Zivatar és napfény

27. fejezet: Severusék augusztusa

   Az augusztus is elég hamar tovaröppent Freyéknél, bár azért tarkították olyan élmények, mint a szomszéd nénivel való kergetőzés más és más okok miatt. De elsősorban a hónap elején Piton egyik este a roxforti útjáról visszatérve elpanaszolta nekik, hogy Dumbledore a vadőrt tette meg a legendás lények gondozása óra tanárának.

- Mondtam neki, hogy nem jó ötlet, hiszen Hagrid inkább azt fogja megtanítani a diákoknak, hogyan kell a veszélyes lényeket simogatni – mondta. – De ennek ellenére is...

- Várjunk, tehát akkor Ebshont professzor elment??? – pattant fel Severus, akinek most esett le, hogy miről van szó.

- Igen, nyugdíjba vonult – bólintott kelletlenül Piton.

- Akkor majd küldök neki egy képeslapot. Annyira szerettem! Kár, hogy elment. Mindegy, az új tanár is biztos jó lesz – bámulta álmodozóan a plafont. Raven csak nézett, Fawn a fejét csóválta mosolyogva, Piton meg inkább szedelődzködni kezdett. – Amúgy Raven, tényleg, Harry Potter ebben az évben harmadéves, szerinted milyen tantárgyakat vett fel? – kérdezte a fiú, mire Piton megszaporázta a mozdulatait.

Mikor megérkezett McGalagony levele mindkét gyereknek az új tanév kezdéséről és a beszerzendő könyvek listájáról, akkor épp Pitonnál voltak, viszont Severus és Raven a napjaik nagy részét a szobájukban töltötték és a padlón egymás mellett hasalva írták a leckéjüket. Itt könnyebb is volt a sok szakkönyv miatt, és persze a nagybácsi is segített nekik, ha kérték. Piton örült, hogy most legalább csendesek. Végül is csak egy hétig voltak azok, utána megint kezdték az őrültebbnél őrültebb ötleteket gyártani (azaz az ötletgazda mindig Severus volt, Raven csak segített a továbbfejlesztésben), úgyhogy elég hamar elvitte őket a nagybátyjuk az Abszol útra megvenni a tanszereket.

A bevásárlás reggelén, mikor Raven és Severus együtt kimentek az étkezőbe, ott éppen Fawn olvasta a Reggeli Prófétát. Igazából az újság mindig Pitonnak érkezett, de ő csak nagy ritkán nézett bele, Fawn pedig már azóta szívesen bújta, hogy részese lett a varázsvilágnak.

- Írnak valami érdekeset, mama? – kérdezte Raven.

- Most éppen nem túl sokat – felelte Fawn. – De már akartam nektek mondani, csak elfelejtettem, hogy egy régebbi számban írtak egy azkabani fogoly szökéséről. Perselus, te tudsz erről valamit? – fordult a férfi felé.

- Hallottam róla – felelte ő kelletlenül. – Ilyenkor természetesen figyelmeztetik a tanárokat is. A minisztériumban pedig elintézték, hogy bemondják a mugli tévében is, hiszen rájuk is veszélyes lehet.

- Remélem, hamar elkapják – mondta Raven.

- Én is nagyon remélem – bólintott Piton.

- De tudunk valamit egyébként erről a fogolyról? – kérdezte Fawn.

- Mondjuk, hogy ismertem, amikor a Roxfortba jártam – morogta Piton.

- Egyszerre jártatok a Roxfortba? – képedt el Severus.

- Nem ismertem túl közelről szerencsére. Utálatos alak volt.

- Várjunk, a nevét én már hallottam... ő egy... halálfaló volt, ugye? – kérdezte Raven, a halálfaló szót pedig érezhetően nehezére esett kiejteni.

- Azt mondják.

Raven és Severus az ételét bámulta, míg Fawn Pitont fürkészte a szeme sarkából.

Miután a gyerekek befejezték a reggelit, bementek a szobájukba a szükséges holmijaikért. Piton egy pálcaintéssel elintézte a mosogatást, majd felállt az asztaltól, hogy ő is visszatérjen a szobájába, de ekkor Fawn megszólította.