Zivatar és napfény

2. fejezet: Severus Frey

   Perselus Piton lakása öreg és barátságtalan ugyanúgy belülről, ahogy kívülről is. Teljes mértékben tükrözi tulajdonosa személyiségét... már, ha nem számítjuk, hogy nyaranta az egyik hálószobából rendszeresen furcsa hangok hallatszanak és még különösebb szagok érződnek, valamint egy rohangáló fiú miatt eltüntették a törékeny tárgyakat a veszélyeztetett helyekről.

Tíz éve annak, hogy Fawn Frey felkereste Pitont egy decemberi napon. A férfi a következő roxforti félévtől bájitaltani állást kapott a mágusképzőben, így hát nyaranta és téli szünetben tudta látogatni a nagymama és a testvérek. Piton eleinte felajánlotta azt is, hogy költözzenek hozzá, hiszen ő az év nagy részében nem használta a lakását, azonban ha még a ház méretei megfelelőek is lettek volna egy apró hátsó kertet leszámítva, a környezet mégsem volt alkalmas a két gyereknek. Így hát Fawn eladta a saját lakását, melyben férjével lakott, és beköltözött abba a házba, amely Anabelle-é és Danielé volt, Pitonhoz pedig gyakran jártak, főleg, ahogy Severus és Rowena nőttek. A testvérek ugyanis, mivel Piton nagyon sokat mesélt nekik saját és áhított tantárgyáról is, a bájitaltanról és a sötét varázslatok kivédéséről, úgyszintén nagy érdeklődést mutattak ezek iránt. Alig várták mindig a szüneteket és a napokat, amiket nála tölthettek, hogy megmutassa nekik, egyes alapanyagokat hogyan kell használni, és hogy milyen különleges varázstárgyak vannak – addig is folyamatosan olvasgatták a könyveket, amiket a nagybátyjuk adott nekik a témában.

A testvérek természetesen a szüleikről tudtak mindent; nem ismerték őket személyesen, Severusnak is alig volt már emléke róluk, így könnyebb volt megértetni velük. De Fawn nem tartott titokban semmilyen részletet haláluk körülményeiről. Piton pedig ismerte a halálfalók rendszerét – a nagymama tudta azt is, hogy miért, neki elmesélte. Ez volt az egyetlen, amit Severus és Rowena nem tudtak, de a több évig tartó rémuralomról sok mindent igen. Piton előttük sem titkolta viszont, hogy szerinte a Sötét Nagyúr nem semmisült meg teljesen, és még roxforti tanulmányaik megkezdése előtt tanított nekik bűbájelméletet olyan varázslatokról, amelyekkel megvédhetik magukat, ha arra kerülne sor bármilyen okból – ahogy az anyja is tette vele és Anával annak idején.

Severus Frey mostanra tizenhárom éves, az átlagnál alacsonyabb, vézna, fekete bubifrizurás és sötétkék szemű gyerek lett, aki nagyanyja szerint egyre jobban kezd az apjára hasonlítani. Ő adta a Raven becenevet a húgának még nagyon kicsi korában, amikor nem tudta rendesen kiejteni, hogy Rowena. Ő most tíz éves, és tulajdonképpen olyanok ők, mint annak idején Anabelle és Perselus voltak: vonásokban kicsit sem hasonlítanak, csak a sápadtság, a haj- és a szemszín egyezik - azonban hatalmas különbség anyjukhoz és nagybátyjukhoz képest, hogy Severus és Raven szinte összenőttek, elválaszthatatlanok voltak, és mindennél jobban szerették egymást. Csak hát nem olyan könnyű elválaszthatatlannak lenni, ha valaki a Roxfortba jár - mikor pár nappal Severus első iskolai levelének megérkezése előtt a húgával együtt rájöttek, hogy három és fél hónapig nem fogják látni egymást, jó darabig csak lelombozva ültek maguk elé meredve, illetve a fiú beiktatott néha egy kevés falfejelést. Piton és Fawn inkább csak csendben a sarokba vonultak, nem voltak képesek elhinni, hogy ez csak most esik le mindkettejüknek. Végül is kénytelenek voltak megegyezni abban, hogy mindennap leveleznek, de Raven nagymamája jóvoltából szerencsére hamar túl lett ezen az elválasztáson, Severus pedig közvetve ugyan, de Piton által. Azért már jó ideje nagyon várta első évét, hogy nagybátyja taníthassa - a professzort ugyanis ő példaképének tartotta.

