Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

14. Közelebb

A két férfi elindult Young Mi felé, akit Tae továbbra is a karjaiban tartott, mintha ezzel megvédhetné. A látásom teljesen elhomályosult, és belül már imádkoztam, hogy történjen valami csoda. A boltból pont ezekben a percekben nem jött ki senki, illetve természetes, hogy ilyenkor nem sétáltak errefelé.

Teljesen elvesztettem a reményem, és ezt a fogva tartóm is érezte, hiszen hangosan, és eléggé kárörvendőn felnevetett rajtam. Rossz volt hallani azt a harsány hangot, de szerencsére nem kellett sokáig elviselnem. A kés egyszer csak eltűnt a nyakamtól, a férfi pedig erősen a hátamba taszítva előre lökött, amitől én elestem. Üvöltés hangzott fel, és mikor hátra néztem megláttam, hogy vérzik a karja, a kés pedig Jimin kezében volt, véres pengével.

- Légy férfi. Ez csak egy kis karcolás volt.

- Te rohadék! - kiáltott fel, majd Jiminnek ugrott, ám a férfi látta, hogy a mozdulatai mennyire lassúak az övéhez képest, így könnyűszerrel oldalra lépett, és behúzott egyet a támadójának, amitől kiterült a földön.

- Na, srácok? Így kora este egy jó bunyó? - forgatta meg a kezében levő kést, akár egy profi, majd megindult a másik két férfi felé, akik egymásnak ütközve kezdtek hátrálni, és futottak el tőlünk. Nem tudtam levenni a tekintetem a földön heverőről, mert attól féltem, hogy bármelyik pillanatban felkelhet, és nekünk ronthat. Jimin elém állt, és felém nyúlt, hogy segítsen, de én még mindig sokk hatása alatt voltam, ezért elütöttem a kezét, és hátrébb másztam.

Felnéztem rá, de épp csak egy pillanatra. Feltérdeltem, és odafutottam Taehyungékhoz, aki még mindig a falhoz támaszkodva ücsörgött, Young Mi-val a kezében. A ruhája vérfoltos lett, mivel felrepedt a szája, és már látható volt egy vörös dudor az arcán, ahol behúztak neki. Csoda, hogy nem törött el az állkapcsa!

- Jól vagy?- Tae elmosolyodott, és végigsimított az arcomon, majd Jiminre nézett, és bólintott egyet.

- Köszönöm. Megmentettél.

- Csak erre jártam. - felelte, de ekkor már nem a férfira, hanem rám nézett, és megint megindult felém, most azonban nem jött olyan közel. Leguggolt, és felém nyújtotta a szemüvegemet, én pedig elmormolva egy halk köszönömöt visszavettem.

- Gyere. Hazaviszlek.

- Inkább Young Mi-t kéne. A bátyja otthon van, majd ő vigyáz rá. - illetve remélem, hogy nem épp most csajozik.

Mintha Jimin ott se lett volna, visszamentünk a kocsihoz, és beraktuk hátra a mélyen szunnyadó lányt. Legalább neki nem kellett még több borzalmat átélnie. Így is lesz mit feldolgoznia.

Young Won valósággal megveszett, mikor meglátta a szeretett kishúgát egy idegen férfi hátán, ráadásul ájultan. Rögtön rosszra gondolt, de mielőtt ő is bevert volna egyet szerencsétlen Taehyungnak elé álltam, és elmagyaráztam neki mindent. Amint megértette, hogy Tae végig védte a lányt, rögtön barátságosabbá vált a tekintete. Nem akartunk ott maradni, ezért Tae hazavitt, én pedig most először nem a kis szobába zártam magam, hanem egyenesen az ágyamba.

Sokáig csak lengtem, kiélvezve, hogy nem szakad le és tudok jobbra-balra hintázni, miközben lelóg róla a lábam, de egy idő után elaludtam, nagyjából egy óra tájékában. Rettenetesen éreztem magam, és nem csak a történtek miatt, hanem Jimin miatt is. Még csak meg sem köszöntem neki, hanem inkább ellöktem őt, mintha ő is hibás lenne. Én vagyok a legrosszabb!

Vasárnap egész nap be volt zárva az ajtóm. Senkit se akartam beengedni, én pedig nem akartam kimenni. Az hittem kávémérgezést kapok, annyit magamba toltam, de muszájnak éreztem. Le kellett írnom az emlékeimet, amíg még frissnek mondhatóak voltak, hogy majd egy későbbi történetemhez, ahova illik, valósághűen és érzelmekkel dúsítva le tudjam írni. A félelmemet, a hangokat, az érzést, és azt, amit végig kellett néznem. Ahhoz képest, hogy csak pár perc volt, három oldalba le tudtam írni, ami azért tőlem is egy csoda lett. Ezek után folytattam a mostani könyvemet, egészen estig. Beültem egy kád forró vízbe, és órákon át csak áztattam magam, miközben a kedvenc válogatásomat hallgattam, amit természetesen magamnak raktam össze.