőtlen. Eddig még sosem fordult elő.

- Lehet, csak azért éreztél így, mert hazahozott. Azért pár nap ismeretség után én nem ajánlanám fel senkinek, hogy hazahozom, még ha egy kanos tini fiúcska is lennék.

- Kettőnk közül te lettél volna veszélyben. - mutattam felé, mire felvonta a szemöldökét. - Elvégre melletted aludt.

- Nem, nem aludt ott. - jelentette ki, fejét rázva, amitől az én szemöldököm szökött fel kérdőn. - Este, mikor felkeltem, nem volt az ágyban, és utána se jött vissza. - ezek szerint akkortájt lépett le, mikor én elaludtam? Hogyhogy nem ébredtem fel rá? Mondjuk, tény ami tény, mellettem bombát lehetne robbantani, ha alszok.

A beszélgetés egy idő után teljesen más irányba kanyarodott el. Jó volt újra átbeszélni a fél napot, csak úgy, mint régen, utána pedig leülni a kanapéra, és megnézni egy filmet, amíg be nem esteledik. Kellene, hogy legyen, de nem tudok bűntudatot érezni azért, mert nem mentem ma be egyetemre. Ez biztos azért van, mert már teljes mértékben tudom használni fájdalom mentesen a lábam, de mivel Young Mi szolidarított velem, ezért elsiklok a dolog felett.

Mivel nem volt időm írni, így eléggé felgyülemlettek bennem a dolgok, mikor kilépett a házból, és egyedül maradtam. Rögtön bezárkóztam a szobába, hogy bekapcsoljam a gépemet, és mielőtt még elfelejteném a felét, apró jegyzeteket készíthessek magamnak. Az egyetlen dolog, amit szeretek magamban, az az, hogy bármikor és bármiről ihletet tudok meríteni. Már az is, hogy leültünk egy jót beszélgetni a legjobb barátnőmmel, meghozta a kedvemet, és nagyon sok ötletet adott, hogyan vigyem tovább a történetet.