Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

13. Veszélyben

Nem akartam hazamenni, ezért amíg Tae dolgozott, én ott tespedtem a kanapén, különböző pózokban. Volt, hogy a lábam az égnek állt, míg a fejem lelógott, ezzel ismételten tönkretéve a hajamat, ami már nem is érdekelt. Úgyis csak ő látja a kócos fejemet.

- Miért nem mész haza? Nem kell őrizned, nincs nekem semmi bajom. - szólalt meg pár órával később, mikor már úgy tűnt, hogy befejezte a munkát.

- Mert otthon is csak unatkoznék. Írni most túl lusta vagyok, főzni nem fogok, a tévében semmi értékelhető nem megy, és tudod, hogy egyedül nem nézek filmeket.

- Ez felhívás volt keringőre? - nevetett fel, és ingatta meg fejét, mikor válasz helyett nemlegesen megráztam az enyémet.

Már öt is elmúlt, mikor úgy döntöttünk, hogy ideje hazamenni. Felajánlotta, hogy elvisz, elvégre kocsival volt, de nem akartam neki is gondot okozni. Eszembe jutott Jimin, aki csak úgy lelépett, bár lehet, hogy így volt a legjobb, elvégre azóta már hatszor megbántam. Ezért inkább azt mondtam Tae-nak, hogy busszal megyek, és el is indultam felé, lassan, hisz tudtam, hogy még fél órát várnom kell majd.

Épphogy megálltam, és készültem leülni a szokatlanul üres padra, mikor megrezzent a telefonom, jelezve, hogy valaki üzent. Arra számítottam, hogy ő lesz az, mert elfelejtett valamit így, hogy egész nap ott voltam, de nem Tae, hanem Young Mi írt.

,,Kérlek! Segítened krell! Itt vagyok a Big Smash-ba, és khárom férfi el akar vinni!"

Először nem is tudtam, hogy mit gondoljak. Rögtön elindultam persze, mivel az SMS-ből is látszott, hogy nincs teljesen józan állapotában. Bár ez eddig a legszebb és legösszetettebb üzenete, amit berúgva írt nekem. Olyanokat szokott küldeni, amit csak kódolva tudok megfejteni, kemény harcok árán.

Fogalmam sem volt, mi az a Big Smash, ezért beírtam a keresőbe, és áldottam magam, amiért nem szoktam lefogyasztani a mobilnetemet. Nem volt olyan messze, én viszont futottam, ahogy csak bírtam. Féltem, mi lesz, ha későn érek oda, és azok a férfiak már rég elvitték Young Mi-t, de mikor odaértem egy viszonylat közép méretű bolthoz, fellélegezve léptem be az ajtaján. Három férfi kint cigizett, és sandán az ajtó, illetve az ablakok felé nézegettek, gondolom Young Mi-t várva. Egyszerűbb lett volna felhívnom, és megkérdeznem, hogy hol van, de én ehelyett kifutottam a sorok szélére, és úgy lépkedtem nagyokat, miközben minden sorközbe benéztem.

Young Mi a padlón ült, fejét a térdére hajtva, kezei pedig az ölében, mintha ölelgetne valamit. Előre hátra ringatózott, gondolom annak érdekében, hogy ne aludjon el, és mikor a nevén szólítottam, könnytől csillogó szemekkel kelt fel, és borult a nyakamba.

- Mi történt? - kérdeztem, eltolva magamtól, de nem engedtem el a vállát, mivel alig állt a lábán.

- Először is, tudnod kell, hogy vagy részeg! Mármint nem te, hanem én. Én voltam buliban, ugye? - biccentette oldalra a fejét, és gondolkodott el.

- Igen te. De miért várnak kint azok a srácok?

- Hát.. Kicsit talán túl sokat ittam, vagy csempésztek egy kis Emmát a levesembe..

- Ginára gondolsz, az italodba? - biztos vagyok benne, hogy nem fogyasztott levest, pláne, ha buliban volt. Te jó ég, mi van, ha tényleg bedrogozták, és pillanatokon belül beüt a hatása, én pedig nem fogom tudni hogyan kivinni őt?

- Arra-arra. - bólogatott nagyokat. - Szóval megtaláltak, és mondták, hogy dugjunk, én meg persze miért ne? - nevetett fel és emelte a magasba kezeit. - De azt nem mondták, hogy egyszerre.. Mármint, érted, nem négyesben, hanem külön-külön. - felvonta a szemöldökét, és játszadozni kezdett az ujjaival. - Mármint fordítva.

- Igen, értem. - vágtam vissza, mielőtt még jobban belebonyolódnánk ebbe. Biztosan megijedt, én sem bírnám ki ép ésszel, ha három férfi rám vetemedne egy ágyban.. Mondjuk én szerintem egyel se bírnék, de ez én vagyok. - Haza kell mennünk.

