Zivatar és napfény

19. fejezet: Meccs és párbajozás

   Tudta, hogy nem lehet alapja, de Adelaide megjegyzése szöget ütött Raven fejébe, és nem mert egyedül menni sehol, csakis valaki más társaságában. Általában Severuséban, vagy az osztályával. Az okát persze nem árulta el senkinek, de esténként elég sokat forgolódott.

Fawnnal közben valóban minden nap leveleztek, hosszú beszámolókat írtak az óráikról és az iskolában történtekről. A nagymama természetesen megbotránkozott a Mrs Norrisszal történteken: hogy a tavalyi után hogy lehet valaki ilyen, hogy efféle témával ijesztgeti a diákságot, írta. Persze Piton miatt egyikük sem ment bele jobban a dologba, úgy vélték, valóban csak megfélemlítés akart ez lenni. Raven, mondjuk, továbbra sem töltötte inkább egyedül az idejét, a biztonság kedvéért.

Elérkezett az első kviddicsmeccs az évben, ami nagyon izgalmasnak bizonyult, mert Severus úgy állapította meg, a Griffendélben vannak a fényévekkel jobb játékosok, a Mardekárban viszont a fényévekkel jobb seprűk. A testvérek Pitonnal együtt mentek a lelátóra, hogy megnézzék a mérkőzést.

Elég hamar egyértelmű lett, hogy a Mardekár vezet. Közben az eső is eleredt, szóval Piton varázsolt hármuknak egy átlátszó esernyőt. Raven és Severus találgatták, Harry Potter miért repül olyan furcsán, aztán nem sokkal később a fiú földet ért, és nem úgy tűnt, hogy épen. Sokan lementek a pályára, de Piton, Raven és Severus a nézőtéren maradtak. Na, ebből mi lesz... - gondolta Raven, mikor meglátta odalent Lockhartot. A reakciók alapján nem túl jó történhetett, mert Harry kevésbé sem lett épebb, és ki is kísérték a pályáról. Az persze kiderült, hogy földet érése előtt még elkapta a cikeszt, így a Griffendél nyerte meg a meccset, Piton legkisebb lelkesedésére.

- Azért izgalmas meccs volt – mondta Raven.

- Igen, és az is kiderült, hogy nem kellenek ide ezek a méregdrága seprűk! – mondta Severus. – Én a Kométámmal úgy lepipáltam volna őket... nem csak a griffendéleseket, a mardekárosokat is!

- És mindenki olyan sérülésekkel menne a gyengélkedőre, mint Potter, beleértve téged – morogta Piton.

- Igaz, hihi – nevetgélt Severus.

Másnap reggel Raven lement a klubhelyiségbe, hogy ott találkozzon bátyjával a reggeli előtt. A fiú ott ült az egyik kanapén.

- Á, jó reggelt, Raven – pattant fel, ahogy meglátta húgát. – Figyu, van kedved meglátogatni Harry Pottert még reggeli előtt?

A klubhelyiségben most éppen kevés mardekáros volt, de azok egészen véletlenül a kviddicsjátékosok voltak, és néhány nagy szurkolójuk. Erre a kérdésre gyilkos pillantásokkal fordultak Severus és Raven felé. A fiú ezt észrevette, és összehúzott szemmel a nyelvét öltötte rájuk.

- Trollok!

Na, erre mindenki felpattant, és nekirontottak Severusnak. Azaz a hűlt helyének, mert ő szinte fénysebességgel felkapta Ravent és kirohant vele a helyiségből.

- Severus, ezek meg fognak ölni! – sikított Raven.

- Nem fognak, mert én gyorsabb vagyok!

Severus egyenesen Piton szobája felé iramodott, időközben csatlakozott hozzájuk Hóborc, Raven még nagyobb ijedelmére.

- Fut a kis Piton! Fut a kis Piton!

- Á, szia, Hóborc, mizújs? – mosolygott rá Severus futás közben. – Legyél olyan kedves, és gáncsold el azokat a mardekárosokat a nyomomban!

- Megyek is! – szalutált a szellem, és el is tűnt. Hallatszott a csapat kiáltása pár folyosóval arrébbról, mikor Severus végre elérkezett úti céljához, és Ravennel beestek a professzor ajtaján.