Zivatar és napfény

78. fejezet: Kimondott és kimondatlan dolgok

   A következő nap reggelén, készülődés közben Severus az ablakból Pitont látta meg a kúria udvarán a bejárati ajtó felé igyekezni. Szólt Ravennek, de mire ők ketten lementek, Narcissa csak annyit mondott, a férfi már távozott. Sejtették azonban, milyen ügyben lehetett ott. Bellatrix levegőnek nézte onnantól a két Freyt azt leszámítva, hogy időnként szánt szándékkal majdnem feldöntötte őket a folyosókon. Ezen kívül nem esett szó az este történtekről, és Draco és Raven ügyéről sem. Bár mindketten úgy vélték, lesz még ennek folytatása, legalább most nem kellett törődniük a dologgal.

Karácsony reggel Severus elment pár órára a kúriáról, hogy Fawnnal találkozzon. Hoppanálás előtt megváltoztatta a külsejét, a haja rövid barna lett és a vonásain is módosított kicsit. Nagyon szokatlan volt neki azonban a rövid haj, úgyhogy jól bebugyolálta a fejét egy nagy sapkába, amitől aztán igazán magához illően festett.

Fawnnak már üzent korábban, hogy felismerje, a nagymama pedig ezen a napon izgatottan, mégis szomorúan kelt. Mikor meghallotta a kopogást nem sokkal reggeli után, ment ajtót nyitni, és bár az arc előtte ismeretlen volt, ő azonnal tudta, ki az.

- Nemsokára visszajövök - szólt barátnőinek, majd felvette kabátját, cipőjét és sapkáját, és kilépett Severusszal az utcára.

- Ez a hármunk ajándéka, mami - nyújtott át a fiú egy közepes méretű, szépen becsomagolt és kidíszített dobozt. Severus hangja nem változott meg, és Fawn lelkét öröm öntötte el, ahogy meghallotta az ismeretlen alak szájából. Könnyek gyűltek a szemében. - Per bá'val nem találkoztunk a szünetben, mert a Roxfortban kellett maradnia, most a Malfoyokkal vagyunk. De elmegyünk Per bá'val vacsorázni ma.

- Nagyon köszönöm - hálálkodott Fawn. - Vigyázzatok magatokra, gyerekek...

- Semmi probléma, mami! Nos, te is hallod a híreket, és gondolom sejted a mögöttes tartalmat - váltott kicsit komolyabb hangnemre a fiú -, és sajnos ennél gyorsabban nem megy... de nyáron sokakat megmentettünk a fogságtól. A kórházban minden oké. A Roxfortban van két halálfaló-tanár, de Raven szerint még az éppen eltűrhető kategóriát súrolják, főleg, hogy egy mugli születésű sincs ott. Vannak ellenállók, és sokan látják a reményt Harry Potterben, de ő eltűnt. Raven szerint Per bá' tudja, miért, de ezt velünk nem osztotta meg. Én hiszem, hogy készül valamivel, de a varázsvilágban mostanában több a hamis hír, mint a valódi. Én szabadidőmben védőbűbájokat csinálok a környező házakra, erre is tettem az előbb, szóval egy átlagos támadás esetén semmi bajotok nem lehet. Sajnos nem jöhetek gyakrabban, de sokat gondolok rád. Fuh - fújta ki magát Severus. - Ez volt a bevezető.

Fawn elmosolyodott.

- Jaj, ki ne hagyjam! Raven és Draco szerelmesek egymásba.

- Micsoda? - lepődött meg a nagymama.

Severus töviről hegyire elmesélte, amit tudott, Fawn pedig jól szórakozott azon, hol tart a páros ahhoz képest, Raven miket mondott róla régebben.

- Sajnos nem maradhatok tovább - mondta Severus végül, miután a beszélgetésük befejeztével Fawn is átadta becsomagolt ajándékát. - Vissza kell mennem. Boldog karácsonyt, mami, Raven és Per bá' nevében is!

- Köszönöm, Severus - sóhajtott szomorúan Fawn, és megölelte a fiút. - Vigyázzatok nagyon magatokra és egymásra. Tudom, hogy Ana, Daniel és a nagypapátok nagyon büszke rátok.

