Zivatar és napfény

48. fejezet: Kétségek és bizonyosság

   Severus elmesélte Ravennek és Scarlettnek a történteket, akik nagyon örültek az ő örömének. A fiú tényleg boldog volt, még órákon is mosolygott napokig. Amikor legközelebb találkoztak Rebekkával és Belitával, csak köszöntek egymásnak – ez kétszer történt meg, de Severus nagyon-nagyon boldog volt. Piton fel is tette a kérdést, mikor ő és Raven meglátogatták egyik nap:

- Mire fel ez a nagy vidámság, Severus?

A fiúnak tényleg mintha a fülig érő száj lett volna az alapértelmezett arckifejezése.

- Hihihihi – nevetett Raven a tenyerébe.

- Boldog vagyok, Per bá'! Szeretem a világot!

- PFFPF! – ez volt a hang, amit Raven kitörő nevetés helyett produkálni tudott. Piton nem firtatta tovább a dolgot.

Severus közben persze Fawn kérésére rendszeresen megírt neki mindent Rebekkáról. A nagymama úgyszintén nagyon örült, hogy ilyen jó hangulatban van a fiú.

Egy idő után viszont az is észrevehetővé vált, hogy Severus elhanyagolja kissé tanulmányait. Raven sokszor kapta azon, hogy a félkész házi feladatán könyököl és álmodozó tekintettel a semmibe réved. Lassan tanórákon a vigyorgást álmodozás váltotta fel és nem figyelt igazán, gőgös álcáját is leengedte, így megesett, hogy valami teljesen mást alkotott átváltoztatástanon, mint kellett volna (még szerencse, hogy a bájitaltan és a sötét varázslatok kivédése a vérében volt, így azt oda se figyelve is megoldotta). Mindez pedig igen szerencsétlen volt arra nézve, hogy hatodévesként jelentős mértékben többet kellett volna tanulnia. Húga aztán kénytelen lett kézbe venni a dolgokat, és minden nap kikérdezte Severust. Nagyon vicces látványt nyújtottak a klubhelyiség sarkában ülve, mert a fiú néha vissza-visszaesett az álmodozásba, Raven pedig ilyenkor nem erősen, de igen lendületesen a fejére húzott az aktuális tantárgyhoz tartozó könyvvel. Furcsa módon ez bevált, mert erre mindig eszébe jutott a válasz Severusnak. Scarlett szavaival élve Raven szó szerint a fiú fejébe verte a tantárgyakat.

Telt az idő, és beköszöntött a december. Piton egyik bájitalóra végén bent tartotta a hatodéves mardekárosokat még pár percig, miután a griffendélesek kimentek.

- A Trimágus Tusához kapcsolódik az idén megrendezendő karácsonyi bál – mondta a tanulóknak. – Negyedéveseknek és náluk idősebbeknek szól ez a meghívás, akiknek fel kell kérniük egy partnert. A partner lehet fiatalabb negyedévesnél. Karácsony első napján a nagyteremben, este nyolc órától éjfélig tart a rendezvény, dísztalárban jelenjenek meg. Bár a bál célja elsősorban a szórakozás, mindenkitől elvárom, hogy fegyelmezett legyen és jó példát mutasson a többi iskolának. A bált a bajnokok nyitják meg, így aki bajnok partnere lesz, erre készüljön. Az igazgató úr felkérte McGalagony professzort, hogy készítse fel önöket a táncra; a klubhelyiség hirdetőtábláján megtalálják majd az időpontot és a helyszínt, amikor minden mardekárosnak meg kell jelennie ezen a felkészítésen. Most mehetnek.

Severus a nap végén elmesélte ezt a hírt Ravennek és Scarlettnek. Mikor ahhoz ért, hogy partnerrel kell menni, Raven szemei elkerekedtek, izgatottan ficánkolni kezdett, megragadta Severus karját és megrázta.

- Severus! El kell hívnod a lányt!! – mondta fojtott hangon. A fiú elhallgatott, ugyanolyan kerek szemekkel, mint a húga, és látszólag teljesen lefagyott.

- Nem.

- De!! Most komolyan, nem lesz ennél jobb lehetőséged!

- De akkor rögtön meg kéne mondanom, hogy szimpatikus nekem.