Zivatar és napfény

35. fejezet: Bosszúhadjárat

    - Na. Most felmegyek Draco hálótermébe, és megnézem, hol vannak a levelek – mondta Severus, és így is tett. Ravennek és Scarlettnek alig három percet kellett csak várnia a fiúra. – Jól van. A baj az, hogy a levelek nincsenek sehol.

- Szóval Malfoy észrevehette őket és megsemmisítette – mondta Scarlett.

- Ó, pedig mennyit dolgoztunk velük... - sóhajtott Severus. – Annyira szépek lettek.

- Észrevehette szerintem más is – szólt Raven. – Az jutott eszembe, hogy ugyebár nem törekedtünk túlságosan lemásolni Malfoy kézírását. Lehet, hogy rögtön arra gondoltak, hogy valaki keresztbe akar neki tenni. De ha esetleg egyszer Malfoy kimagyarázta, utána már biztosan mind erre gondoltak.

- Igazad van – bólintott Severus. – Akkor gyártsunk újakat az ő kézírásával?

- Ha így történt, nem fogják bevenni... ehhez bonyolultabb módszer fog kelleni.

A kihalt klubhelyiségben suttogva kiötlötték, mit fognak tenni. Ehhez egy darab levélre volt szükség, amihez Severus lehozott egy házidolgozatot Malfoytól, hogy lemásolhassák az írását. Még időben elkészültek mindennel, és elfojtott nevetés közepette újra átbeszélték a tervet. Mikor aztán pedig a tömeg visszatódult a klubhelyiségbe a Griffendélt szidva...

- A Griffendél nyerte meg?! – pattant fel Severus.

- Azok a rohadékok a kupát is elvitték! – kiabálta dühösen az egyik trolltermetű játékos, elsőre azt gondolva, Severus is becsatlakozik a griffendéleseket szidók közé, de persze, mint mindenki, rosszul gondolta.

- A Griffendél nyerte meg! – kiáltott Severus a lányokra immár teljesen más hangnemben, majd összekapaszkodtak, és ugrálni kezdtek. – A Griffendél nyert, a Griffendél nyert! Na, most aztán rájár a Mardekárra a rúd!

És ebben a pillanatban néma csend lett. A hármas a tömegre nézett. Majd kirohantak a klubhelyiségből, Severus karon ragadta a két lányt és szinte lobogtatta őket maga után, egészen Piton szobájáig, ahol aztán magukra zárta az ajtót.

- Jajjj – fújta ki magát a nagy rohanás után Severus. – Ó, helló, Per bá', milyen rég jártunk itt, nem? Van is pár dolog, amit kérdezni akartunk...

- Severus, most épp nem érek rá – morogta Piton az íróasztala felett görnyedve.

- Öhm, jó napot, professzor – köszönt megszeppenve Scarlett, mert egyáltalán nem számított rá, hogy a házvezetője szobájában köt ki.

- Jó, akkor majd később – bólintott Severus. – Itt megvárjuk, amíg elül kint a balhé.

A hármas letelepedett az egyik fal mellett, és csendben pislogtak maguk elé, miközben az egyetlen zaj a szobában csak Piton pennájának sercegése volt.

- N-nekem van egy olyan érzésem, hogy mi már nem mehetünk be biztonságban a klubhelyiségünkbe – súgta Raven a bátyjának.

- Akkor házon kívüliek leszünk. Az milyen menő már. De ne aggódjatok, elfelejtik, ha beválik a terv. HAHAHAHA-- - kezdett bele az ördögi nevetésbe, de Piton oda se fordulva lepisszegte:

- SEVERUS!

- Bocsánat – húzta be a nyakát a fiú, mire Raven és Scarlett a szájukba tömték az öklüket, hogy ne hallatsszon a nevetésük.

Severus, Raven és Scarlett végül is este tért vissza a klubhelyiségbe, addig, hogy ne zavarják Pitont, a könyvtárba mentek. Másnap korán felkeltek, Severus előkészítette a tegnap megalkotott levelet, majd a harmadikos fiúk szobája előtt járőrözött, hogy hallja, mikor kezdenek készülődni. Mikor ez elérkezett, bekopogott.

- Ki az? – hallatszott ki Blaise Zambini hangja. Severus benyitott.

- Jó reggelt! – köszönt rájuk vidáman. A többiek nem kifejezetten igyekeztek viszonozni a fülig érő mosolyát, aminek csodáját az imént megkaphatták. – Blaise, hogy van nagymamád?

- Rendben van – felelte kimérten a fiú. – Miért?

