Zivatar és napfény

65. fejezet: Nagy változások

   Raven egyik este beszámolt Pitonnak a haladásáról az ügyben.

- Dracóval feltűnően... simán ment az egész. Jó fej is képes lenni, amikor nem akar felvágni a többiek előtt. A tervéről nem tudok semmit, vagy hogy van-e egyáltalán. Az biztos, hogy nincs sokat a klubhelyiségben, és a lyukasóráit sem ott tölti.

- Ha megbízik benned, az a lényeg.

- A bizalom kicsit erős szó, de hátha eljutunk odáig. Hogy a barátai elfogadnak-e, azt kétlem, bár ők annyira nem érdekelnek. Mindenesetre Dracót jól leteremtettem, hogy nem vagyok félvér. Szerintem elhitte. Viszont sejtéseim vannak a tervét illetően. Kapásból a mérget tippelném, de magam sem nagyon hinném el. Remélem, ő sem. Azért Dumbledore is ért annyira a bájitalokhoz, hogy észrevegyen egy halálos mérget, nem? Nincs olyan méreg, amit egy valódi szakértő elől el lehetne rejteni.

- Valóban nincs, és ezt Draco is tudja, ezért kétlem, hogy méreggel próbálkozna. Mindenesetre nyitva tartom a szememet.

- Rendben. Te észrevettél valamit?

- A zárkózottságán túl, nem mondanám. Viszont Raven, nagyon vigyázz, mert Draco tudja, hogy én legalábbis kutakodom utána. Szándékosan kerül engem. Talán, mert tudja, hogy letettem a Megszeghetetlen Esküt az anyjának. És úgy csináld, hogy mindezt elsősorban Draco védelméért tesszük. Jelenleg ő nagyobb veszélyben van, mint az igazgató.

- Rendben, nem fog gyanítani semmit. Megnéztem, körülbelül miket olvasgatott, mikor együtt voltunk a könyvtárban. A könyvei elég hasonlóak... fekete mágia... aranyvérűek... szinte bármit tervezhet, de mivel tizenhat éves, és hát... ő Draco, ezért kizárt, hogy ilyen rövid idő alatt valami érdemlegeset tudna felmutatni. Persze tudom, tapasztaltam is, hogy okosabb, mint aminek tűnik, de Dumbledore professzor ellen semmi esélye, szerencsére. Egyébként ha rájön esetleg, hogy figyelem, akkor mit tegyek?

- Szerintem te alibi ötletekben nem szenvedsz hiányt.

- Jó, igaz – vigyorodott el a lány. – Eddig is szerintem gyanútlanul csináltam a dolgomat. Nem hiszem, hogy különösebben kedvel a társaság, de ha egy idő után még Draco is barátságos volt a maga módján, ki tudja, mi lehet még itt...

Raven Severusnak is részletesen beszámolt a vele történtekről, természetesen, ahogy a fiú is gyakran írt, mit tanult éppen a gyógyítóképzésen. A csoportjába néhány volt hugrabugos és hollóhátas került még be, akik annak ellenére, hogy tudták, kicsoda, teljesen befogadták, miután kiderült, Severus milyen igazából. Úgy igazán nem barátkoztak, de nagyon jól tudtak együtt dolgozni. Az már egy másik közeg volt, a fiú megmutathatta nekik valódi oldalát, és úgy érezte, megtalálta a helyét. Emellett azonban írt Ravennek kevésbé vidám dolgokról is. A lány nem olvasta a Reggeli Prófétát, de a bátyja igen, így vagy ő, vagy Scarlett és Tracey mesélt neki a benne megjelent hírekről, amik cseppet sem voltak lelkesítőek. Nem kevesen kezdtek eltünedezni, volt, akit letartóztattak, és halálesetekből sem volt hiány. Néhány roxforti diák pedig hazament a szüleivel, és még többen tervezték ugyanezt. Nem is igazán javított a helyzeten, hogy Dumbledore szokásával ellentétben igen gyakran nem bukkant fel az étkezésekkor, így sokan arra következtettek, hogy az iskolában sincsen. Raven úgy gondolta, biztosan a Rend dolgait intézi, ami őt inkább megnyugtatta, semmint a távolléte keltett volna benne félelmet.

De a lány, többek között azért, hogy elvonja a figyelmét arról, amiért aggódni tudott volna, gőzerővel tanult. Raven és Draco továbbra is folytatták, hogy köszönnek egymásnak, és ha idejük engedi, elmerülnek a beszélgetésben a bájitalokról és esetleg más tantárgyakról. Étkezésekkor sokszor egy egészen érdekes játékot játszottak, még ha nem is ültek közel egymáshoz, amit barátaik észrevéve, gyanakodva kezdték méregetni őket. Ugyan különösebb jelentőséget nem tulajdonítottak a dolognak, mert alapjáraton feltűnő nem volt, de mégis különös: Raven és Draco evés közben felváltva egymást figyelték, kizárólag akkor, ha a másik tekintete másfele járt éppen.