Már ebből is látszik, mennyire furcsa gyerek Severus Frey. Miután ezt elhatározta, azután növesztette meg a haját, fekete talárban kezdett járni, és a nagybátyja viselkedését is igyekezett utánozni, bár ez utóbbi inkább parodizálásba ment át, amiről Piton tudott, de nem látszott jele annak, hogy izgatta volna. A példaképe miatt elkezdett a nevéért is jobban lelkesedni, ugyanis a Severus a Perselus név egy változata volt. Leutánzott külsejét és érdeklődési köreit leszámítva azonban az égvilágon semmiben nem hasonlított Pitonra, legfőképpen természetében nem: Severus igazi viccgyáras volt, aki legfőbb feladatának a húga és a nagymamája megnevettetését tartotta – Pitonnál is próbálkozott, de nem járt sikerrel, így sok-sok kísérlet után, aminek a végén a nagybátyja már bájitalok szagával kergette ki a szobájából, feladta. Azóta aztán immúnissá vált a szagokra, de természetesen Pitonnak más módszerei is voltak. Ezek mellett egyébként Severus mindennek a jó oldalát látta és viccet csinált mindenből, és emiatt is különbözött annyira a félénk és csendes Raventől, akivel azonban nagyon szoros kapcsolatot ápolt, egymásnak tényleg a mindent jelentették.

A jelenlegi volt az a nyár, amely a fiú harmadik évét előzte meg, így ez is volt a harmadik nyár, amikor augusztus eleji depresszióban szenvedett, hogy hamarosan itt kell hagynia húgát.

- Nem vagyok benne biztos, hogy jó döntés elengedni téged Roxmortsba – mondta Piton, amikor belépett az emeleti étkezőbe. Most is épp nála töltötte az időt a hármas. Severus nyúzott arccal ült az asztalnál, amin az állát pihentette. Raven őt átkarolva csinálta ugyanezt. – Nem lehetek mindig veled.

Severus az iskolában mások előtt megdöbbentően közömbösen viselkedett, senki nem tudta, milyen igazából - Piton viszont bolond oldalát ismerve sokszor mondta is, hogy nem tartja elég megbízhatónak.

- Majd megoldom... - motyogta Severus, miközben lassan lecsúszott a feje az asztalról.

- Ha esetleg lehetőségünk lenne Roxmortsba költözni, Severus többet láthatná Ravent is – szólalt meg Fawn, aki eddig csak nézte őket. Ő is sokat változott ebben a tíz évben: arcát Pitonnal való első találkozása óta már több ránc keresztezte, ősz haját rövidre vágatta, és meghízott egy kicsit, de egyáltalán nem látszott rajta a kora annyira, mint Pitonon, aki szemre nagyon gyorsan megöregedett. Ebben közrejátszhatott nagy valószínűséggel maga Severus, aki már kiskorától kezdve folyamatosan csak varázsolt – többek között emiatt fogyatkoztak meg a dísztárgyak, először azért, mert eltörte, majd azért, mert eldugták előle.

A két testvérnek a nagymama mondatára úgy pattant fel a szeme, hogy szinte hallani lehetett.

- Ez már az én fejemben is megfordult – mondta Piton. – És tulajdonképpen lehetséges.

- IGEN??? – állt fel Severus, de akkora lendülettel, hogy a széke felborult.

- Igen, van ott egy szálloda, ideiglenesen beköltözhettek. Elintézem, hogy mugliként te is odamehess, Fawn. Megnyugtató lenne, hogy az unokaöcsém nem rohangál össze-vissza felügyelet nélkül.

- Éljen! – ugrott fel Raven.

- KÖSZÖNÖM, PER BÁ'!!! – rohant neki Severus a nagybátyjának. Illetve a falnak, mert a férfi hoppanált.

Így hát Piton és Fawn egyeztették a részleteket, és Severus sokkal örömtelibben indult neki a harmadik roxforti évének, ahogy Raven is a nagyanyjával töltött roxmortsi hónapoknak. Szabadidejében a fiú állandóan előadásokat szervezett, ettől kezdve aztán még többet Ravennel és leültették a kanapéra a nagybátyjukat is – Severus nevettető bájitalt akart használni, hogy sikerüljön kiszedni belőle legalább egy kicsit többet a halvány mosolynál, de Piton lefülelte.

- Szerintem ne bájitalokkal vedd rá dolgokra – mondta Raven. – Tuti, hogy immunis rájuk. Bájitaltan-tanár...

Severus csak bólogatott. A tervből végül is nem lett semmi.

Amikor pedig elérkezett az utazás napja, elbúcsúzott minden tárgytól az otthoni szobájában, még a hungarocell-gyűjteményétől és a kampójától is, mert Piton megtiltotta, hogy azokat magával hozza. A szobának még a Ravenhez tartozó részétől is könnyes búcsút vett szokása szerint, ami lényegében elkülönült helyiség volt, ugyanis szabályosan két részre tagolva volt rendetlenség Severus felén, valamint tisztaság Raven felén. A lánytól nagy nehezen búcsúztak el, végül elszakadtak egymástól, és ahogy mindig indulásakor, fiú a talárja alá rejtve hordta azt a pólót, amire kettejük képe volt rávasalva.