Zivatar és napfény

16. fejezet: Raven első napja

   Raven szobatársai nem igazán különböztek Severuséitól. Az évnyitó ünnepség után ismerkedtek egy kicsit, első témaként egy lány rögtön körbekérdezte őket, melyik családból származnak.

- Én Murton vagyok - mondta ez a lány. - A családom mindig is mardekáros volt, és egy mellékágon a Blackeknek is rokonai vagyunk.

Halálfaló-szimpatizánsok, mondta magában Raven. Ki gondolta volna.

- Te Frey vagy, jól emlékszem? - fordult felé a lány, akinek a keresztneve egyébként Adelaide volt, mint hamarabb kiderült.

- Igen - bólintott Raven.

- Az milyen család?

- Nincs olyan hírneve, mint a tiédnek. Anyám viszont Piton professzor nővére.

Kicsit úgy hangozhatott, mintha dicsekedne ezzel, amit ugyan nem szándékosan csinált, csak kicsit elszaladt vele a ló, mikor vissza akart szúrni Adelaide-nak, aki határozottan belekezdett volna egy aranyvér-felsőbbrendűségi monológba. Mindenesetre megbánta, mert úgy érezte, ezzel ugyanabba a státuszba került, mint Severus, és senki nem fog vele barátkozni.

Adelaide már mások felé fordult, és őket kérdezte, szóval a fekete hajú lány sejtése beigazolódni látszott. Ravenen kívül mindenki egy viszonylag híres aranyvérű családból származott. Egy ikerpár, Flora és Hestia Carrow vezetéknevét például kapásból tudta ismét a halálfalókhoz kapcsolni. Látszott is, hogy Adelaide-et inkább ők érdekelték, azonban ez a két lány elég közömbösnek mutatkozott, épp ahogy az ötödik szobatársuk is, így hamar letett az ismerkedésről. Raven kissé szomorúan, hogy végül is tényleg barátkozásra alkalmatlan szobatársakat kapott, átöltözött és inkább bebújt az ágyába.

Másnap kicsit megkésve esett be klubhelyiségbe, ahol bátyja várta, hogy elinduljanak reggelizni.

- Milyen volt az első éjszaka? – kérdezte Severus.

- A hálóterem nagyon kényelmes. De a szobatársaim, azt hiszem, nem kedvelnek.

- Miért?

- Hát... mert biztos dicsekvésnek vették, hogy azt mondtam, Perselus bácsi a nagybátyám.

- És ők másképp tesznek? Ugyan, ne is törődj velük – legyintett a fiú.

- Jó, igazad van.

- Másra amúgy ne is számíts innen, a mardekárosok nagy része aranyvérű és nagyobb csoportokba tömörülve lenézik az egész iskolát.

- Igen, ezt már én is levettem.

A nagyteremben már folyt az órarendek kiosztása, így ők is átvették a sajátjaikat.

- Per bá', miért nem voltál itt a beosztáson? – szólította meg Pitont Severus.

- Tanítási időben Piton professzornak hívj – mondta a férfi. – Egyébként meg Potter és egy hű talpnyalója úgy döntöttek, repülő kocsin közelítik meg az iskolát, mert ők megtehetik. Kárt okoztak a fúriafűzben is, de Dumbledore mégsem volt hajlandó kicsapni őket. Túlságosan elnéző velük.

- Asztaa – ámult Severus. – Nem semmi. Per bá', viszont nem láttad Raven beosztását!

- Annyira nem aggódtam miatta. Nem is volt más lehetőség azon kívül, hogy a Mardekárba kerülsz.

- A Süveg azért gondolkozott, hogy a Hollóhát is jó választás lehet – mondta Raven.

- Nálam a Hugrabugot mondta, de szerencsére egy helyre kerültünk – ölelte meg Severus a húgát. Piton otthagyta a két testvért, és ment tovább.