Azért, aki vagy [Jimin ff.] - Befejezett

24. ,,Randi"

Tae hosszas noszogatására elindultam úgy, ahogy ő állított be. Nagyon furcsa volt érezni a hajamat, ahogy a vállamra nehezedik néhány tincse, és különös volt nem látni magam előtt a szemüveg keretét. Úgy éreztem magam, mintha meztelen lennék, ráadásul már nem volt visszaút, elvégre Jimin kiszúrta, hogy felé közeledem.

- Szia. - köszönt nagy mosollyal az arcán, mire én is kinyögtem valami ilyesmi félét. - Baj van? Nagyon komoly vagy.

- Csak.. - kezdtem bele, de már most elbizonytalanodtam, hogy nekem vajon itt van-e a helyem. - Nem igazán tudom, hogyan kell viselkedni azoknak, akik nem járnak, és nem is szerelmesek, meg ilyenek.. Érted. - úgy viselkedtem, mint egy kislány, ráadásul a beszédstílusom is olyanná vált, ami már engem idegesített. Remekül megalapoztam a napot, piros pontot ide!

- Nyugi, Soo Min. - de ennek ellenére Jimin nevetése játékos, szelíd, és őszinte volt. Tekintetével még mindig ugyan úgy nézett rám, ahogyan a megérkezésemkor. - Nem fogom rád vetni magam, sem megcsókolni. Csak veled akartam tölteni egy kis időt, egyetemen kívül is.

- Akkor tényleg mindegy, hogy hova megyünk? - határozottan bólintott egyet, mire gonosz vigyor húzódott a számra, és kihúztam magam. - Akkor irány vásárolni!

- Mi? - lepődött meg. - Bosszúból fehérnemű boltba akarsz vinni? Ki kell ábrándítsalak, láttam már mindent, amit az nyújthat.

- Dehogy te bolond! - csaptam rá a kezére. Te jó ég, még csak nem is feszít, és már az is így fáj, ha lengén megütöm. Ahogy látom meg se érezte, amit nem csodálok.

- Akkor induljunk kisasszony. Vezessen abba a boltba, ahol vásárolni szeretne. - hajolt meg enyhén, és emelte fel a kezét, mint mikor az inas előreengedi a nőt az ajtó előtt. Megforgattam a szemem, de egy enyhe mosollyal az arcomon indultam el arra, amerre a múltkor láttam egy ajándék boltot. Egészen a boltig, nem is szóltunk a másikhoz. Nekem nem volt mit mondanom, Jimin pedig túl kíváncsi volt, hogy hova is lyukadunk ki. Mikor meglátta a kirakatot, még mindig ott virított az értetlenség a tekintetében, de most már legalább kapizsgálhatta, hogy mit fogok csinálni.

- Nem korai még karácsonyra tervezni?

- November eleje van. - bár ha az időjárást nézzük, akkor inkább még mindig július. Megint egyik napról a másikra fog húsz fokot hűlni a levegő én pedig ismét hetekig szipoghatok. Bementünk a boltba, ami belülről sokkal tágasabb volt, mint amit kívülről láttunk. Rögtön a bögrék felé fordultam, mert tudtam, hogy ha a bátyám meglátogat, azzal kiverem nála a biztosítékot. Utálja, ha azt kap, én pedig ezzel is megmutathatom neki, hogy mennyire szeretem.

- ,, A legjobb idióta." - olvastam fel a leghátsó, piros alapon fehér díszítéssel ékeskedő bögre feliratát. Rögtön elmosolyodtam, és betettem a kis kosárba, amit utólag Jimin hozott utánam.

- Kit szeretsz ennyire? - kérdezte jókedvűen.

- A bátyámat. Nagyon ritkán találkozunk, de ha most mégis megfordulna nálam karácsonykor, akkor azt akarom, hogy lássa, mennyire értékelem, hogy a családom része. - mondtam Jiminnek monológszerűen, miközben olyan arcokat vágtam, amit egy drámai pillanatban szoktak a színészek. - Young Mi-nek mit vegyek? - kérdeztem, de amint jobban körülnéztem, megláttam a másik polcon egy karkötőt, ami nemhogy neki, de nekem is nagyon megtetszett, pedig én nem hordok ilyeneket. - Mondjuk ezt. - emeltem fel, majd visszaléptem a férfi mellé, aki csak nagyokat pislogva nézte a hiperaktivitásom.

Leguggoltam, hogy a legalsó sorokat is átlássam, majd a betű alakú fém medálok között kezdtem kutakodni. Először arra gondoltam, hogy csak egy ,,Y"-t fűzök rá, de az akadt legutoljára a kezembe. Minden mást kiszedtem, így végül úgy döntöttem, hogy az egész nevét ráfűzöm.

