Zivatar és napfény

63. fejezet: A másik oldal

   Raven és Scarlett másnap jóslástannal kezdtek - mint tavaly év végéig, most is Firenze vitte az ő osztályukat. Ennek a lányok kifejezetten örültek, bár Scarlett megjegyezte, ő kicsit sajnálja Trelawneyt ügyetlensége miatt. Mint Mandytől megtudták, Trelawneynak látszólag azonban semmi baja nem volt, legalábbis ha nem annak értelmezték túlbuzgóságát és már szinte elvetemültségét a tárgya iránt.

Legendás lények gondozásával folytatták a morcos Hagriddal, ebéd után pedig számmisztika és rúnaismeret órára mentek. A hugrabugosok és Mandy nem szóltak se a bájitaltanról, se a sötét varázslatok kivédéséről, Tracey pedig az előbbit leadta, az utóbbiból csak szerdán volt órája. Ravennek így most nem volt sok mindenről írnia Severusnak. Nem így másnap. 

A bájitaltan nagyon szokatlan volt elsőre, Ravennek legalábbis, aki szinte belenőtt abba, hogy ez a tárgy félhomállyal és nagyon gyakran undorító tartalmú üvegekkel járt együtt. Lumpsluck Pitonnal ellentétben vidám volt, a terme kivilágosított, de elődjéhez hasonlóan hamar Ravent kérdezte mindenről. A lány ugyanis természetesen minden aznap bemutatott bájital tulajdonságait hibátlanul el tudta mondani. 

- Nocsak, már a második kiváló bájitalos diák két napban! - mosolygott Lumpsluck. - A hatodévesektől Hermione Granger kisasszonyon sem tudtam kifogni egyetlen kérdéssel sem. Érdekel a téma, vagy van esetleg bájitalfőző rokonod? Granger kisasszonynak éppen nem volt, pedig náluk tapasztaltam korábban ilyen pontosságot. 

- Mindkettő - felelte Raven, miközben a háta mögött néhány mardekáros társa összesúgott a griffendéles lány nevét hallva. - Piton professzor tartotta eddig a bájitalórákat, ő a nagybátyám. 

- Perselus Piton? - csillant fel Lumpsluck szeme. - Valóban? Az egyik legjobb diákom volt, természetesen. Ezek szerint édesanyád Anabelle Piton, ha nem tévedek?

- Igen. 

Lumpsluck nagyot sóhajtott. 

- Részvétem. Mikor hallottam, mi történt vele... szörnyű baleset, és apád is... közelebbről nem ismertem Anabelle-t, mert nem folytatta a tárgyamat RAVASZ-kurzuson, de igazán ügyes és eszes boszorkány volt, nagy igazságérzettel. Sajnálom. - Lumpsluck most elfordult. - De térjünk vidámabb témához. Időnként meghívok magamhoz vacsorára egy-két kivételes képességű diákot. Téged is szívesen látnálak, egész biztosan élvezni fogod a társaságot. Tehát akkor, meg tudod-e nekem mondani, bár valószínűleg kérdeznem sem kell...

Ravent egyébként ez meglepetésként nem érte, Piton mesélte neki, Lumpsluck hogyan és miért szervez társaságot különleges diákokból. Nem volt hozzá túl sok kedve, de úgy döntött, első alkalommal mindenképp elmegy, puszta kíváncsiságból, aztán vagy élvezi majd, vagy nem és nem vesz részt rajta többet.

Ahogy Piton kérte, mindemellett fokozott figyelemmel kísérte Dracót, mikor tehette. A nagyteremben mindig látta mardekáros barátai körében, a klubhelyiségben viszont ritkán. Ha találkozott vele, rá is ráköszönt. Traceyt kérdezgette még, igyekezve feltűnésmentes maradni, de ők ketten nagyon ritkán voltak ugyanazon az órán. Mikor viszont egyszerre volt lyukasórájuk, Tracey sosem látta Dracót, sem a klubhelyiségben, sem a könyvtárban. Tehát valóban kitalálhatta már, mihez kezd, gondolta Raven. Bár alapvetően elhatárolódott szabadidejében Scarlettől és Traceytől, előbbivel akkor sok időt töltött, ha járőrözött a folyosón, épp azért, mert arra várt, hátha rábukkan valamire a fiúval kapcsolatban.

Egyik este a vacsorája befejeztével éppen a könyvtár felé vette az irányt, mert még volt egy kevés befejezendő házi feladata. Ezúttal azonban, befordulva két polc közé, Dracót pontosan ott találta. Raven kapva az alkalmon és azon, hogy itt volt a keresett forrásanyag, lepakolt az asztalhoz.