Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

63. Erős döntés

Reggel én ébredtem fel először. Be voltam takarva, Jimin pedig mellettem aludt, békésen. Felültem, és szememmel máris becéloztam a fürdőt, azonban mikor körülnéztem a padlón, minden tegnapi dolog eszembe jutott. Ott volt a toll, a csipesz, a vibrátor, a szemkötő és a bilincs is, de még a kis műanyag golyó is.

Arcomról folyni kezdtek a könnyek, a takarót pedig mellkasomhoz szorítva fogtam vissza a sírást. Hogy engedhettem ennyit?

Jimin megmoccant mögöttem, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. Karjaival körbe font, és magához ölelt, majd belehajolt a nyakamba, és egy apró csókot nyomott a bőrömre.

- Soo Min. Kérlek. Ne csináld ezt magaddal. Csak engedd el. Élveztük, megtörtént, lépj tovább.

- Sajnálom.... - de képtelen vagyok, és nem tudom, miért. Mintha ezt nem én generálnám, hanem a testem, ami tegnap még élvezte.

- Nem értelek. Ha valaki megrótt volna ezért, akkor érteném, miért gondolod azt, hogy ezek miatt romlott vagy, de így... - ingatta meg fejét - Élvezted, és én is. Ez a mi kis titkunk, nem kell róla tudnia senkinek. Akkor miért sírsz? Én nem mondok rád semmit, csak azt, hogy imádlak. Bármilyen helyzetben, mindenhogyan.

- Tudom. Én is szeretlek. - válaszoltam.

- Menjünk zuhanyozni. Attól megnyugszol. - közölte lágyan. A fürdőbe érve láttam rajta, hogy tegnap igazam volt. Tényleg tetszett neki a berendezés női része. Megeresztette a vizet, majd kinyúlt értem, és behúzott magához. Mind a ketten áztunk, ami így reggel nagyon kellemes volt.

- Többet nem csináljuk így. - simított arcomra. Nem akartam, hogy ez igaz legyen, elvégre ő nagyon is élvezte, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy én nem.

- Csinálhatjuk... Csak ne mostanában. - préseltem ki ajkaim közül. Arca felderült, kezei a derekamra simultak, ő pedig lehajolt egy vizes csókért.

- De legközelebb úgy csináljuk, hogy a gumi ne álljon útba. Érezni akarlak.

------------------------------------

Azt leszámítva, hogy majdnem lekéstük a gépet, és alig akartak felengedni, minden rendesen ment. Mikor Koreába értünk, máris jobb lett a közérzetem az ismerős helytől, illatoktól, és boltoktól. Jimin beadta a kocsiját valami megőrzőbe, amiről még életemben nem hallotta, így busszal csak egy megállót kellett mennünk, onnantól pedig ő vitt minket haza. Magához.

Mivel a gépen meglepő módon nem aludt egyikünk se, így amint beértünk a szobába, még csak levetkőzni, vagy átöltözni se volt erőnk. Csupán pár perccel múlhatott délután négy óra, mi mégis egymásra dőlve aludtunk el, reggelig fel se kelve. Sose éreztem még magam ilyen kipihenten, pedig aludtam már többet, mint tíz óra.

Azonban egyáltalán volt kedvem felkelni, egyetemre menni meg aztán pláne nem. Tudom, hogy nagyon sokat kihagytunk már, és most rendesen be kéne járni egy ideig. Nem akartam a tanulásra, és a könyveim határidejére gondolni. Most egy sokkal komolyabb dolog kavarog a fejemben. Életemben először, nem fogom betartani a könyvem leadási idejét. És ezt személyesen fogom elmondani a rajongóknak.

Már egy ideje gondolkodok rajta, de még sosem jutottam el odáig, hogy jobban elmélyüljek benne. Most azonban, ahogy elnézem Jimin édesen alvó arcát, és visszagondolok, hogy a műveim más országokban is elismertek.. Döntöttem. Még ha nem is ez életem legjobb döntése, úgy érzem, ezzel megmutathatom Jiminnek, mennyit segített, és azt, hogy a szavai felém nem voltak feleslegesek. 

Ő azt szeretné, hogy felvállaljam magam, én pedig azért nem tettem ezt meg, mert féltem. Mert egyedül voltam. Tae nem volt ebben akkora támasz, ami elég lett volna nekem ehhez. Jimin azonban igen. Ő ott lesz velem, mikor megkapom az első, a második, majd a századik utálkozó levelemet, mikor letámadnak az utcán, ahogy a kortárs szerzőket is, és ott lesz, mikor valaki gratulál. És ez nekem elég lesz. 

Ő jelenti nekem a világomat, ami most már sokkal szilárdabb lábakon áll, mint előtte. Ő segített nekem sok mindenben, és bár még most is vannak gyengeségeim, úgy érzem, ezt is le fogjuk tudni küzdeni. Ha ő velem van, mindent.

