Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

EXTRA

Kicsi párbeszédek, amik talán nem derültek ki a történetből..(😅 az író figyelmetlensége)
Igazából csak unatkoztam az egyik este, és ez lett belőle :D
(Aki esetleg a 65. fejezet után olvassa ezt a részt, annak mondanám, hogy a wattpad megkeverte a részeket, és ez előtt még van felrakva egy 66. epilógus rész 💕)

#1 Murmanszk 

- Te Soo Ho.. - szólítottam meg. Betömött még két falat krumplit, majd felnézett rám. Úgy nézett ki, mint egy hörcsög, elvégre tele volt a szája. - Hogyan kötöttetek ki pont Oroszországban? 

- Oh, hát igen.. - bólintott, majd gyors megrágta a falatot, és lenyelte. - Az Carole miatt volna. Tudod, a motoros bandája elég sokrétű. - bólintottam. - Egy ideig Amerikában dekkolt, de utána leköltözött a keresztanyjához, mert a szülei baszakodni kezdtek vele. Én pedig, mivel jól beszélem az angolt, ki tudtam igazodni, így ott maradtunk. - vont vállat. - Br eleinte az oroszok nem nézték jó szemmel, hogy ázsiai létemre az ő országukban angolul akarok kommunikálni. - nevetett fel 

#2 Hotel

- Kérdezni akartam valamit. Már egy ideje fúrja az oldalam.. - vallottam be, miközben magunkra húztam a takarót, és befeküdtem a férfi mellé, aki rögtön magához ölelt, és egy puszit nyomott a fejem búbjára. 

- Hallgatlak. 

- Mikor a hotelben voltunk.. - csendesült el a hangom, és felsóhajtottam. - Hogy tudtál olyan természetesen viselkedni? Mintha már jártál volna ott. - bár őszintén az se lepne meg. 

- Soo Min,  egy tökéletes rögtönző vagyok. Veled voltam ilyen helyen elsőnek, de sok olyan könyvet olvastam, amibe szerepeltek ilyen részek. Ahol részletesen le volt írva, milyenek lehetnek, mit lehet találni a szekrényben, stb. Csak reménykedni tudtam, hogy minden, amit teszek valóban be fog jönni, mert határozott tudtam maradni, és elértem a célom. 

- Hogy a legnagyobb perverz legyél a világon? - mosolyodtam el, és néztem fel rá, ahogy ő is le rám. 

- Hogy az enyém legyél. - suttogta halkan, már az ajkaimra, és lágyan megcsókolt. 

#3 Tae & Young Mi

- Mi újság veletek? 

- Nem sok. - vont vállat. - Egy ideje már beszéljük az összeköltözést, de még nem jutottunk semerre. 

- Hogy lehet az, hogy az elején mind a ketten vonakodtatok - sőt, nekem kellett beindítanom a dolgokat - Mégis olyan gyorsan haladtatok, mint mi Jiminnel soha. 

- Hát, én nem vagyok olyan gátlásos, mint te. Ráadásul megegyeztünk Taehyung-al, hogy nem fogunk óvodások módjára viselkedni. Ha az egyikünk ki akar lépni a kapcsolatból, akkor megteheti, de cserébe éjszaka pucéran végig kell szaladnia az utcában a másik szeme láttára. 

- Mi? - fordultam felé. Nem arról volt szó, hogy nem oldják meg gyerekeskedéssel? Akkor ez mi? - Ugye ezt nem gondoltátok komolyan? 

- De. - pillantott fel rám hatalmasra nyílt szemekkel.  - Máskülönben a végén még félre lépne. Bár már meggyőzött arról, hogy hűséges típus. - mosolyodott el. Biztos egy édes emlék jutott az eszébe, mert halványan el is pirult. - De akkor sem bízok abban a ribanc titkárnőjében! - váltott vissza egy szempillantás alatt. 

- Miért nem leszek le a titkárnője? - vetettem fel az ötletet a poén kedvéért. Young Mi azonban csillogó szemekkel nézett vissza rám. 

- Te egy zseni vagy! Bár félő, hogy mikor kávét viszek neki, nem csak két percre maradok majd az irodájában... 

#4 A hatvankettes rész

- Jimin, ide tudnál kicsit jönni? - keresztbe tettem a lábam, és még mielőtt bármi történhetett volna a laptoppal, elmentettem az írott fájlt.
- Mit szeretnél Jagi? - lépett mögém, és fogott rá a vállamra.
- A könyvről lenne szó. Szerinted nem lesz túl durva a hoteles rész? Mármint...
- Hékás! Ne magyarázkodj! - megfogtam a kezét, és a vállam felett felnéztem rá. - Keres-perec írd le mi történt. Én felvállalom. - vont vállat, és húzta ki magát büszkén. - Ráadásul, ez a könyv rólunk szól, amit csináltunk, és amit elértünk. Nem hagyhatsz ki egy ilyen fergeteges estét. - nyalta meg ajkait, mire felnevettem, és visszafordultam a gép elé.
- Már csak a poén kedvéért is... - ingattam meg a fejem, mikor belegondoltam, hogy a szálloda egyéb dolgait, illetve a szobát is leírhatnám. Hogy is szokták mondani?
,,Ami a csövön kifér..."

#5 Házasság

- Nagyon tetszett az a módszer, amivel megkérted a kezem. De, hogy jutott ilyen az eszedbe? - ültem le mellé a kanapén. Ahogy hátradőltem, rögtön meggondoltam magam, és inkább az ölébe hajtottam a fejem úgy, hogy felláthassak rá. 

- Igazából levelet szerettem volna írni megint de... Képtelen voltam mindent elmondani, amit akartam. Aztán pimasz módon bementem a szobádba, és elővettem az összes könyved, majd aláhúztam azokat a sorokat, amiket mondani szerettem volna neked a nagy kérdés előtt. De még így se tudtam mindent elmondani. - pillantott oldalra. 

- Nem is kell. - mosolyodtam el, és simítottam arcára, ezzel visszavonva felém a tekintetét. - Értek mindent, amit érzel, mert én is így vagyok vele. Órákat tudnék mesélni vagy írni róla, mégse lenne elég. - neki is lágy mosoly jelent meg az arcán, amivel egyre csak közeledett, míg meg nem szüntette ajkaink között a távolságot. Ezt a csókot, amíg élek, sosem fogom megunni, vagy elfelejteni. 

Szóval... Ennyi lett volna 😃

Köszönöm azoknak, akik itt voltak, és kommenteltek, akik várták a részeket.. Remélem nem csalódott senki.😶(Jó, a 62. részt most felejtsük el....)
Külön köszönet azoknak, akik már akkor vote-oltak, mikor még csak gondoltam arra, hogy ,,na, most kiteszek egy részt". Nem tudom, hogy csináljátok azt, hogy felteszem, és egy másodperc múlva már jelzi, hogy valaki látta és csillagozta, de köszönöm😀😘💕💜

Jaa és még egyszer bocsánat, hogy a wattpad összekeverte a részeket 🤣🤣 még szerencse, hogy sorszámot írtam, nem csak címet, mert akkor én is bajba lennék..🤔🙈💕