- Hát meg sem kérdezhetem? Na, de egyébként, Draco, hozzád jöttem – fordult a szőke fiúhoz, majd előkapta háta mögül a pergament. – Lent hagytad ezt, és gondolom, nem örültél volna, ha más meglátja – emelte fel a hangját Severus, amiben csak az volt a komikus, hogy a száját a kezével eltakarta a többiek elől, mintha súgna. Pedig egyáltalán nem súgott. – Ne aggódj, titkod nálam jó kezekben van.

Draco kezébe nyomta a pergament, majd az ajtóhoz kezdett araszolni.

- Kiszemelted egyébként lent ül, szóval ha szeretnél tőle valamit, menj csak... vagy át is adhatom! – visított fel szinte megvilágosodva, mire a többiek csak még jobban bámulták, Dracót leszámítva. – Ez jó! Fel kellett volna írnom a listámra a hivatásos Cupidót!

- Szóval te voltál az...?! – morogta Malfoy a pergament szorongatva a kezében. – Te raktad ide a leveleket, amivel kínos helyzetbe akartak hozni? Csak hogy tudd... nagyon átlátszó volt. Ezt még megemlegeted – mondta elég ijesztően higgadt hangnemben.

- Na, na, várj! – emelte maga elé a kezeit védekezően Severus, és a tőle telhető leghitelesebben alakította, hogy az egészről semmit nem tud. – Mi is történt pontosan?

- Ne hazudj! – pattant fel Draco, és mivel felemelte a fejét, már látszott, hogy az arcát elöntötte a halvány pír.

- De hát elhinnéd te erről az ártatlan arcról, hogy tettes? – mutatott magára Severus, bociszemeket meresztve és az ajkát lebiggyesztve.

- Ennek így soha nem lesz vége – sóhajtott Zambini. – Draco ágya alatt többször is pergameneket találtunk, amiket nem ő írt, hanem valaki más az ő nevében Lympshamnek. Bocs, csak hogy túl legyünk rajta.

- Te jó ég, Draco! – visított fel újra Severus. – Hát akkor tudom én, mi történt! Ne tagadd előttem, és barátaid előtt sem, a szerelem csodálatos! Na, ide figyelj. Valaki megneszelhette, hogy mit érzel, és le akart buktatni. Nincs ebben semmi szégyellnivaló, most már tudod, de szívesen segítek neked leleplezni azt a gazembert, aki nevetség tárgyává tett volna ilyen aljas módon! Merre lehet a bitang?! – vett fel valami harci pózra hasonlítót az ajtó felé fordulva.

- KIFELÉ INNEN! – kiáltott fel Malfoy, aki már végleg kijött a sodrából, és miután egy mozdulattal széttépte a pergament, előkapta a pálcáját és lebuckáztatta Severust a lépcsőkön.

- Ajjaj, azt hiszem, ez nem sikerült – mondta Raven, miután Scarlett-tel látták, hogy Severus a lépcső tövében úgy érkezik meg háton, hogy a térde a feje mellett landol. A két lány felállt, hogy felsegítsék őt.

- Mi volt, Sev?

- Ha engem kérdezel... szerintem nem kizárt, hogy tényleg szerelmes beléd, Scarlett – nyögte Severus a lépcsőfokokba beütött testrészeit dörzsölve, mire fent kicsapódott egy ajtó. Malfoy trappolt lefelé a lépcsőn.

- Rossz embert választottál a tréfálkozásra, Frey! És idefigyelj, Lympsham, nem vagyok beléd szerelmes! – kiabálta magából kikelve a szőke fiú Scarlett arcába, aki annyira hátrahőkölt egy helyben, amennyire csak tudott. Malfoy aztán a klubhelyiség kijárata felé viharzott és két csatlósa loholt mögötte.

- Szerintem akkor is piros volt... - suttogta Raven, Scarlett pedig még mindig ugyanabban a pózban állt kikerekedett szemekkel és elhúzott szájjal. Mielőtt bármelyikük hozzáfűzött volna valamit a dologhoz, Malfoy még tovább dohogott:

- Senki sem normális ebben a hülye iskolában! Legalább a minisztérium az és kinyírják azt a hippogriffet!

Azzal már bent sem volt. A hármas pár másodpercig nem tudott megszólalni.

- Várjunk, szóval... a hippogriffet akkor most elítélték? – törte meg a csendet végül a fekete hajú lány, legalábbis a hármuk csendjét, ugyanis a hangzavarra addigra már letódult nem kevés diák a klubhelyiségbe.