Zivatar és napfény

79. fejezet: Váratlan vendégek

A téli szünet hátralévő része viszonylagos nyugalomban telt. Január elején Raven és Draco visszatértek a Roxfortba, Severus pedig a Fonó sorba, hogy folytassa varázskórházi tanulmányait. A napok egészen a tavaszi szünetig szinte eseménytelenül múltak el – persze azt leszámítva, ami mindennapos volt mostanra, a szabályszegő diákok és az őket üldöző Carrowék. Mulatságos is lehetett volna a dolog, csak hát lassan már vérre ment. Nem volt több Tiltott Rengetegbe kiküldés sem, mert Hagrid, miután „szurkoljunk Potternek" partit tartott a kunyhójában, menekülni kényszerült.

Az, hogy Draco nagyon rossz állapotban, nehezen mozogva tért vissza a tavaszi szünet után a Roxfortba, nem kerülte el senki figyelmét, de mindenkinek hazudott róla. Ravennek nem kellett, mert Pitontól tudta. Voldemort megkínozta az egész famíliát, amiért Harry Potter kicsúszott a kezeik közül. A lány úgy érezte, nem vezetne sehova, ha el akarná érni, hogy Draco elmondja a problémáit, mert úgy látta, most csak magától tudna igazán megnyílni. Pedig bármilyen más helyzetben megpróbálta volna, hiszen fájt neki a szenvedése, ennek ellenére mégis egy bizonyos értelemben megnyugvást lelt abban, hogy Draco már érezheti, nem azt akarta követni, aminek a része lett. Reménykedett benne, hátha rájön mégis magától, hogy irányt kell változtatnia – csak hát sajnos túl befolyásolható volt, főleg úgy, hogy tudomása szerint Raven is Voldemort oldalán állt. Így a lány ott volt neki, de nem beszéltek róla. Helyette lassan, szerencsére újra látta a fiún, hogy kezd jobb kedvre derülni. Mostanában minden este szorítottak helyet valami közös tevékenységnek, legyen az sakkozás vagy közös olvasás. Igaz, ez Draco bandájának figyelmét, legalábbis az okosabbakét nem kerülte el, mert Crak és Monstro csak azzal foglalkoztak, milyen ügyesek a Cruciatus-átok alkalmazásában sötét varázslatok órán - sajnos Ravennek volt alkalma együtt tölteni velük azt a másfél órát eleinte, most már csak azért nem, mert sikerült szereznie egy különleges kikérőt onnan Pitontól, ha már mást nem tehetett az alanyokért, akik büntetésben lévő diákok voltak. Visszatérve, rákérdeztek, együtt vannak-e, és bár az látszott, hogy nem lelkesednek a párosukért annyira sem, ami egy gratulációt jelenthetett volna, Ravennel már a Mardekárból nem viselkedett ellenszenvesen senki, még Pansy is inkább csak átnézett rajta.

A tanulással is egyre többet kellett most foglalkozni, persze. A végzősöknek közeledett a RAVASZ, és Ravennek is voltak vizsgái év végén, megkezdődött a gürcölés, főleg így április közepén, és a lány még a hoppanálási vizsgájára is készülhetett. Bár igaz, ezernyi más dolog volt, amire figyeltek inkább a diákok - a büntetések általánosak voltak, mugliismeretből mondjuk nem kellett vizsgázni feltétlenül, de sem Alecto Carrow, se Amycus Carrow nem adott rendes anyagot az óráin, persze az biztos volt, hogy utóbbin Crak és Monstro gond nélkül átmennének így, hogy a minisztérium megváltozása miatt az átkokat osztályozták itt is. Aztán lassan eltünedezett néhány diák, elsőként a Carrowék által sokat kínzott Neville Longbottom (a társa, Ginny Weasley már tavaszi szünet után nem jött haza, mivel a bátyja is ott volt Malfoyéknál, mindez pedig rátett egy lapáttal Longbottom üldözésére), és őt követték mások, a Mardekárt kivéve minden házból. Bár a lány azt hitte, mindenki követni fogja őket, akiket a tanárok kipécéztek maguknak, nem így volt, maradtak nagy számban lázadók, ők viszont egyre durvább büntetéseket kaptak mindenért, és összességében mintha kezdett volna az a réteg is kicsit visszavenni emiatt. Főleg, miután már első- és másodéveseket is láncra vertek a semmiért. Közben egyébként Severus, akivel Raven továbbra is naponta levelezett, és akinek inkább nem fejtette ki jobban a roxforti helyzetet, mert a Mungóban még nyugalmasnak tűnt minden, elmesélte, hogy egy Dawlish nevű halálfalót hoztak be a kórházba, akiről kiderült, hogy Longbottom nagymamája intézte el, és nem is akárhogy. De később még többen is érkeztek a Szent Mungóba mindkét oldalról. Ravent megkönnyebbülésként érte, hogy a gyógyítótanoncok csak ilyen mértékben találkoznak a külső helyzettel – persze Severus azért ennél nagyobb részt vállalt benne, hiszen továbbra is a mugli települések védelmén dolgozott, mikor akadt rá ideje.