Zivatar és napfény

24. fejezet: Megváltozott taktika

   Eljött a február, és még mindig nem tudtak semmi újat a Közvetítőről, Kecske Tóni továbbra sem jelentkezett. Ennek hiányában pedig a testvérek kezdtek kifogyni az ötletekből. Már komolyan fontolóra vették, hogy szemtől szembe meg kell a dolgot kérdezniük a fiútól, mert a hálótermük egyszerűen sosem volt üres. Aztán persze ha megkérdezik, nyilván nem számíthattak számukra előnyös visszajelzésre, hiszen nem véletlenül nevezhették „bűnösnek", és ettől Severus és Raven kezdett kicsit megijedni.

E hónap elején bebizonyosodott, hogy nem történt újabb merénylet, ugyanis az a griffendéles lány, akiről ez a hír terjedt el, jól volt és már lehetett látni az iskolában. Telt az idő, a nap egyre többet sütött, és kicsit úgy tűnt, mintha a Titkok Kamrájával kapcsolatos dolgok kezdenének elfelejtődni, illetve egyre kevesebbet lehetett ilyenekről hallani. Ez nem jelentette azt, hogy a diákok mindennapjai most már félelemtől mentesek lettek volna, de azért valamivel jobban érezték magukat, mert nem voltak további merényletek, és azt is tudni lehetett, hogy hamarosan az áldozatokat is felébresztik. Azért még a Harry Potter iránti gyanakvás nem múlt el néhány diák részéről, és főleg Hóborc részéről, akit ha Severus meglátott, felhúzta az orrát, és elsétált mellette anélkül, hogy ránézett volna. Hóborc sem hederített rá egyszer sem. A fiúnak már nem fájt annyira a barátságuk elvesztése, lassan túltette magát rajta. Raven most egy kicsit elkezdte sajnálni a bátyját, meg hogy annyira ellenségesen viselkedett Hóborccal, amíg jóban voltak.

Ravent a születésnapja hetén ledöntötte a lábáról egy betegség, így csak a gyengélkedőben ünnepelhetett. Habár azt nem bánta, hogy pont erre a hétre esett a hiányzása, ugyanis Severus elmesélte, mivel készült Lockhart Valentin-napra.

- Severus – intette közelebb magához a bátyját a lány, majd suttogóra fogta a hangját –, még nincs vége az évnek, de én... nem bírom. Nem fogok kibírni még egy évet, ha ő tanítja a...

- Miről beszélsz, Lockhart nagyon jó fej! – legyintett nevetve Severus. – Egy csomó embernek küldtem üzenetet törpével. Draco is kapott egy verset, majd megkérdezem, örült-e neki.

Szerintem nem, gondolta Raven.

- Neked is akartam, de aztán gondoltam, Madam Pomfrey nem engedné be ide – folytatta a fiú. – De azért boldog Valentin-napot.

- Köszi, neked is, bár nincs túl sok közünk hozzá jelenleg – nevetett Raven.

Severus nem tudni, hogyan gondolta, hogy ha a törpét Madam Pomfrey nem engedné be, akkor az ő ugrálásokkal teli műsorát miért, mindenesetre megpróbálkozott azzal, hogy előadja húgának a születésnapjára kitalált produkciót, de a javasasszony azzal a tálcával kergette ki a teremből, amin a gyógyszereket szokta vinni a betegeknek.

Raven egyébként arra számított, hogy akárcsak a múltkor, Piton fogja neki a tanulnivalókat elhozni, de helyette Scarlett állított be egy este a gyengélkedőre.

- Szia! – köszönt mosolyogva, mikor odalépett az ágyhoz.

- Szia – köszönt vissza csodálkozva Raven. – Öh, hogyhogy...?

- Elhoztam neked a leckét – pakolt le egy csomó könyvet az éjjeliszekrényre. – Remélem, nem bánod, hogy én... - nézett bizonytalanul a lányra, aki megrázta a fejét.

- Nem, dehogy, köszönöm, csak nem számítottam rá. Nagyon köszönöm.

- Szívesen. Csak gondoltam, más nem hozná el, hiszen senki sem olyan az évfolyamunkból... Holnap megint elhozom a többit. Ha kell bármi más, nyugodtan szólj.