Zivatar és napfény

17. fejezet: Halloween

   Ami azt illeti, Ravennel fordítva történtek a dolgok, mint Severusszal. A fiú annak idején beképzelt, mindenkit lenéző tanulónak mutatkozott be, főleg bájitalórán, és csak később derült ki, hogy mi van e mögött. Raven viszont, akiről már az is tudta, hogy elájult az évnyitón, aki nem látta, és persze a háta mögött egy darabig beszéltek is erről, az órákon mutatta meg valódi tudását, ezzel lépett át az „azért nem érdemes vele barátkozni, mert olyan okos, hogy mindenkit lenéz" státuszba. A többieknek csak a véleményük változott meg – kicsit többre tartották ugyan, de még mindig nem szólt hozzá senki. A lány azért örült, hogy Scarlett nem kerüli el, hanem ülhet mellé és dolgozhat vele, még ha nem is beszélgetnek.

Végre valahára elérkezett aztán Lockhart órája is, amit Raven a torkában dobogó szívvel várt már ébresztő óta – igazság szerint, a végén pont Raven volt az, aki felhúzott szemöldökkel, a döbbenettől még kicsit lefagyva ment ki a teremből a legtöbb lánnyal ellentétben, akik olvadozva beszélgettek a tanóráról. Eleinte még minden rendben volt, de a Lockhartról szóló kérdőív kicsit betett a fekete hajú lánynak, még ha mindent tudott is, elvégre elolvasta az összes könyvet. Következett aztán a professzor igen furcsa tanítási módszere, azaz gyakorlatilag semmiről sem beszélt egész végig (nagyjából magát leszámítva) – Ravennek sikerült egyik másodpercről a másikra kiábrándulni belőle.

Severus eközben gőzerővel dolgozott azon, hogy bekerülhessen végre a kviddicscsapatba, amiben a húga támogatta, Piton viszont nem igazán, már azt, hogy teljes értékű terelő lehessen. Ismét tartalékszerepet kapott, amit végül Severus sem bánt, ugyanis kiderült, hogy Lucius Malfoy adományozott seprűket a csapatnak, és (bár nem így nevezték, de mindenki tudta, hogy így van) „cserébe" Draco helyet kapott fogóként.

- Hát, végül is nem játszhatok, de lesz végre egy nem-troll is a csapatban – mondta Severus, amikor ő és Raven a professzorral együtt Piton szobájában ültek egy este. – Hátha Draco helyre teszi őket...

- De nem azt mondtad, hogy tulajdonképpen nem baj, hogy nem játszhatsz? – kérdezte Raven. – Ezt nem értem.

- Nem azért nem örülök, mert Dracót felvették, sőt, gratuláltam is neki! Hanem mert a Kométámmal nem játszhattam volna, mert Lucius Malfoytól kaptak egy csomó Nimbusz Kétezer-egyest, és azzal kellett volna mennem. Pedig direkt Kométával akartam, mert az a kedvenced, Raven.

- Ó, köszönöm... - mosolyodott el a lány. – Amúgy Draco ügyes?

- Hát, kis gyakorlással méltó ellenfele lehet Potternek – jegyezte meg Piton.

- Jó, csak mert... hát, mit ne mondjak, nekem úgy tűnik, mintha csak azért kerülhetett volna be, mert pénze van.

- Nem t'omm... - gondolkozott el Severus. – A trollokat nézve, lehet.

Raven Pitontól várt megerősítést, aki kis idő múlva így szólt:

- Nos, nem kizárt, hogy a seprűk benne voltak a dologban, de ez inkább hála, mint kihasználás.

Raven ezzel magában a legkisebb mértékben sem értett egyet.

- Na, és Raven, ki a kedvenc tanárod? – váltott témát Severus.

- Hm, leginkább talán Sinistra professzor... de Flitwick professzort is nagyon kedvelem, meg Bimba professzort. Igen, nincs nagyon olyan tanár, akit ne kedvelnék... habár Binns professzor órái elég unalmasak. Tényleg, meg is akartam kérdezni, te mégis mit szeretsz Binnsben?

- Nem tudom nagyon megfogalmazni, de amikor beszél, én annyira belemerülök, szinte látom magam előtt a történelmet... - álmodozott Severus. Raven elfordította a fejét, próbálva leplezni a gondolatait, Piton pedig szemét forgatva visszatért a munkájához.