Zivatar és napfény

25. fejezet: Severus kérdezősködik, a bűnös lelepleződik

   Severusnak voltak igen különös dolgai, melyek abszolút nem illettek bele abba a képbe, hogy ő volt Piton orrát fennhordó unokaöccse. Vagy egyáltalán csak szimplán az unokaöccse. Tanácsadó kecskével álmodni... ez még a varázslók körében is igen hihetetlen, de hát vele alapvetően elég hihetetlen dolgok szoktak történni. Zambini is épp ehhez méltó magyarázattal állt elő.

- Tudod, nagyon régen egy baleset folytán egy kecske átjutott a mi világunkba, pedig ezt soha nem lenne szabad, ugyanis a visszajutás gyakorlatilag lehetetlen - kezdte. - Őt a nagyanyám találta meg, és együtt elkezdték kiötleni a tervet. Eszerint el kellett lopnunk a Közvetítőt, és ez azért lopás, mert mi nem tudunk vele kommunikálni, csakis a Kecskecsalád tagjai. Így nem adhattuk tudtára a szándékunkat. Nagyanyám mozgássérült és egyedül él, nem tudott volna elmenni a Közvetítőért, ráadásul elég messze is lakik tőlünk, és a téli szünet alatt egyéb problémák merültek fel, szóval nem vihettem el hozzá. Úgy döntöttünk, a Roxfortban biztonságosabb tartani, mint postán elküldeni, amíg tavaszi szünetben el nem vihetem neki. Ezért történt mindez. Ha a kecskéd felveszi veled a kapcsolatot, mondd el ezt neki.

Severus akkorát sóhajtott, hogy Zambini majdnem elsodródott az erejétől.

- Hajj, de megkönnyebbültem! Hát, Kecske Tóni mostanában nem jön, de megpróbálom... elvégre már megvan a megoldás. De ha a Közvetítő tudta, hogy hol van, akkor miért nem tudta azt, hogy miért?

- Mint már mondtam, mi, emberek nem tudunk vele kommunikálni. Majd Kecske Timi elmagyarázza neki, ha a közelében lesz.

- Á, értem. Köszönöm szépen! Nagyon megkönnyebbültem.

- Akkor én megyek is. A Közvetítővel majd mi foglalkozunk, te nyugtasd meg a kecskédet – köszönt el Zambini, és otthagyta Severust. A fiú is sietett vissza a klubhelyiségbe, hogy elújságolja a lányoknak a hírt.

Severus, bár mindent kipróbált ennek érdekében, amit csak tudott, de Kecske Tóni nem bukkant fel. Elérkezett a húsvéti szünet, úgy vélte, talán most, hogy Zambini intézkedhet, ez is megoldódik majd. A testvérek meglátogatták Fawnt. A nő mondta, mennyire aggódott minden reggel, hogy milyen levél fog érkezni, de most megnyugodott annak hallatán, hogy egyáltalán nincsenek már merényletek, és az áldozatok is hamarosan felkelnek.

Severus számítása szerencsére bejött, valóban előkerült végre Tóni a szünet utolsó napjára. A fiú ezek után szinte kicsattant az örömtől. Rögtön el is mondhatta végre Tóninak, mi a helyzet (hosszas örömködés után, hiszen téli szünet óta nem is találkoztak), és Tóni is elmondta, hogy a Kecskecsaládot azért nem győzte meg az akciójának gyorsasága, hiszen mire rájött a megoldásra, majdnem két hónap telt el. Severusnak be kellett vallania, hogy ugyan a feladványok így visszanézve tényleg elég egyértelműek voltak, de Ravennel túlgondolták a dolgokat. Kecske Tóni ráhagyta, hiszen végül is minden megoldódott, és most ez volt a fontos. Visszatért hát minden a régi kerékvágásba - illetve így hitték egy ideig.

Scarlett mostanában mindig velük volt az iskolában, nagyon sokat beszélgettek. Együtt mentek a Griffendél-Hugrabug meccsre is, ami előtt Raven és Severus a lelátó felé igyekezve fogadtak, Raven a griffendélesekre, Severus a hugrabugosokra. A nyeremény persze ismét valamilyen édesség volt, amit meg fognak osztani, de ők azért szerettek fogadni ilyen módon. Mindhárman izgatottan várták a meccs kezdetét, hogy láthassák újra Harry Pottert játszani (Scarlett is nagyon tehetségesnek tartotta, ő egyébként nagy kviddicsrajongó volt), azonban McGalagony mindenki döbbenetére bejelentette: a mérkőzés elmarad.

***

- Azt hiszem, jobb lesz, ha nem szólunk mamának – mondta Raven a klubhelyiségben ülve Severusnak.