Zivatar és napfény

34. fejezet: Severus tanácsadáson

   A hármas szinte kidülledt szemekkel bámulta a harmadéves fiúcsapatot, a várt hatás azonban aznap nem érkezett el. Úgy sem tűnt, mintha a közelmúltban Malfoyra nagy szégyent hoztak volna, úgyhogy feltételezték, hogy nem vették észre a leveleket.

- De kár... meg kell találnia... a mai után látni akarom a képét – suttogta Raven, Scarlett pedig felnevetett. Severusnak nem volt alkalma most leellenőrizni, valóban nem látták-e, vagy esetleg Malfoy hamarabb észrevette-e őket, de másnap, míg mindenki a nagyteremben volt reggeliidőben, felszaladt hozzájuk, és a pergamenek tényleg eltűntek a szőke fiú ágya alól. A húsvéti szünetig még ötször próbálkoztak újra, sikertelenül – a végén Severus már konkrétan Malfoy párnája alá dugta a leveleket és egy egészet kívül hagyott, majd felküldte Zambinit, hogy valami zörgést hallott odabentről lefelé jövet, de látszólag így sem vett észre semmit. Aztán persze Severus arra gondolt, hogy Zambini valószínűleg nem vonná kérdőre Malfoyt emiatt, utána pedig mikor legközelebb felment az üres hálóterembe, a levelek már megint nem voltak a helyükön, így az is lehetséges volt, hogy Malfoy rájött, valaki tréfát űz vele.

A szünetig nem nagyon volt idejük új tervet kieszelni, majd ezekre a napokra a hármas hazautazott, de többnyire a házi feladat írásával töltötték az időt, nem pihenéssel. Raven és Scarlett sokat leveleztek, megbeszélték, melyik tantárgyakat veszik majd fel a következő tanévben: végül is ugyanazokat választották, hogy ne legyenek egyedül más mardekárosokkal.

- Mama, mesélsz nekem egy kicsit apáról? – szólt Severus egyik reggeli alkalmával. – Meg anyáról is, ha tudsz. A pályaválasztásuk érdekel. Per bá't kérdeztem, de ő anyát nem tudja, mert már túl volt rajta, mikor Per bá' roxfortos lett, apát meg persze szintén nem tudja.

- Hm, anyátok pályaválasztási tanácsadásáról én sem tudok semmit – felelte Fawn. – Azt tudjátok, hogy a talárszabászatban dolgozott az Abszol úton. Nekem említette, hogy szeretett volna nyitni egy sajátot is idővel. Gondolom, ez lehetett már korábban is a célja. Apátokról viszont természetesen tudom, és Severus, egy kicsit visszafogottabban ugyan, de körülbelül annyi ötlettel állt elő, mint te. Tudjátok, ő minden újat ki akart próbálni mindig is, minden lehetőséggel élt, amit csak meglátott. A pályaválasztásra így természetesen rengeteg ötlettel érkezett...

- Akkor kétség sem fér hozzá, hogy rokonok – bökött Severus felé a fejével Raven.

- Hát, nincs is – nevetett Fawn. – Daniel alapvetően elég szétszórt típus volt, de tudott keményen dolgozni, ha akart, és ez mindig meghozta a gyümölcsét. Meg persze mindig úgy aludt, mint a bunda! Nem is tudom, meséltem-e nektek, annyit nevettünk ezen: apátok perceken belül elaludt fekve, akár álmos volt, akár nem, anyátok viszont pont az ellentéte volt, esti olvasás nélkül nem tudott elaludni. Daniel persze kivételesen jószívű fiú is volt, akárcsak te, Severus.

- Ó, mama, elpirulok – kapott az arcához szégyenlősködve Severus.

- Aztán azt tudjátok, hogy végül is a különleges varázstárgyak javítására specializálódott. Mindig is nagyon szeretett javítgatni dolgokat. Emlékszem, gyerekkorában sorra szétszedte a tollaimat, hogy újra összerakhassa.

***

Severus utolsó simításként a titkos listája elkészítéséhez a kastélyba visszatérve átnézte a klubhelyiség hirdetőtábláján a szórólapokat is, mint minden más évfolyamtársa. Ezután már csak annyi dolga volt, hogy kivárja a szerdát, amikor mehetett Pitonhoz. Raven és Scarlett ezen a napon sok szerencsét kívántak neki a reggelinél – aztán elgondolkoztak, vajon miért tették ezt, hiszen Severus nem olyasmire készült, aminek tétje lenne, de valamiért az elszántsága láttán mégis ez érződött.