- Ne! - fordult ismét felém, és ragadta meg a kezem. - Ha kimegyünk ezek az utcán fognak szétcincálni! Csak azért nem faroltak be mögém utánam, mert itt sok ember láthatja, hogy mit csinálnak! - ahogy kiejtette a szavait, rögtön a szája elé tettem a tenyerem, mert azt vettem észre, hogy már szabályosan ordibálja a hülyeségeit. Nem voltak sokan a boltban, mégsem akarom, hogy bárki meghallja.

- Akkor hívjam ki a rendőrséget?

- Ne.. - rázta meg elkeseredve a fejét. - Nem akarok magyarázkodni, hogy miért vagyok beállva, mint a csacsi.

- Csak.. Hadd gondolkozzak egy kicsit. - leültettem, hogy addig is nehogy felboruljon, és járkálni kezdtem fel-alá. Nem volt jobb ötletem, vagy a rendőrséget hívom fel, vagy valaki mást, de mivel nálam a valaki más nem lehetett túl sok személy, ezért tárcsázni kezdtem Taehyung-ot. Szerencsére rögtön felvette, én pedig két perc alatt ledaráltam neki, hogy miről is van szó, hol vagyunk, és ha nem nagy kérés, akkor jól lenne, ha értünk tudna jönni kocsival.

Azt mondta, öt perc, és itt van, de még ez sem tudott teljes mértékben megnyugtatni, mivel még kérdéses volt, hogy hogyan megyünk ki addig. Tae nem éppen az az ember, aki jó a verekedésben, még akkor sem, ha erős. Utálja az erőszakot, és soha nem is kérném, hogy miattam üssön meg valakit, de most félek, ez elkerülhetetlen lesz.

- Jól vagytok? - hangzott fel mögülem az ismerős hang, mire megfordultam, és felpipiskedve megöleltem őt.

- Ne haragudj, hogy iderángattalak!

- Semmi baj, tudom, hogy én vagyok az egyetlen barátod. - kacsintott pimaszul felém, majd Young Mi-re nézett, és leguggolt mellé. - Fel tudsz állni? - Young Mi felemelte a fejét, és végignézett Taehyung-on, majd üveges tekintettel bólintott egyet, de nem moccant.

- Lehet bedrogozták. - magyaráztam Tae-nak, aki bólintott egyet, és megfogva Young Mi kezét, felhúzta a hátára. Magabiztos mosollyal rám nézett, és elindult kifelé. Nem tudtunk feltűnésmentesen kimenni, elvégre a boltos rögtön furcsállni kezdte, hogy mit keres egy félájult lány a barátom hátán, de nem kérdezett rá.

Az ajtó kinyílt előttünk, mi pedig igyekeztünk a fal mentén menni, árnyékban, hogy kevésbé legyünk feltűnőek. Tae nem a parkolóban keresett helyet, hanem rögtön a sarkon tette le az autót. Nem érdekelte, hogy esetleg útban lehet, és ez most nagyon jól jött.

- Hova-hova? - a hátamon végigfutott a hideg, és libabőrös lettem a félelemtől. Hirtelen a hátam mögül valaki a hajamba kapaszkodott, és úgy rántott vissza. Nem tudtam ellenkezni, mivel amint a hátam koppant a férfi mellkasán, egy kést szegezett a nyakamhoz. - Gondoltam, hogy te leszel a hős lovag. - nevetett fel, és rántott még egyet a hajamon. A szemüvegem leesett, én pedig berogyott térddel próbáltam ide-oda mozogni, hátha ki tudok csúszni a keze közül, de ő gondoskodott róla, hogy egy helyben maradjak. - Ha megmoccansz, elmetszem a nyakad. - mondta a fülembe. A ruháján, és a leheletén érezni lehetett, hogy nem józan, mert olyan szaga volt, mint egy szeszboltnak.

- Megmondom mi lesz, haver. - kezdett bele a másik, és a vállamra tette a kezét. - Átadod nekünk azt a ribancot, hogy megkapja, amit akart még a buliban. - mutatott Young Mi felé, aki szerintem már rég elaludt a drogtól. - És elvisszük őt is, játszadozni egy kicsit. - utalt rám. Hárman voltak egy ellen, ráadásul az az egy ilyen esetben még egy felet sem ért.

- Mi lenne, ha nem kisgyerek módjára oldanánk meg a problémát? Meg akartok erőszakolni két lányt? Hány évesek vagytok? - nem volt jó ötlet ezzel hergelni őket. A harmadik, aki eddig csak csendben nevetgélt Tae-hoz lépett, és behúzott neki egyet, amitől a férfi elesett. Még így is vigyázott rá, hogy Young Mi-nek ne essen bántódása, holott nem is ismerte. A lendületet alig tudta kihasználni arra, hogy a lányt magához húzza, és ne ő koppanjon az aszfalton, hanem a férfi.

Zsibbadni kezdett mindenem, a félelem teljesen eluralkodott rajtam, amitől a könnyeim záporozni kezdtek. Éreztem a kés hideg és éles pengéjét a bőrömnél, ahogy épp csak egy kicsi választja el attól, hogy sebet ejtsen rajtam. Itt a vége, el fognak vinni.