Severus, miután visszahoppanált a kúria közelébe, visszaváltoztatta külsejét is az eredetire, majd kitörölt a szeméből egy könnycseppet. De ez a találkozás a nagymamával csak még elszántabbá tette. Szokásához híven így is toppant be Raven szobájába, csípőre téve a kezét és a távolba révedt:

- Raven! Elszántságom az eget súrolja!

- Akkor sugározz már erre is - fordult felé a lány. - Nekem is van, csak épp készlethiányt szenvedek.

Este hatkor a testvérek hoppanáltak Roxmortsba, ahol aztán találkoztak Pitonnal, és beültek a Három Seprűbe. Az szinte üres volt, mindenki otthon ünnepelt.

- Minden elismerésem neked, Per bá' – szólt Severus, miután rendeltek. – Nagyon nehéz lehet a munka amellett, hogy folyton Carrowékat kell hajkurásznod, nehogy túlzásba vigyék a dolgokat.

- Nem pontos a megfogalmazásod, de ezen kívül megteszem, amit tudok – mondta Piton. – Nem védhetek ki mindent, természetesen.

- És még a griffendéleseket is hagyod megúszni a büntetést, ha lehet?

Piton egy pillanatig csak bámulta Severust.

- Ha nem találom a büntetést jogosnak.

- Ez végül is mindig is így volt – dőlt hátra Raven. – Perselus bácsinak fontosak a diákok.

- Így van, így van – bólogatott Severus nagy komolyan.

Kicsit csendben voltak.

- És ha... - szólalt meg aztán Raven, de egy pár másodpercig ezután hallgatott, amíg megfogalmazta, mit akar mondani. – Szóval Perselus bácsi... ha nem akarod elmondani, ne válaszolj, csak hogy... volt valami a Griffendéllel... és veled?

Severus is meglepődött kicsit, hogy Raven végül feltette ezt a kérdést.

- Mindenki a Griffendélben volt, akit gyűlölni van okom – felelte Piton.

- És ők... ők bántottak téged? – kérdezte Severus.

- A griffendélesek felelőtlenek, fennhéjázók, borzasztóan nagyra vannak magukkal. Aki gyengébb, azt bántják.

- Tényleg, én nem is láttam rólad fényképet fiatalabb korodból.

- Mert nincs is sok, és nem tartok belőle otthon.

Ismét csend uralkodott köztük néhány percig.

- Bármi is volt az, sajnálom, Per bá' – szólt Severus. – És remélem, mi valamennyire kárpótolunk.

Annyira őszinte volt, hogy Ravennek kicsit belefacsarodott a szíve.

- Amit ti csináltok, nem lehet elégszer megköszönni – mondta Piton némileg dorgálóan, de a testvéreknek mosolyt csalt az arcára. – És ha még egyszer bántani mer bármelyik halálfaló, akkor azonnal mondjátok. Velem fog meggyűlni a baja.

Ekkor érkezett meg a rendelt ételük, és amíg Piton átvette a sajátját, Severus Ravennek mutatta, hogy a lelkében örömkönnyeket hullat. A lány alig tudta elfojtani a nevetését.

- Köszönöm – mondta a lány nagybátyjának, miután a pincér távozott.

- Ez a dolgom. És tudhattam volna, hogy Bellatrixszal jobban kell vigyázni.

- Dehogy, hiszen parancsba adta, hogy nem bánthatnak – rázta a fejét Severus. – Tényleg, azt egyébként miért...

- Én értem el. Épp ezért voltam biztos benne, hogy ott nem lehet bajotok.

- Te mondtad, hogy a legrosszabbra is fel kell készülnünk – mondta Raven. Mindketten tudták, hogy a nagybátyjuk haragszik magára a történtek miatt. – A kínzóátok rémes, de túléltem. És majd legközelebb jobban figyelek.

Érezték azt is, hogy Piton erre alapesetben csak annyit mondott volna, a háborúban az embernek nincs második esélye. Viszont e helyett azt felelte:

- Mindent megteszek, hogy a lehető legkevesebb bajotok essen.