Jiminnek persze nem akartam mondani semmit, mert meglepetésnek szántam. Azt szeretném, hogy szó szerint sokkolja a hír, és, hogy úgy gondolja ,,igen, ő az én barátnőm". Rögtön szebbnek láttam a reggelem, és alig vártam, hogy ezen a szerdai napon, valamilyen ürüggyel lerázzam Jimint, és elmehessek Tae-hoz. 

Young Mi-t is látni szerettem volna, de ma ő gondolta úgy, hogy nem jön be az órákra. Nem szóltam neki, hogy visszajöttem, és most már itt vagyok, így megértem, ha nem volt kedve tovább is egyedül ücsörögni a padban.  

Ezt a gondolatomat azonban rögtön megcáfoltam, mikor benyitottam Tae irodájába. Azt hittem, hogy majd nagy mosollyal fog üdvözölni, de nem így lett. 

A lány ott ült Taehyung ölében, és mikor beléptem, mind a ketten riadtan néztek felém.

- Mondjátok, hogy van rajtatok nadrág. - takartam el a szemem, majd velük együtt felnevettem. Csak nem olyan felelőtlenek, hogy az irodában csinálják, pláne nyitott ajtónál. - Így már értem, miért lógsz. - öleltem meg rég látott barátnőmet, aki szintén viszonozta a gesztust.

- Te beszélsz? - vágott vissza, mire a mögötte levő férfi felnevetett.

- Igazából csak féltékeny. Meglátta a nőt, aki időnként hoz nekem kávét, és azt hiszi, olyan szép, hogy kavarnék vele a háta mögött.

- Nem láttad, hogyan nézett rád?! - kiáltott fel Young Mi a férfi felé. - Mint aki szemmel megerőszakolna. Pedig nőből van!

- Igen Jagi, tudom. - a megszólításra Young Mi szeme tágra nyílt, mintha Tae most aggatta volna rá először, és egy halvány mosoly jelent meg az arcán. - A bizalom neki sem erőssége, de nyilván ezért vagytok legjobb barátok. Segíthetek valamiben? - nézett rám.

- Igen. Azt hiszem, jobb lenne visszaülnöd oda, mert a végén még elájulsz. - intettem a székre, ahonnan felállt, hogy mellém érjen. Vállat vont, majd letette magát a kanapéra, Young Mi azonban kíváncsian várta, hogy mit akarok mondani.

- Ismered a Morning TV-t? - kérdeztem, mire a férfi bólintott egyet.

- Jó ideje zaklatnak, hogy menjek be hozzájuk, és adjak nekik egy interjút. De olyan korán kezdődik.. - terpeszkedett el a heverőn. - Miért?

- Mert el fogunk menni. Mégpedig a pénteki adásukra.

- Hoo! - pattant fel, mikor leesett neki, mire is célzok. - Jól hallottam, megyünk? - pár másodperc múlva mély gondolatok ültek ki az arcára, és egy sanda pillantást vetett rám. - Ugye ez nem csak egy gyér próbálkozás, mert nem sikerül megírnod a könyveit leadásig?

- Sokat gondolkodtam ezen és.. Ha te ott vagy mellettem, talán képes leszek kiállni a világ elé. És, ha te is megerődíted, nem fognak hamisítványnak nézni. - bár az embernek sok mindent be lehet adni, ha a tévében látja azt.

- Ez remek! - ugrott a nyakamba Young Mi, Tae pedig büszkén nézett le rám, akár egy apuka.

- Biztos vagy benne? Tudni fogja az öcséd, az apád, a bátyád, és mindenki, aki csak szembe jön veled.

- Tudom. - bólintottam. Hátamon végigcikázott a hideg, elvégre éveken át ettől féltem, amit most összegzett egy mondatban. - De így döntöttem.

- Ez a Jimin gyerek tud valamit. Rendben, akkor írok nekik egy emailt, hogy kivitelezhető lenne nekik a péntek. Biztosan már jó előre megvan a műsortervük, de ha meghallják, hogy Shayla is jön.. - mosolyodott el ördögien.

- Young Mi. - fordultam barátnőmhöz, amíg Tae ezt intézte. - Szeretném, ha Jiminnek nem szólnál erről.

- Mi? De miért? - képedt el, amit valahol meg is értek.

- Meglepetésnek szeretném. Azt, hogy majd a tévében lássa. - lásson. Bár nagyon kíváncsi lennék az arcára. Biztos sok kérdés fel fog merülni benne, de remélem, ő is büszke lesz rám. Elsősorban magamért, és érte teszem. Mert most már nem érdekelne az sem, hogy a világ csak az írásaimat szereti. Megtaláltam azt, aki azért szeret, aki vagyok, a többi pedig nem számít.