Zivatar és napfény

42. fejezet: A világkupa

   Ezen a nyáron természetesen a legjobban várt esemény nem más volt, mint a kviddics világkupadöntő, amely egy augusztusi hétfőn vette kezdetét. Severus és Raven buzgón készülődtek, és mostanában másról sem beszéltek, pedig hátra volt még egy hét. Mivel nem lehetett tudni, mikor végződik a mérkőzés, Fawn nem tervezett a testvérpárral tartani, és Piton elfoglalt volt továbbra is – nem kellett persze aggódni semmiért, mert nem egyedül készültek erre az utazásra, hanem Scarlett-tel és szüleivel. Ők is vették egyébként a jegyeket, amik elég jó helyre szóltak és épp emiatt drágák is voltak. Scarlett családjának nem volt gondja a pénzzel, így akár díszpáholyba is kerülhettek volna, ha akarnak, de mivel fennállt a veszély, hogy összetalálkoznak Malfoyékkal egy ilyen helyen, a lány és Raven egyhangúan eldöntötték ezt a kérdést; Severus nem foglalt állást. Scarlett szülei emellett elintézték a táborhelyet, a sátrakat, így a testvérpárnak csak magukra volt gondjuk. Izgatottan néztek elébe a közelgő eseménynek.

Egyik reggel azonban, pár nappal az előtt a bizonyos hétfő előtt, levél érkezett a számukra Scarlett-től.

Kedves Raven és Severus!

Rossz hírem van. A nagypapám már napok óta beteg, és most rosszabbodott az állapota, ápolásra szorul. Nagymamám nem tudja egyedül ellátni őt, így oda kell utaznunk. Ne aggódjatok, semmi komoly, csak pihenésre van szüksége, aztán pár nap és rendbejön. Úgyhogy nekünk ki kell hagynunk a kupát. Illetve mehetnék, mert rám nincs feltétlen szükség, de azt hiszem, jobb, ha én is ott vagyok. Úgyhogy sajnálom. De ti ne hagyjátok ki, ha van rá lehetőségetek! Írjatok választ, aztán ha mentek, küldöm a jegyeiteket és a sátrat. Miattam tényleg ne maradjatok le róla, hiszen akkor ki meséli el, mi történt ott?

Várom a válaszotokat mihamarabb!

Scarlett

- Scarlették nem tudnak vinni minket a döntőre – mondta Raven Fawnnak és Pitonnak. – A nagypapája beteg.

- Remélem, hamar meggyógyul – mondta Fawn. – Akkor nem is mentek? Mi lesz a jegyekkel?

- Scarlett azt írja, ha van lehetőségünk, menjünk el – mondta Severus. – Végül is... már elég nagyok vagyunk, szerintem. Mami, lehet?

- Nem ismerem ezeket a helyeket. Perselus, mit gondolsz, milyen hely ez két tizenévesnek? Azt persze tudom, hogy vigyáztok egymásra – nézett a testvérekre.

- Ha végig együtt maradtok, nem hiszem, hogy kell titeket félteni – felelte Piton. – És felnőtt varázslókkal és boszorkányokkal lesznek körbevéve nappal és éjjel is. Kettejüknek együtt nem gondolom, hogy veszélyes.

- De jó! – lelkesült fel Severus. – Úúú, egyedül megyünk a kupára! Ez milyen izgi lesz. Nyugi, mami, azonnal írunk, ha van valami. A táborhely meg mugliké, szóval feltűnősködni sem fog senki.

- Rendben van – mosolygott Fawn. – Én bízom bennetek. De hogyan juttok oda?

- Ú, tényleg – kapott észbe Severus. – Per bá', nem vinnél el? Csak egy hopp, és csinálhatod is tovább a dolgod. – Raven erre elnevette magát.

- Melyik nap kell mennetek?

- Szombaton reggel. Két nappal korábban ott kell lennünk a hely miatt. Tudod, így osztották be.

- Aznap nem tudlak elvinni titeket, dolgom van.

- Óú... - szomorkodott Severus. – Mama kocsija meg épp nem jó...

- És ha tömegközlekedéssel mennénk? – jutott eszébe Ravennek. – Ahogy a muglik. Mama tudja, hogyan működik, ugye?

- Persze, és ti is utaztatok már rajta, mikor kicsik voltatok – bólintott Fawn. – Elengedlek titeket, de tényleg ne menjetek el egymás mellől!