- Oké. Akkor. - álltam fel hirtelenjében, aminek meg is lett a hátulütője. Hirtelen mázsás súly nehezedett a szemeimre, amikkel már nem láttam tisztán, a lábaimból pedig elszállt minden erő, és dőlni kezdtem hátrafelé, miközben a mellettem levő polcot próbáltam elérni, hátha meg tudok benne kapaszkodni.

Jimin nyúlt értem, meglepően jó reflexekkel, így nem estem el a bolt közepén. Egyik keze a fejem alatt, másik a hátamon pihent, megtartva engem ezzel, és visszasegítve álló pozícióba.

- Bocs.. Kicsit megszédültem.

- Mert túl heves vagy. Nem sietünk sehova. - engedett el, de a biztonság kedvéért pár másodpercig még ott tartotta a kezét, hátha megint borulni kezdek. Kicsit azért sajnálom őt. Biztos nem élvezi azt, hogy őrt áll felettem, miközben én úgymond dolgozok. - Ki van még?

- Az öcsém, és Tae. - illetve, ha már itt vagyunk, neked is vehetnék valamit, persze csak burkoltan, nehogy megtudd, és te is viszonozhasd. - Illetve ott van még HanBin.

- Az meg ki?

- Még nem találkoztatok.. Egy általánosból hozott ismerősöm. - miért tudok ilyen könnyűszerrel hazudni? Ez nem épp az erényes tulajdonságaim közé tartozik. Jimin csak bágyadtan bólogatott, én pedig kissé elszégyelltem magam, még akkor is, ha karácsonykor minden tisztázódni fog előtte.

Soo Bin-nek vettem egy halálfejes gitárpengetőt, ami igazából szintén egy medál volt, valamint egy kis műanyag gitár formájú lámpát, ami kéken világít, ha bekapcsolja. Amolyan hangulatfény. Kissé furcsálltam, hogy ebben a boltban tényleg mindent lehet kapni, de nem kérkedtem, csak hálát adtam a sorsnak, hogy ezek után majd nem kell hatfelé futkosnom.

- Szerinted mit vegyek neki? Kicsit rád emlékeztet, mikor beszélek vele. - fordultam Jimin felé, akinek cseppet sem tetszett, hogy egy másik férfit hasonlítok hozzá. Alig bírtam lenyelni a nevetésem, ahogy az arcát firtattam, válasz után.

- Ha tényleg jó barátok vagytok, akkor én maradnék a klasszikusoknál. - további magyarázat helyett intett, hogy kövessem, és visszamentünk pár sorral, majd az egyik polcon levő páros bögrékre mutatott. - Mondjuk ezt. - az egyikre kifejezetten az volt írva, hogy ,,Best" a másikra pedig, hogy ,,Friends". Azért volt páros bögre, mert két szívecskét formált, amiket egymás mellé téve össze lehetett illeszteni.

- Nem túl nyálas ez?

- Én csak azt mondom, ami nekem tetszene. Nem ismerem a barátodat, így nem tudom, mennyire jó a viszonyotok, hogy egy ilyet-

- Oké, megveszem. - vágtam mondatába, gyorsan meggondolva magam. Ha neki tetszik, és komolyan gondolja - márpedig úgy beszélt, mint aki komolyan gondolja - akkor ez a bögre fog díszelegni karácsonykor a kezemben, mikor odaadom neki. - Szerintem Tae-nak majd megpróbálok sütni valami ehető sütit. Jobban örül a kézzel készített dolgoknak, mint a boltinak.

Beálltunk a pénztárhoz, majd kifizettem az ajándékokat, és amíg vártam, hogy becsomagolják nekem, és adjanak egy nagyobb szatyrot, amiben el is férek, kinéztem az ablakon. Amit láttam, az elvette minden kedvemet a továbbiaktól, és a lehetőséget is, ugyanis szakadt az eső.

- Te is látod, amit én?

- Igen. - sóhajtottam lemondóan Jimin kérdésére válaszolva, majd kezembe fogtam a cuccom, és az ajtó elé álltunk, elvégre senki se akart bejönni. - Mi legyen?

- Nap végén el szerettem volna menni valahova enni, de így ugrott a terv. Hacsak nem megyünk haza, és főzünk valamit. Bár tudom, hogy te nem szeretsz.

- Mármint hozzám? - fordultam felé, ő pedig bólintott.

- Közel laksz a buszmegállóhoz, és innen az van a legközelebb. Mire átérnénk hozzám, csurom vizesek lennénk.

- Elnézve ezt a nagy zuhét, így is azok leszünk. Na, indulás. - nyitottam ki az ajtót. Szaladni kezdtünk a buszmegálló felé, ahol egy kicsit majd megpihenhetünk, elvégre az egy félig fedett hely, és szerencsére nem srégen esik az eső.