Zivatar és napfény

66. fejezet: Severus visszatér

   Minél többet gondolkozott rajta, Raven is egyre inkább úgy érezte, hogy ennek a szerelmi bájitalos ötletének semmi értelme sem volna, egyszerűen csak a felborult észjárásának lett az eredménye. De azt nem tudta megállni, hogy esténként vagy szabad perceiben elgondolkozzon, mi volna, ha... és odáig jutott, hogy nagyon szerette volna, ha Dracónak is tetszene ő. Utálta bevallani, de így volt. Ezért aztán a tanulásba temetkezett inkább, amibe lehetett is. Eltelt egy hónap, és Raven akár akart volna, akár nem, ezalatt tényleg képtelen volt bárminemű kontaktust kialakítani Dracóval, mert a tanárok alaposan elhalmozták őket mindenféle feladattal. Erre az időre visszatértek a régi közös tanulások is Scarlett-tel és Traceyvel.

Közben Pansy, ritkán ugyan, de megpróbálkozott még néha beszólni Ravennek, aki egy ilyen alkalmat kihasználva, belenézett a fejébe, mint azt már tervezte egy ideje. Pansy gondolatait elég könnyű volt átlátni. Lényeges információ nem derült ki belőle, a halálfalók egyáltalán nem kerültek szóba közte és Draco közt azon kívül, hogy ő beavatta a lányt. Egy dolog meglepte viszont: eddig azt gondolta, Draco és Pansy végül már csak a családjaik miatt is egymás mellett fognak kikötni, azonban Pansynek nem tetszett Draco. Illetve de, csak az a hasonlóságukból fakadó szimpátia volt, amit tulajdonképpen összetarthat két embert, csak nem egy őszinte módon. Jobban belegondolva logikus... - gondolta. – Kétlem, hogy ne ezen alapulna az aranyvérű családok házasságainak kilencven százaléka. Minél többet vagyok a közelükben, annál inkább érzem, hogy mennyire nem akarok én köztük lenni. Magam sem tudom eldönteni, mi van.

De mostanra már fehér volt a táj, amíg csak a szem ellátott, és elkezdődtek a karácsonyi készülődések. Raven egy kiutat látott a tanuláson kívül zavaros gondolataiból: alig várta már Lumpsluck partiját, hogy ismét láthassa a tanulnivalókkal szintén elhavazott Severust. Ugyanis írt neki levelet, hogy a bájitaltan-tanár szívesen látja, és hát így hamarabb is találkozhattak, mint a karácsonyi szünet. Scarlettnek is volt sztorija a partival kapcsolatban: egy évfolyamtársuk, az, aki a két évvel ezelőtti McGalagony által vezetett táncpróbán a lány párja volt, elhívta, és hosszasan előadta neki, hogy nagyon sokan szépnek tartják, és hogy tudja, hogy nagyon szeret kviddicsezni – összességében teljesen összefüggéstelenül beszélt, csak épp zavartnak nem tűnt, Scarlett pedig annyira meglepődött mindezen, hogy azt mondta, dolga van és elsietett. Aztán meg is bánta, hogy elmesélte Ravennek és Traceynek, mert ők folyamatosan ezzel cukkolták azóta.

- Frey – szólította meg valaki a lányt a folyosón, mikor ő az osztályával épp a következő órára igyekezett. A hang felé fordulva meglátta, hogy a folyosó elágazásánál áll Draco. Leküzdve egész teste megrázkódását, odament hozzá.

- Mi az? Sietnem kell... jaj, beteg vagy már megint? – vonta össze a szemöldökét. Draco rosszabbul nézett ki, mint mikor legutoljára beszéltek hosszabban, még a gyengélkedőn.

- Semmi bajom. Hazamész szünetre?

- Ja, úgy terveztem. Te?

- Nem megyek.

- Akkor tiéd lesz az egész klubhelyiség, mert úgy láttam a listán, más mardekáros nem marad.

- Azt akarom, hogy itt maradj te is – hadarta Draco, és akár zavarban volt, akár nem, nagyon jól leplezte a gúnyos félmosolya.

- Óó! – hőkölt hátra Raven. – Mi ez hirtelen? – Aztán lehalkította a hangját. – Segítség miatt...?

- Nem.

- Akkor terápiás beszélgetés kell? Mert szerintem az rád fér, ahogy elnéztelek a barátaiddal. Tudom, hogy nem az a típus vagy, de bánhatnál velük kedvesebben is, legalább velük. Ne legyél görény.