Zivatar és napfény

14. fejezet: Bevásárlás

   A napon, amelyen az Abszol utat tervezték Freyék célba venni, (immár az ő házukban) Severus a legmélyebb alvás állapotából egyszer csak akrobatikusan felugrott, és vigyázban megállt az ágya előtt.

- Raven! Indulunk az Abszol útra! – pattant a húgához.

- Induljunk! – ült fel Raven olyan energikusan, mintha nem is aludt volna.

Mire a testvérpár és Fawn megreggeliztek, majd felöltötték az utcai ruhájukat és magukhoz vették a bevásárolandó dolgok listáját, Piton már ott is volt a házuknál. Mint mindig, megkérte a többieket, kapaszkodjanak erősen a karjába. Míg Raven és Fawn engedelmeskedtek neki, Severus a nagybátyja nyakába ugrott hátulról.

- Severus, most szállsz le, vagy én foglak ledobni – morogta Piton.

- Per bá', csak két karod van, és én már nem férek el.

- Én így nem fogok hoppanálni.

- Azonnal elengedlek majd, Per bá'!

Piton sóhajtott egyet, és már mind a négyüknek hűlt helye volt, azonnal ott teremtek az Abszol úton, de a „biztonság" kedvéért a férfi egy két bolt közötti, sötét, keskeny helyet választott az érkezésre. Severus beváltotta ígéretét, elengedte a férfit, csakhogy a helyhiány miatt ezzel egy időben hatalmas koppanás kíséretében találkozott a feje hátulja a fallal, és a fiú a földre esett.

- Severus! – kiáltott fel Fawn.

- Látsz engem? – hajolt Piton Severus fölé.

- Fény... Kecske Tóni...

Piton felegyenesedett és kisétált a szűk helyiségből, és Raven és Fawn sem zavartatta magát különösebben, felsegítették a kissé szédülő Severust, majd őt támogatva követték a professzort. Az utcán Piton Ravenre bízta a kis táskát, amiben annyi pénz volt, amennyire kettejüknek szüksége lehetett a bevásárláshoz, majd otthagyta őket, hogy beszerezhesse a saját dolgait.

Severus, Raven és Fawn először ruhákat indultak venni. Talárra tulajdonképpen csak Ravennek volt szüksége, mert bár Severus nőtt pár centit a nyáron, nem annyit, hogy már használhatatlan legyen az első év előtt vett darabja. Ránézésre a fiú egyébként nem változott semmit, még mindig olyan kis töpszli és vézna volt, a három év korkülönbség ellenére tényleg csak egy homlokkal volt magasabb a húgánál. Miután végeztek a talárszabászatnál, és Severus kellőképpen kiörülte magát, hogy már most augusztus elején olyan, mintha Raven is roxfortos lenne, elmentek pálcát venni a lánynak. Severus itt még jobban megőrült, de Ravenen is látszott, hogy annyira izgatott, hogy mindjárt kiugrik a bőréből. Elég gyorsan sikerült megtalálni a megfelelőt, ami égerfából készült, egyszarvúszőr magvú, 14 és negyed hüvelyk hosszú volt. Severusszal rögtön neki is álltak hasonlítgatni a pálcáikat, persze csak a külalakjukat (a magjuk megegyezett, de Severusé somfából készült és 13 hüvelykes volt). Ezután már le se lehetett törölni a vigyort a képükről, mindketten repültek az utcán a következő bolt felé (most csak képletesen, mert mint tudjuk, Severus valóban képes volt repülni, mielőtt pálcát kapott volna).

Következőnek beszerezték Ravennek a tanórákhoz szükséges tárgyakat, mint az üst és a mérlegek, illetve bátyja is feltöltötte készleteit, majd indultak a Czikornyai és Patza nevű boltba, hogy megvegyék a tankönyveket – ide viszont már Fawn nélkül mentek, akinek mondták, hogy pihenjen addig a közeli fagylaltozónál.

- Hol van Raven és Severus? – kérdezte Piton, amikor megtalálta Fawnt. Annak ellenére, hogy a bevásárlólistája elég hosszú volt, nem volt nála semmilyen csomag, Fawn azonban tudta, hogy a talárján belül különleges zsebek vannak, amiben elrejthette a dolgait. Jobb is volt így, mert Severus és Raven biztosan az örökkévalóságig csodálgatták volna a haladó bájitalos készleteket.