Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

23. Előkészületek

- Jimin, mit csinálsz? - estem pánikba, hiszen szinte teljesen a falhoz taszított.

- Válaszokat várok, Soo Min. Eddig csendben voltam, de most már végképp nem értem. Miért vetted ilyen komolyan? Úgy beszéltél egy idegenről, mintha saját magadat kellett volna megvédened.

- Baj, hogy nem szeretem az igazságtalanságot? - vágtam vissza, de már láttam, hogy ez nem lesz neki elég. Nem hisz nekem, én pedig most csapdában vagyok.

- Válaszolj. Az egyetem összes diákjáért így kiállnál? Elvégre őket sem ismered. - leszegtem a fejem, és egyre csak azon gondolkodtam, mit is tudnék neki mondani, amivel nem leplezem le magam. Nem akarom, hogy rájöjjön, de nem tudok olyat kitalálni, amit el is hinne, és hihetően be tudnám neki adni.

- Jimin, én..

- Ismered Shayla-t? - hangzott fel a kérdés. Felnéztem rá, de ő ekkor már két lépéssel eltávolodott tőlem, továbbra se szakítva meg a szemkontaktust. - Azért zavart ennyire, mert tudod ki ő. - már nem kérdezte, hanem egyenesen kijelentette. - Egy barátod, egy futó ismerősöd.. A lényeg, hogy ismered. Ugye? De miért nem mondtad el? - meg sem várta, hogy válaszoljak, rögtön rákérdezett.

- Sajnálom. Attól féltem, hogy ha megtudod, találkozni akarsz vele. Nem tehetem ezt meg vele. - miért kell nekem mindig hazugságokba futnom? Jimin nem ezt érdemelné, én pedig folyamatosan a körém épített falammal dacolok ellene..

- Soo Min, sosem használnék ki egy barátot erre. Megértettem már akkor is, hogy őt amíg rajta múlik soha senki nem fogja megismerni. Még ha te tudod is, hogy ki, akkor sem köteleztelek volna arra, hogy szegd meg a kérését, és mond el.

- Sajnálom.. kértem megint bocsánatot, megszakítva a szemkontaktust.

Talán nem kellett volna, ugyanis Jimin a következő pillanatban ismét elém lépett, és kezét a hátamhoz szorítva magához ölelt. Gyengéd volt, én pedig olyan feszült és merev, mint egy bot. Hagytam, hogy a fejem a mellkasán pihenjen, szívverését hallgatva, miközben ő sóhajtott egyet.

- Én is sajnálom. Nem akartam erőszakos lenni, de eléggé akaratos vagyok, ha nem értek valamit.

- Vagy ha ki akarsz húzni valamit az emberekből. - nevettem fel, ami neki is tetszett.

- De ez azt jelenti, hogy mi nyertünk. Vasárnap jó lesz? - elléptem tőle, és sejtelmesen felnéztem rá. - Megígérted.

- Tudom. Igen, jó lesz a vasárnap. De szavadon foglak. - böktem a mellkasára, majd felmentem a cuccomért. - Én választom ki, hogy aznap hova megyünk. Úgyhogy öltözz kényelmesen. - aprót bólintott a kijelentésemen, mint egy katona, majd végignézte, ahogy elhaladok mellette, és kimegyek a teremből. Nem akartam arra gondolni, hogy amíg háttal voltam neki végig a fenekemet nézte, mert tudom, hogy így volt. És ez nagyon zavarba hoz!

-----------------

- Mégis mi a búbánatomat vegyek fel?! - kiáltottam el magam, majd belerúgtam a szekrénybe, de ennek az lett a következménye, hogy leültem a földön heverő ruhadombra, és erősen ráfogtam a lábujjaimra, amik sajogni kezdtek. - El se megyek!

- Mi lenne, ha nem hisztiznél? - fújtatva Tae felé néztem, aki mintha itt se lenne, felnézett a plafonra, hogy még véletlenül se találkozzon a tekintetünk, és lengedezni kezdett az ágyamon.

- Jut eszembe, mit is keresel itt?

- Vasárnap van. Dolgozzon ilyenkor a halál. - felelte kissé flegmán, majd fejével a ruha halom felé biccentett. Menj szoknyába. Mára meleget mondanak. Még csak tíz lesz, de már megpusztulok. Pedig kibaszott november eleje van!

- Mióta beszélsz ilyen csúnyán? - vágtam vissza, mire elgondolkodott.

- Azt hiszem, ez sokkal szabadabbá tesz, Próbáld ki.

- Nem köszi. Ha ideges vagyok, úgyis káromkodni fogok. - bár már most is az vagyok.

- Miért érdekel annyira, hogy miben mész?

- Hát mert... - kezdtem bele, de elgondolkodtam a kérdésén, és rájöttem, hogy igaza van. Csak nem lesz ez olyan igazi randi, mint ami a filmekben van. Kézen fogva sétálgatás, és a végén csók..

- Shayla szerelmes Jiminbe~ - kezdett el énekelni, akár egy kisgyerek, folyamatosan ezt a mondatot ismételgetve. Minden, ami a kezem ügyébe került, a fején landolt, úgy dobáltam a férfit, mintha meg akarnám fojtani ilyen messziről a ruháimmal.

- Nem vagyok szerelmes! És Jimin sem az!

- Persze, én is azért szoktam lányokat randira hívogatni, mert nem akarok tőlük semmit. - rosszallóan megráztam a fejem, majd felálltam, és hátat fordítottam neki. Hamarosan el kéne indulnom, de még mindig a pizsamámban vagyok.

- Mi lenne - lépett mellém, és húzott ki egy pólót, majd kisebb kutakodás után egy rövidebb nadrágot. - Ha magadat adnád, és a mai napra elfelejtenél mindent? - nyomta a kezembe. Megfogta a hajgumimat, és szó szerint kioperálta a tincseimből, majd a szemüvegemet is levette rólam. - Ezeket estig elkobozom.

- Mi? Nem! Add vissza! - hiába nyúltam, vagy ugrottam utána, már nem érhettem el, mivel jóval magasabb nálam, ráadásul nem is csiklandós, így nem tudom mivel hajolásra kényszeríteni.

- Láttam amit láttam, Soo Min. Jimin ha nem is szerelmes, de érdeklődik irántad, neked pedig épp itt van az ideje, hogy felnőj, és ne csak a könyveidben élj, hanem a valóságban is. Adj neki egy esélyt, ahogy láttam, rendes srác. - hajamra simított, majd összeborzolta, de ez most nem zavart annyira, mint amennyire szokott.

- Miért kell mindig apáskodnod? Tudod, hogy általában megfogadom a tanácsaidat..

- Persze, Mrs. Kávé. - köhintette, kicsit túlerőltetve a dolgot, amit a torka bánt. - Valakinek muszáj betöltenie ezt a szerepet az életedben. Én vagyok a legjobb barát, aki egyben apuka, báty, háziállat, és egyéb más. - felnevettem a sok sületlenségén, majd kitártam a karom, és magamhoz öleltem. Nem hiszem, hogy képes lennék bárkivel is kapcsolatot teremteni a szerelem terén, de egy próbát megér. Ahogy ismerem magam, úgyse fogok megszakadni az erőlködésben. Minden jön, ahogyan jönnie kell, és ha kiderül, hogy tényleg nem bírom, akkor ennyi volt. Jiminnel továbbra is csak a baráti viszonyt fogom folytatni.